Első találkozás, egy új kapcsolatban

Itt ismerkedtünk meg, hetekig tartó hosszú levelezések, és chat után, megbeszéltünk egy személyes találkozót. Az időjárás azonban közbe szólt, a tavaszi hóesés megbénította az országot előző hétvégén, így az újabb havazást emlegető jóslások miatt, úgy döntöttünk, elhalasztjuk a találkozást. Nem voltam túl boldog ez miatt, de a sors akarhatta így, hiszen alig 1 óránk lett volna a beszélgetésre. Közben jöttek a húsvéti ünnepek, így a személyes találkozó lehetősége egyelőre szóban sem került, helyette sokat leveleztünk, és chateltünk, elsősorban az "embert" akartuk megismerni egymásban, Egyik beszélgetésünk alkalmával, semmiségen összevitáztunk, mindkettőnkben feszültséget és tüskét hagyott ez a beszélgetés. Viszont már kialakult egyfajta vágy a másik társasága iránt, ezért megpróbáltuk megbeszélni a történteket, kisebb nagyobb sikerrel. Teltek a napok, a levelezések kicsit ritkultak, amikor kaptam egy levelet tőled, hogy elfoglaltságaid miatt kicsit el vagy csúszva, de nem vesztél el, jelentkezni fogsz. Így is történt, azonban a levelek helyett inkább a beszélgetéseket választottuk. Mígnem előálltál egy időponttal, hogy mit szólnék, ha megismerkednénk személyesen is. Egyeztetés után, megbeszéltünk egy kávét, az egyik vidéki kisváros hangulatos vendéglátó egységébe. Elkéstem..... Nem szándékosan, és jeleztem is hogy néhány perc késés lesz. Beszélgetésünk előzményeire való tekintettel, volt némi izgalom bennem, hogy vajon ezt a késést a megbeszéltek szerint beakarod-e majd váltani. (1 perc késés = 1perc térdre-fektetéses fenekeléssel) Megérkeztem, hűvös kicsit túl udvarias köszönés után bementünk, és rendeltünk egy kávét. A beszélgetés meglehetősen gördülékenyen indult, bár gyorsan megállapítottad feszült vagyok. Azonban a késés a jelek szerint, nem kerül a számlámra. Lassan oldódott a feszültség közöttünk, és a bizalom vette át a helyét. Néha azért voltak zavarba ejtő kérdések, mondatok. De alapvetően jó hangulatban telt az idő. Kisebb csipkelődéseim eredményeként, kaptam a kérdést, hogy "Akkor ezt tekintsem felhívásnak?!" Ne haragudj, de ez ostoba kérdés volt, mi másnak szántam volna, hiszen a beszélgetés alatt egyre inkább vágytam a fenekem kipirosítására :) Azt gondolom, ez nem volt előtted sem titok,hiába jelentettem ki, hogy első alkalommal csak beszélgetni szeretnék, nos ez megváltozott a kijelentés óta eltelt idő alatt. Megbeszéltük, a helyet, hogy hová mehetnénk. Kiautóztunk a város szélére, a kíváncsi tekintetek elől elbújó helyre. Mivel sem én, sem te nem a "pehelysúlyúak" táborát gyarapítjuk, érdekes kihívás volt, az autóban történő fenekelés. Parkolás után, kérted, üljünk át hátra, kicsit azt hiszem Te is Én is zavarban voltunk. Mikor beültünk:
- Félsz tőlem?- kérdezted
A válaszom, egyértelmű és határozott.
- Nem, hiszen ha félnék, nem lennék itt.
Bíztam benned, tudtam vigyázni fogsz rám.
- Akkor talán hasalj a térdedre! - halom a felszólítást.
- Viccelsz? Én soha nem hasalok önként!:)
- Dehogynem, na, gyere szépen.:)
És már nyúltál is a kezem után, és húztál a térdedre. Szűk volt a hely, ezért nem tiltakoztam, így mindenféle küzdelem nélkül a térdeden hasalva találtam magam. Nem mondanám, hogy kényelmetlenül éreztem magam, hiszen egy ideje szerettem volna már ezt. Először simogattad a fenekem, és megállapítod, hogy szép. Vajon tényleg tetszett, vagy csak bókolni akartál?:) Ezen nem sokat kellett gondolkodnom, mert jöttek az ütések, finoman, de határozottan. Az első néhányat szinte észre sem vettem, de a fokozatosság elvét követve azért egyre inkább csíptek.
