mester6van (74)
Domináns
Férfi, Biszex
  • VIP
Cikkek idő szerint
2023. 01. (55)
2022. 12. (76)
2022. 11. (54)
2022. 10. (48)
2022. 09. (65)
2022. 08. (75)
2022. 07. (62)
2022. 06. (80)
2022. 05. (52)
2022. 04. (81)
2022. 03. (60)
2022. 02. (54)
2022. 01. (66)
2021. 12. (63)
2021. 11. (56)
2021. 10. (45)
2021. 09. (58)
2021. 08. (76)
2021. 07. (74)
2021. 06. (55)
2021. 05. (63)
2021. 04. (67)
2021. 03. (54)
2021. 02. (56)
2021. 01. (65)
2020. 12. (45)
2020. 11. (82)
2020. 10. (64)
2020. 09. (51)
2020. 08. (61)
2020. 07. (53)
2020. 06. (49)
2020. 05. (66)
2020. 04. (69)
2020. 03. (82)
2020. 02. (48)
2020. 01. (55)
2019. 12. (55)
2019. 11. (37)
2019. 10. (52)
2019. 09. (51)
2019. 08. (75)
2019. 07. (58)
2019. 06. (53)
2019. 05. (71)
2019. 04. (60)
2019. 03. (61)
2019. 02. (71)
2019. 01. (74)
2018. 12. (39)
2018. 11. (46)
2018. 10. (34)
2018. 09. (58)
2018. 08. (41)
2018. 07. (50)
2018. 06. (36)
2018. 05. (39)
2018. 04. (30)
2018. 03. (30)
2018. 02. (34)
2018. 01. (40)
2017. 12. (27)
2017. 11. (47)
2017. 10. (26)
2017. 09. (28)
2017. 08. (42)
2017. 07. (51)
2017. 06. (28)
2017. 05. (36)
2017. 04. (44)
2017. 03. (54)
2017. 02. (28)
2017. 01. (50)
2016. 12. (49)
2016. 11. (46)
2016. 10. (43)
2016. 09. (37)
2016. 08. (44)
2016. 07. (56)
2016. 06. (48)
2016. 05. (55)
2016. 04. (35)
2016. 03. (40)
2016. 02. (69)
2016. 01. (69)
2015. 12. (44)
2015. 11. (43)
2015. 10. (65)
2015. 09. (65)
2015. 08. (68)
2015. 07. (74)
2015. 06. (85)
2015. 05. (102)
2015. 04. (69)
2015. 03. (68)
2015. 02. (74)
2015. 01. (57)
2014. 12. (56)
2014. 11. (56)
2014. 10. (55)
2014. 09. (63)
2014. 08. (64)
2014. 07. (58)
2014. 06. (42)
2014. 05. (64)
2014. 04. (48)
2014. 03. (92)
2014. 02. (59)
2014. 01. (44)
2013. 12. (46)
2013. 11. (53)
2013. 10. (33)
2013. 09. (41)
2013. 08. (48)
2013. 07. (52)
2013. 06. (62)
2013. 05. (60)
2013. 04. (55)
2013. 03. (83)
2013. 02. (62)
2013. 01. (61)
2012. 12. (58)
2012. 11. (45)
2012. 10. (54)
2012. 09. (56)
2012. 08. (61)
2012. 07. (63)
2012. 06. (31)
2012. 05. (30)
2012. 04. (33)
2012. 03. (24)
2012. 02. (20)
2012. 01. (37)
2011. 12. (33)
2011. 11. (33)
2011. 10. (30)
2011. 09. (26)
2011. 08. (25)
2011. 07. (29)
2011. 06. (25)
2011. 05. (21)
2011. 04. (21)
2011. 03. (20)
2011. 02. (19)
2011. 01. (29)
2010. 12. (24)
2010. 11. (21)
2010. 10. (25)
2010. 09. (14)
2010. 08. (26)
2010. 07. (32)
2010. 06. (24)
2010. 05. (23)
2010. 04. (32)
2010. 03. (25)
2010. 02. (33)
2010. 01. (42)
2009. 12. (34)
2009. 11. (26)
2009. 10. (26)
2009. 09. (16)
2009. 08. (26)
2009. 07. (37)
2009. 06. (32)
2009. 05. (31)
2009. 04. (39)
2009. 03. (41)
2009. 02. (23)
2009. 01. (56)
2008. 12. (24)
2008. 11. (22)
2008. 10. (13)
2008. 09. (32)
2008. 08. (41)
2008. 07. (31)
2008. 06. (10)

Sorozási fantázia (2)

2013. 05. 19. 15:50 | Megjelent: 1057x
Mind az öten hasonló bevezető orvosi vizsgálaton estek át, amit csak kismértékben módosítottam, variáltam, ha kellett. Mert kellett néha. A negyedik srácnál például kiderült, hogy gerincferdülése volt gyerekkorában s teljesen mára sem nőtte még ki; vagy a legutolsónak pedig a hallásával voltak és sajnos vannak ma is még gondok, de nem annyira, hogy hallókészüléket kelljen viselnie, így elsőre nem lehetett észrevenni a hibáját.
