Cikkek idő szerint
2023. 01. (55)
2022. 12. (76)
2022. 11. (54)
2022. 10. (48)
2022. 09. (65)
2022. 08. (75)
2022. 07. (62)
2022. 06. (80)
2022. 05. (52)
2022. 04. (81)
2022. 03. (60)
2022. 02. (54)
2022. 01. (66)
2021. 12. (63)
2021. 11. (56)
2021. 10. (45)
2021. 09. (58)
2021. 08. (76)
2021. 07. (74)
2021. 06. (55)
2021. 05. (63)
2021. 04. (67)
2021. 03. (54)
2021. 02. (56)
2021. 01. (65)
2020. 12. (45)
2020. 11. (82)
2020. 10. (64)
2020. 09. (51)
2020. 08. (61)
2020. 07. (53)
2020. 06. (49)
2020. 05. (66)
2020. 04. (69)
2020. 03. (82)
2020. 02. (48)
2020. 01. (55)
2019. 12. (55)
2019. 11. (37)
2019. 10. (52)
2019. 09. (51)
2019. 08. (75)
2019. 07. (58)
2019. 06. (53)
2019. 05. (71)
2019. 04. (60)
2019. 03. (61)
2019. 02. (71)
2019. 01. (74)
2018. 12. (39)
2018. 11. (46)
2018. 10. (34)
2018. 09. (58)
2018. 08. (41)
2018. 07. (50)
2018. 06. (36)
2018. 05. (39)
2018. 04. (30)
2018. 03. (30)
2018. 02. (34)
2018. 01. (40)
2017. 12. (27)
2017. 11. (47)
2017. 10. (26)
2017. 09. (28)
2017. 08. (42)
2017. 07. (51)
2017. 06. (28)
2017. 05. (36)
2017. 04. (44)
2017. 03. (54)
2017. 02. (28)
2017. 01. (50)
2016. 12. (49)
2016. 11. (46)
2016. 10. (43)
2016. 09. (37)
2016. 08. (44)
2016. 07. (56)
2016. 06. (48)
2016. 05. (55)
2016. 04. (35)
2016. 03. (40)
2016. 02. (69)
2016. 01. (69)
2015. 12. (44)
2015. 11. (43)
2015. 10. (65)
2015. 09. (65)
2015. 08. (68)
2015. 07. (74)
2015. 06. (85)
2015. 05. (102)
2015. 04. (69)
2015. 03. (68)
2015. 02. (74)
2015. 01. (57)
2014. 12. (56)
2014. 11. (56)
2014. 10. (55)
2014. 09. (63)
2014. 08. (64)
2014. 07. (58)
2014. 06. (42)
2014. 05. (64)
2014. 04. (48)
2014. 03. (92)
2014. 02. (59)
2014. 01. (44)
2013. 12. (46)
2013. 11. (53)
2013. 10. (33)
2013. 09. (41)
2013. 08. (48)
2013. 07. (52)
2013. 06. (62)
2013. 05. (60)
2013. 04. (55)
2013. 03. (83)
2013. 02. (62)
2013. 01. (61)
2012. 12. (58)
2012. 11. (45)
2012. 10. (54)
2012. 09. (56)
2012. 08. (61)
2012. 07. (63)
2012. 06. (31)
2012. 05. (30)
2012. 04. (33)
2012. 03. (24)
2012. 02. (20)
2012. 01. (37)
2011. 12. (33)
2011. 11. (33)
2011. 10. (30)
2011. 09. (26)
2011. 08. (25)
2011. 07. (29)
2011. 06. (25)
2011. 05. (21)
2011. 04. (21)
2011. 03. (20)
2011. 02. (19)
2011. 01. (29)
2010. 12. (24)
2010. 11. (21)
2010. 10. (25)
2010. 09. (14)
2010. 08. (26)
2010. 07. (32)
2010. 06. (24)
2010. 05. (23)
2010. 04. (32)
2010. 03. (25)
2010. 02. (33)
2010. 01. (42)
2009. 12. (34)
2009. 11. (26)
2009. 10. (26)
2009. 09. (16)
2009. 08. (26)
2009. 07. (37)
2009. 06. (32)
2009. 05. (31)
2009. 04. (39)
2009. 03. (41)
2009. 02. (23)
2009. 01. (56)
2008. 12. (24)
2008. 11. (22)
2008. 10. (13)
2008. 09. (32)
2008. 08. (41)
2008. 07. (31)
2008. 06. (10)

Szerelmes megrontás

Törölt felhasználó
2013. 05. 12. 16:25 | Megjelent: 1000x
Az ablakon beáradó késői napfény az arcára sütött, apróra szűkítve a pupilláit, megvilágítva természetes-vörös ajkait, smaragd színben csillogó szemeit, fakó bőrét. Talán most, ezen körülmények között és állapotok alatt látszott igazán, hogy kislányból lassan nővé formálódik. Szellemi érettsége és a teste fejlődése lassan utolérték egymást.