- Minden rendben? - hallom a kérdést.
- Igen.
- Látom, meleged van:)
- Honnan tudod? Egyébként tényleg.- válaszolom.
- Hát a vastag pulóverből :) Leszeretnéd venni?
- Igen- válaszolom
Elengedsz, felállok a térdedről, leveszem a pulcsit, így pólóban már sokkal kellemesebb.
- Na akkor, a farmernadrágtól is megszabadulhatsz - hallom ismét szavaidat.
Gondolataimban most esik le a felismerés, miért is kérdezted melegem van-e, nem is a pulóver zavart, hanem a nadrág:) Megállapítom, magamban ebbe a csapdába önként besétáltam. De elkel ismernem tetszett a találékonyságod.
- Tudod, hogy nem veszem le ezt sem önként - mosolygok rád vidáman.
- Akkor nekem kell megtenni?
- Hát... én nem fogom.
- És milyen rafinált öved van?
- Nincsen semmilyen, nem készültem nehezítő tényezővel - válaszolom.
Határozottságod meglepett, nem sokat vacilláltál, máris a tettek mezejére léptél, és azt vettem észre a nadrágom védelmétől búcsúzhatom, mire ezt felismertem, nem tudom hogyan de ismét a térdeden hasaltam. Az egész a másodpercek tört része alatt lezajlott. Csattan a fenekemen a következő ütés, Csíp!
- Basszus.....
- Mondtál valamit? - kérdezed.
- Nem. - válaszolom. Közben a fenekesek sorban csattantak a popsimon. Nem mondanám, hogy a legkényelmesebb a helyzetem. Nem fáj, inkább csíp. Nem bírom tovább, a kezem megindul hátra és védelmezően a fenekemre tenném, de határozottan megfogod, és a derekamhoz szorítod. Ebben a helyzetben jó néhány csípős ütés landol a popsimon. Mikor abbahagyod, elengeded a kezem és finoman simogatod a fenekem. Jól esik a csípős csattanások után a finom érintés.
- Mond csak, miért feszül meg a feneked a kezem alatt? - kérdezed mosolyogva
- Vajon szerinted miért? - kérdezek vissza pimaszul - pedig tudom, hogy nem szereted a pimasz hangot, és a visszakérdezést.
Válasz nincs, azonban vége a siminek, ismét csattantak a fenekesek. Egy alapos sorozat után ismét hallom a hangod.
- Milyen nyugodt vagy:)
- Szerintem nem mondhatod, hogy nem voltam végig nyugodt.
- Egyébként tényleg nem, szeretem a szófogadó lányokat. De úgy látom nem elég piros még a popsid.
Választ nem vársz, hanem jön a következő sorozat. Ezt már nem fogadom olyan nyugodtan, ismét hátra tenném a kezem, persze, megint észreveszed, és már megint a derekamhoz szorítód. Végre abbahagyod. Lángol a popsim
- Ez azért már csípett rendesen- állapítom meg.
- Gondolom:) Akkor mára ennyi, azt hiszem bemutatkozásnak elég lesz. - válaszolod.
Elengedsz. felöltözöm, rendbe szedjük magunkat, és visszaindulunk a városba. Kellemes beszélgetéssel telik az út. Nem fáj a fenekem, még csak azt sem mondhatnám, hogy égne lángolna. De azért kellemesen bizsereg, érzem, hogy van. Gyorsan visszaérünk a városba, kiraksz a megbeszélt helyen, gyors ismételten hűvös elköszönés következik. Hazaérek, ellenőrzöm a tükörben a popsim állapotát. Már alig piros, és szinte nem is érzem. Egy helyzetjelentő sms-t küldök a számodra. Jön a hétvége. Szombat reggel arra ébredek, hogy érzem az utóhatásokat, fáj a popsim, főleg egyes mozdulatoknál. Tükör... semmi látható nyom.,meglep, hogy mégis van utóhatás, pláne a bal oldalt. Bizonyára ez a balkezességed műve. Nem számítottam utóhatásokra. A nap folyamán takarítás, és a vasárnapi családi összejövetel előkészületei közben végig a tudatalattimban motoszkálsz, hiszen bármit csinálok, lehajolok valamiért, jövök, megyek, érzem a fenekemet. Este fáradtan ülök le a gép elé, és írok neked egy rövid beszámolót.

Van folytatás, de az már egy másik történet lenne.