A gerincferdüléses srác esetében akkor észleltem ennek nyomait, mikor előre hajoltattam derékból. Mivel jól látszott a gerinc vonala, a deformitása is. Így nem is tagadhatta le, bár erőtlenül megpróbálta. Felegyenesedett s megpördült felém. Látszott az aggódás a szemében.
- Tinédzser koromban túl hirtelen nőttem, az egyik évben 30 cm-t is. Akkor alakult ki nálam. Voltunk orvosnál, aki speciális gerinctornára küldött és sokat kellett és kell még ma is, úsznom is. – hadarta el egy szuszra.
- Szépen is javult, de ezzel együtt sajnos még sem vagy alkalmas katonai szolgálatra. Kár folytatnunk a vizsgálatot. – nyilatkoztam ki. A srác elkenődött nagyon ezt hallva.
- Uram, kérem. Tegyen velem még próbát. Ha fegyveres szolgálatra nem is lennék alkalmas, akkor is kell hadtápos a seregben, nem? Mindent megteszek, csak hogy a csapattal tarthassak. – kérlelt.
- Majd Te fogod pont a kondért cipelni, ezzel a gerinccel? – kérdeztem Tőle.
- Igen Uram azt is és tudok főzni is, hiszen szakács vagyok. Csicskáztathatnak engem s meglátja, bírni fogom. – győzködött tovább a srác. Ezt hallva a sorban állók közül az egyik megszólalt engedély nélkül és szemtelenül:
- Próbáljuk ki. Tegyünk egy próbát, hogy bírja. – szólt a hangja keményen. Ránéztem, mire kicsit összehúzta magát, de azért nem sütötte le a szemét.
- Lépj ki, előre! – utasítottam. – Hogy gondolod ezt a próbát? – kérdeztem meg tőle.
- Úgy Uram, hogy itt és most csicskáztassuk meg. Azaz ha már Ő végignézte a mi vizsgálatunkat, akkor mi is végignézhessük az Övét, legyen csak Ő is mezítelen előttünk, majd utána hajtsa végre, amire utasítjuk, s ha kiállta a próbát jöhessen velünk. Így gondoltam Uram. – fejezte be dacosan, felvetett fejjel.
- Rendben. Mivel elfelejtettél egy Uramat mondani az elején, ezért gatya le! Majd bokafogás és kapsz pálcával tízet a popódra itt és most. – szóltam s a gerincferdüléses kezébe nyomtam a nádpálcát, hogy végezze el az ütéseket. Az csodálkozva nézett rám, láttam a többiek is, de intettem:
- Ez is része a csicskáztatásodnak. Csak keményen, mert különben Te kerülsz a helyére.
A srác megfogta az odanyújtott nádpálcát, oldalt állva keményen kimérte a feszülő popóra. Meg is látszott a nyoma. Így érthető volt, hogy a végén - pár ütésnél - már el is mozdult, sőt sziszegett, nyögött közben. Az utolsó után felegyenesedett, megtapogatta a popóját, fájdalmas arccal rám nézett. Jó ideig szemeztünk, mígnem lehajtotta a fejét és megköszönte a büntetését.
Visszaállt a sorba, míg utasítottam a gerincferdüléses srácot, hogy vegye le a gatyáját, majd álljon kis terpeszbe, kezét tegye a tarkójára, húzza ki magát. Ott állt és „állt” már előttünk. A többiek el is mosolyodtak ezen, csak a megvesszőzött nézett rá mordan. Elvégeztem rajta a vizsgálat hátralévő részét, beleértve a gyertya-próbát és a helyben futtatást is. Konstatáltam, hogy erőnléte egyébként megfelelő lenne a szolgálatra.
- Kár ezért a gerincferdülésért, mert különben alkalmas lennék. – szólaltam meg. Mindenki várt, hogyan folytatom.
- De van egy esélyed, ha kiállod a próbát. Még bekerülhetsz a csapatba. – nyugtattam meg.
- Rajta, ki kezdi? – kérdeztem és néztem a többiekre kérdőn. A másik három srác vonakodni látszott kezdeni.
- Én is kezdhetem, Uram? - kérdezte meg és lépett elő a morc.
- Igen, természetesen. De ez próba, nem büntetés! – tettem még hozzá vigyorogva.