Ő is épp valami hasonlóra gondolt, mikor hirtelen mozdulattal a szemébe omló haját a kilátás érdekében hátrasöpörte. Felsóhajtott. Nem könnyed, felszabadult sóhaj volt ez, sokkal inkább feszültséggel teli, aggodalmas közlés-foszlány. Beleszippantott a négy fal közé zárt, megdermedt levegőbe, ami most kifejezetten bántotta az érzékeit. Különös emóciót vélt felfedezni a láthatatlan gázfelhőben. A félelem szaga, a rettegés mély, zsibbasztó érzése szállta meg egyetlen lélegzetvétel alatt.
– Készen állsz? – tudakolta egy dörmögő férfihang. Olyan lágy volt és durva egyszerre, hogy megint úgy érezte; az eszét veszik.
Nem adott választ. Képtelen volt szavakat formálni, nem tudta egyszerűen, közérthetően kifejezésre juttatni a vágyait. Talán azért, mert nem is voltak. A saját óhajait, az egyéni akaratát már a másik fél tudhatta magáénak. Birtokban tartotta, s nagyon úgy tűnt, egy jó ideig nem is szándékozik visszaadni azt, amit sikeresen elvett. Immáron az övé.
– Minden rendben? Hahó! Hol jársz, báránykám?
– Ühm… Tessék?
A férfi felnevetett, majd közelebb lépett hozzá, és átkarolta a derekát. Majd’ elalélt az érintésétől.
– Ne görcsölj – suttogta. – Megóvlak magamtól, ne aggódj.
Ismét az a könnyed, felszabadult nevetés szakadt fel a férfi torkán. Egyértelműen látszott, hogy mindent megpróbált megtenni a lány nyugodtságának megőrzéséért, és az aggodalommentes hangulatának fenntartásáért.
– Gyere… Zuhanyozzunk le.
Szótlanul követte a férfit. Olyan természetes volt ez neki. Menni utána. A nyomában járni, ha szeretné, elkísérni, ha arra vágyik. Puha, biztonságos érzést nyújtott a számára, mintha nem is a padlón, sokkal inkább felhőkön járna, vagy kitömött, gyapjas párnákon.
Ahogy a tágas fürdőbe léptek, a férfi azonnal megszabadult az ingjétől. Természetes mozdulattal kapta le magáról, és dobta a radiátorra. A nadrágjához nyúlt (volna), mikor megakadt a szeme a tükör előtt ácsorgó lányon.
– Cica, az nem fair, ha levetkőztetsz egy férfit, de te ruhában maradsz… Vagy azt szeretnéd, hogy én tépjem le rólad azt a vacakot?
A meg nem várt válasz elhangzása előtt a férfi a lány felé kapott, aki zavart mosollyal az arcán kitért az érintés elől. Látva, hogy szeretett emberének eszében sincs feladni a „harcot”, hátrálni kényszerült. Mikor egy kar ismét a dereka felé indult, meggörnyedt, és nevetve hagyta, hogy fogságba ejtsék, akár egy elszabadult házimacskát.
– Megeszlek – nyögte a férfi, és egyetlen erős mozdulattal magához rántotta a lányt. A fejét finoman oldalra billentette, hogy szabad utat teremtsen a nyaka felé. Felhevülten, a túlfűtött vágyak hatására a lány nyakába harapott, aki az ingerre szinte azonnal válaszolt, egy elcsukló nyögés formájában.
– Finom vagy. Akarlak.
A lány szemére ismét köd borult. Sűrű, átláthatatlan ködfátyol, ami nem enged át magán se érzést, se helytálló, logikus gondolatot. Mindent magába szívott és elvett; józan észt és szerelmet egyaránt.
– Add nekem magad.
– Félek – szakadt fel a torkából.
A férfi engedett a szorításból, de még mindig erősen magához vonva tartotta az elernyedt lány-testet. Érezte, milyen forró és izgatott.
– Mitől? – kérdezte halkan.
Csak elgyengült vállrántás volt a felelet. – Nem tudom.
– Ha nem szeretnéd, akkor nem fogom erőltetni. De ezt már mondtam, igaz? Haza szeretnél menni, elvi…?
A lány meg se várta a mondat végét, rögvest heves fejrázásba kezdett. Epedezett a férfiért, nemkülönben a teste és a lelke, s álmok réme lett volna számára, ha el kellett volna mennie. Innen. El… Őtőle.
– Akkor mit szeretnél?
Megcsókolta. Hogy melyikük mozdult a másik ajka felé először, az talán örök bizonytalanságban marad. Annyi viszont biztos, hogy mindketten őrülten szomjaztak a másik csókjára. Szinte itták egymást. A férfi a lány ajkába harapott; pontosan tudta, hogy ez az apró gesztus mennyi buja gondolatot indít el a gyengébbik fél fejében.
Óvatosan a pólója alá nyúlt, és szinte a tenyerével könyörgött, hogy vesse végre le. A lány erőtlen volt, így nem állt ellen (hisz’ nem is akart igazán) a férfi azon mozdulatának, ami a ruhadarabot lehúzta a fejéről, és a padlóra hajította.
– Szép vagy – duruzsolta a fülébe a kedves szavakat, s a testét a lányéhoz nyomta, aki azonnal megérezte a férfi kőkemény ágyékát a hasának feszülni.
Az érzékiség lassan őt is megfertőzte, habár koránt sem úgy, ahogy a társát. Őt – még – csak a szerelem hajtotta, a bűvölet, amit a másik iránt érzett. Ugyan ő is kívánta, ő is vágyta a másikat, de ezt az érzést képtelen volt megfogalmazni magában. Csak azt a megfoghatatlan bizsergést érezte a teste minden porcikájában.
A férfi elhátrált tőle, és a nadrágja felé nyúlt, kigombolta, majd lehúzta magáról, együtt az alsónadrágjával. A lány nagyot nyelve figyelte; még sosem látott meztelen férfit maga előtt, pláne nem ennyire közelről. Az erotikus filmek messze nem hozták vissza azt az élményt, amit ez jelentett a számára. Érezte, ahogy megmozdul benne valami.
– Na, mi lesz a te nadrágoddal?
– Én nem…
– Vetkőzz – a férfi hangja határozottabban csengett, mint a nap folyamán bármikor máskor. Tele volt férfias erővel és el nem nyomható szenvedéllyel. Engedelmeskedett.
Együtt álltak a zuhanyzóba. A lány akarva-akaratlan takargatta magát a kezeivel, s megpróbált mindig olyan szögbe fordulni, hogy a férfi az esetleges testi hibáit ne tudja azonnal kiszúrni. Megmosták magukat és egymást is.
Mikor a férfi keze a lány lábai közé kalandozott, elégedett mosoly jelent meg az arcán. – Nagyon nedvesnek tetszik lenni, kisasszony – viccelődött, majd mélyen a lányba nyúlt.
– Á, az csak a víz lehet, uram.
A közös nevetés kissé megtörte a lány görcsös feszültségét.
– Kóstold meg… a víz nem lehet ilyen finom.
– Mi? Mit csináljak?
A férfi elmosolyodott. – Mikor maszturbálsz… mesélted, hogy lenyalod az ujjaidat a végén, igaz? Akkor most nyald le az enyémeket is – s a kéjnedvtől ázott ujjait a lány ajkaihoz érintette, amik azonnal készségesen szétnyíltak.
Élvezte. Megkérdőjelezhetetlenül élvezte, mikor a nyelvéhez tapadtak az ujjak, s az ízlelőbimbók munkához láttak.