A delikvenst egy kézmozdulattal az ajtóhoz küldte, míg a többihez lépve valamit súgott nekik. Azok két sorba álltak, kettő-kettő jutott minden oldalra s kezükben már a nadrágjukból kihúzott derékszíjaik voltak.
- Indulj el, kiegyenesedve közöttünk! Lassan sétálva, kezeid a tarkódon! – hangzott a morc utasítása.
- Igenis öööö Uram. – hangzott a delikvenstől és elindult közöttük. Látszott a szemén a félelem. Én is kíváncsian vártam, mi következik, készen arra, ha durva, beavatkozzak.
A srác elérte az első párt. Az egyik rávágott a combjára, de nem vészesen, a másik a popóját célozta meg, az is csattant. Most a második pár jött. A harmadik a hátát célozta meg, de felül, míg a morc a nádpálcával a feneke alá csapott, kényes helyre, így a srác megugrott az ütést érezve, de nem szólt semmit, még csak vissza sem nézett a morcra az ütésért. Díjaztam.
- Fordulj, vissza! – hangzott az utasítás a morctól.
Megint végig ment, de sem kényes helyre, sem erős ütés nem történt. A morc arca megrándult ezt látva és utasította, hogy újabb kört tegyen. Az ütések már változatosabb helyeket értek. Visszafelé a morc a nádpálcával a farkára ütött, amitől előre hajolt, felszisszent, de kiegyesedett nehezen és lépett tovább. Még a két utolsó is ütött, majd a delikvens kiérve fordult, de ekkor leállítottam.
- Állj ott meg! – utasítottam. – Én más próbának tennének ki, vetnélek alá. – szóltam s kicsit gondolkoztam, majd folytattam: - Te, menj ki és hozz be egy kancsót és vizet másikban! Találsz egy egyik fiókban vastagabb spárgát is, azt is hozz! – mutattam az ajtóhoz legközelebb állóra.
- Te pedig, találsz a konyhaasztal alatt egy összehajtogatott fóliát, azt hozd be és terítsd ki itt a szobában! – intettem a másiknak.
- Te pedig, hozd a konyhaszekrény tetején lévő mérleg súlyait, de legyen egy-kétkilós is közötte, a kicsiken túl! – szóltam a harmadikhoz.
Mikor mind kiment végrehajtani az utasításaimat, a bent maradókhoz fordultam: - Most nincs itt a rivalizálás ideje. Megértve? – néztem nyomatékosan reájuk. Azok lesütötték a szemüket és bólintottak. Ekkor jöttek vissza a többiek, hozva a kért dolgokat. A fóliát leterítették, elsimították, majd újra visszaálltak a szekrény elé, sorban.
- Uram, megtettük, amire utasítottál. –harsogták egyszerre.
- Jól van. – nyugtáztam, majd magam elé hívtam a delikvenst.
Szembe fordítottam a srácokkal, alaposan végig cirógattam az oldalát, mire meg is volt a hatás, mert felállt a szerszámja, mereven, előre. Ekkor oda léptem s rátettem egy olyan kis bőrbilincset, vékonyat, ami egyrészt elszorította a faroktövet, majd a kis lánc szétválasztotta a heréket és a rövidebb szíjat összekapcsoltam a merev farok alsó végénél. A láncra kis S kampót is akasztottam, majd terpeszbe állíttattam a srácot, kezeit tarkójára tetettem.
- Állj egyenesen, mindig! – utasítottam: - Nem lesz könnyű. – tettem hozzá még.
Odaléptem s elvéve a súlyokat a kisebbekkel kezdtem, de egyre többet tettem fel az S kampóra. Jól megnyúlt a lánc és kezdett lehajlani a farka is.
- Tarts és tartsd ki! – szóltam a srácra, akin látszott, erőlködik.
A csüngő súlyokat a morctól elvett nádpálcával megütögettem, mire sziszegés volt a válasz a delikvenstől.
- Tűrd! – szóltam.
Most kicseréltem a sok kis súlyokat egy egykilósra. A srác feljajdult, de újra megerősítette a tartását és szívta a fogát, hogy ne jöjjön ki hang azon. Ezt is meglóbáltam kissé, ekkor már sziszegett is halkan. Most a kancsó következett, amibe folytonosan töltöttem a vizet, így egyre nehezebb lett. A delikvens elég nehezen bírta, de állta, még ha néha remegett is a lába az erőlködéstől. Egyszer csak a sok csurgás hangjára „ihletet” kapott és maga is pisilni kezdett nagy ívben. Ezt látva kitört a felszabadult röhögés a csapatból.
- Alkalmas vagy! – jelentettem ki s levettem a kancsót.
(folyt. köv.)

Hozzászólások (0)

A hozzászólások belépés után olvashatók.