– Finom?
– Ühüm – dünnyögte kislányos zavarában.
Csönd volt egy pillanatra a fürdőszobában, csak a víz folyamatos zuhataga keltett megnyugtató zajt maga körül. A lány a férfi mellkasára döntötte a fejét, és lehunyta megfáradt szemeit. Már most kimerítette az ismeretlentől való félelem, habár rettegésének valós tárgya még csak el sem jött igazán.
– Nem szeretnél engem is megkóstolni?
Felnézett a férfire, s halványan mosolyogva bólintott. Nem ez jelentette volna az első alkalmat a számára – legalábbis ezen a téren nem. Nem volt ellenére a kéjnek. Akarta, és tudta, hogy a férfi is akarja.
Szótlanul térdelt le, a karját végighúzva a férfi combján. A szeme épp egyvonalban volt a meredező férfiassággal, ami – még ha maga előtt tagadta is – de vágykeltően hatott rá. Tetszett neki a látványa, a mérete, a keménysége, s az íze is.
Mikor lassan az ajkai közé fogta a férfi makkját, az a kellemes érzéstől felsóhajtott, és végigsimított a lány összetapadt haján. Finoman belemarkolt, és szinte észrevétlenül maga felé húzta… A lány buzgón dolgozott, lehunyt szemmel, sok nyállal, ahogy a férfi szerette. Olykor-olykor felpillantott, hogy megbizonyosodjon arról, a másik fél valóban élvezi, amit adni tud.
– Nagyon finom a szád… Ne hagyd abba, kicsi.
A lány egyik keze gondolkodás nélkül a lábai közé kalandozott, a másik pedig a férfi farkát fogta körül, és ütemesen verni kezdte. Jutalomra vágyott a férfitől, a férfiből.
– Mindjárt – sóhajtott. – Nyisd a szád. Nagyra.
A forró, édes sperma a lány nyelvére spriccelt, hogy az minden cseppjét kiélvezhesse. Miután lenyelte a fehéres ajándékot, elégedetten nyalta körbe az ajkait.
– Köszönöm.
Hálás volt. Elmondhatatlanul hálás azért, hogy tehetett a szerelméért.
– Gyere – szólt a férfi, és segített felállni a lánynak. – Gyere, az az ágy azért kényelmesebb, mint itt térdelni, nemde?
Bólintott. Kiléptek a zuhany alól, megtörölköztek, és átvitték a levetett ruháikat a hálószobába. A lány lehuppant az ágy szélére, és végigsimított a még mindig kissé nedves combjain. A padlóra szegezte a tekintetét, mint ahogy oly’ sokszor szokta, és hagyta, hogy a göndör hajzuhataga az arcába omoljon.
– Hozok egy óvszert – hallotta meg hirtelen a férfi hangját, aki válaszra sem méltatva; azonnal a nappaliba baktatott, mert kint felejtette az egész doboz gumit.
– De én…
A lány a halk, lassan megszűnő, majd felerősödő léptekre koncentrált. Megtörölte az arcát, és kétségbeesetten felsóhajtott. Nem tudta igazán, hogy mit akar. Egyetlen dologgal volt csupán tisztában; a szüzességét még nem akarja odaadni. Most nem. Ma még nem. Gyöngének érezte magát, elveszettnek és gyávának.
– Előröl szeretnéd? – kérdezte a szobába visszatérő férfi, felkészülve, a kőkemény szerszámjára húzott sárga kotonnal.
– De én nem… Kérlek...
Szinte egyszerre sóhajtottak fel.
– Nem akarom még… én…
– Nyugi, kismacs. Vigyázok rád. Ha nem jó, nem folytatjuk, rendben?
– De… Hát… jó.
A férfi kedves mosolyt intézett a rémült lány felé, majd az ágyra hajolva lágy puszit lehelt a kiszáradt ajkaira. Legszívesebben végigcsókolta volta az egész testét, hátha azzal sikerülne megnyugtatnia, viszont ebben az őrülten-felizgult állapotában már nem bírt magával. Akarta. Most. Ma.
– Feküdj hanyatt. Ha a feneked alá raksz egy párnát, akkor mélyebbre tudok menni.
– De én nem akarom, hogy mélyre menj.
A férfi felnevetett. Könnyed, magabiztos hangja körülzengte a szobát.
– Nem akarom, hogy fájjon neked. Azt akarom, hogy jó legyen. Érted, dilis?
Bólintás volt csupán a válasz. Úgy tűnt, a mai nap folyamán a szókimondó, határozott fél-nőből bizonytalan, csöndes kislány vált.
Legnagyobb akarata ellenére, mégis tette, amit a férfi tanácsolt; az egyik párnát a csípője alá tömte, és megpróbált kényelmesen elfeküdni az ágyon. A tekintetét egy pillanatra a plafonra szegezte, s a mai nap folyamán most érezte leginkább kiszolgáltatottnak és elesettnek magát. Mint egy sebesült a háborúban. Vesztett, mert nem volt ereje harcolni, s most a halált várja.
Ideje sem volt kifújni a pillanatokkal ezelőtt mélyen beszívott levegőt, mert a számára világot jelentő férfi fölé térdelt, és a férfiasságát a lány hüvelyéhez érintette. A fekvő test megrándult.
– Fájni fog? – szakadt fel hirtelen a magában régóta megfogalmazódott kérdés.
– Óvatos leszek. Nem lesz baj.
A nyomás egyre erősödött a lány lábai között. Felszisszent, habár még igazán semmit sem érzett. A férfi arcát fürkészte, a megránduló izmokat, és a végre valahára megszerzett kéjtől egy pillanatra üvegessé váló tekintetét. Ez a vágytól üres szempár felért neki mindennel… Még egy másodpercre a kellemetlen nyomást is sikerült elfelejttetni vele, amit szüntelen a teste legféltettebb pontján érzett a behatoláskor. Fájt.
De talán fizikálisan koránt sem volt olyan elviselhetetlen, mit lelkiekben. Mintha egy bomba robbant volna fel a gyomrában, porrá aprítva a belsőjét. Valami újat kellett volna magáénak tudni ezáltal, mégis úgy érezte, mintha örökre elvesztett volna valamit. Hiányzott neki, amit elvettek tőle. Megfosztották és kiraboltál. Üres lett és szegény. Nincstelen. (…)
A férfi lassan, finoman mozogni kezdett a lányban, végig figyelve annak jelzéseit, gesztusait. Mindent úgy akart csinálni, hogy az kellemes csalódássá váljék mindkettőjük számára.
– Élvezed? – kérdezte megtörve az ütemes szuszogás zenéjét.
A lány bólintott. S ez volt az első hazugság, amit azért tett, hogy a férfi jól érezze magát.
S el kell ismerni… a későbbiekben ő is épp annyira kezelte az erotika világát mámoros gyönyörnek, mint a férfi (ha nem jobban), de mégis… mégis hiányzott neki ezek után mindebből valami. Valami leírhatatlan, valami igazi.
A férfi lehajolt, és érzékien beleharapott a lány nyakába. Tudta, hogy imádja.
A szűziességét elvesztő lány pedig felsóhajtott, és lehunyta a szemeit. Még mindig kellemetlen volt az idegen érzés a hüvelyében, de már nem foglalkozott vele. Itt és most csak a másik számított. Az, hogy őneki jó legyen. (…)
De a félelem szaga ismét megjelent a levegőben. Vagy talán még mindig ott volt? A lényeg, hogy kristálytisztán érezni lehetett. Körüljárta a szobát, beleitta magát az ágyneműkbe, a szőnyegbe, a falak mögé bújt. És nem szándékozott távozni.
Ugyanaz a félelem volt, mint amit a lány az új élmények megtapasztalása előtt érzett. A rettegés, ami görcsbe és könnyekbe fulladt. Csak most mástól tartott ennyire intenzív erővel. Nem a fájdalomtól és a csalódástól félt… Hanem a szűnni nem akaró vágytól, és az önmagát feláldozó szerelemtől. A gondolatait megfertőzte az iszonyat;
Ha mindennek vége lesz, vajon ő is együtthal a szerelemmel?

Hozzászólások (1)

A hozzászólások belépés után olvashatók.