Valahol az álom határán. III.

Nem mertem azonnal neki esni az ételnek. Pedig legszívesebben azt tettem volna. Mohón, rágás nélkül tömtem volna magamba a sült húst, és a burgonyát, hogy minél előbb a gyomromban legyen. Hogy meg ne gondolja magát. Hogy el ne vegye.
Eszembe jutott az, mikor egy alkalommal, előttem öntötte ki a gőzölgő ételt. Könnyezve néztem, ahogy a száraz földes talaj magába szívja, felemészti a finom ételt.
Most itt van előttem. Az orrom előtt illatozik.
S ő mellettem áll, néz , szinte szúr a tekintetével. Nem látom a szemeit, de a tarkómon érzem, szinte perzsel.
- Egyél már te szerencsétlen! Mondta ingerülten, miközben megfogta a két kezemet, és az asztal tetejére tette.
- Használhatod a kezeidet! Úgy sem veszem sok hasznát ! Lehet, hogy egyszer levágom őket!
Fájtak a durva szavai. Tudom, nem gondolta komolyan. Csak élvezte, ha rettegést lát rajtam. Sikerült neki. Mindig is tudta, hogy mitől rándul görcsbe a gyomrom.
Remegő kézzel fogtam meg a tányér szélét. Közelebb húztam. Egészen közel hajoltam az ételhez. Egyik kezemmel a húst, a másikkal kis halmokat kotrogattam a kellemesen meleg, zsíros burgonyából, és az ujjbegyeimmel közrefogva emeltem a számhoz őket. A saláta friss volt, és nedves. Ezt ő készítette. Nem volt rendesen megmosva. Éreztem a homokszemcséket a fogaim alatt.
Miközben mélyen lehajtott fejjel ettem, ki- ki lestem a tányér felett, hogy itt van-e, néz-e.
Igen. Szánakozva nézett.
Az étel illata jobb volt, mint az íze. Nem éreztem azt a vágyakozva várt élvezetet evés közben, amit régebben szoktam. Csak rágtam amit rágni, nyeltem amit nyelni kellett. Közben az ételtől maszatos, remegő kezeimet néztem. Vézna ujjaim, inkább egy sápadt csirkelábra emlékeztettek, mint sem egy női kézre.
Nem volt nagy adag, hamar kiürítettem a tányért.
- Na jó! - lépett oda -
- Tedd hátra a kezeidet ! - mondta, majd a hajamnál fogva felrántotta a fejemet, majd az üres tányért elém tartotta.
- Nyald tisztára!
Miközben nyelvemmel takarítottam a tányért, ő kőrkörösen mozgatta a fejemet. Mintha csak a tányért törölgetné egy mosogató ronggyal.
Amikor először csinálta ezt velem, végig sírtam. Azt mondta, ha nem hagyom abba, a fejemen töri szét a tányért. Már kevés olyan dolog volt, ami megalázó lett volna számomra.
Letette a tányért, s elém tolta a poharat.
- Ne idd meg mindet! - mondta szigorúan, morcosan.
- Van még egy meglepetésem!
Odalépett a hátizsákjához, miközben kortyoltam párat.
Papírba gyömöszkélt valamit vett elő. Letette az asztalra, majd óvatosan kicsomagolta.
Egy szelet csokitorta volt, agyonolvadozva. Felét ráborította arra a tányérra, amit az előbb tisztára nyalatott. Majd elővette a nagy puha vörös farkát, és a tányért úgy tartotta, hogy a farka pont a tortában pihenjen meg. Még bele is nyomkodta kicsit. Azután fogta a torta másik felét, és ráborította a farkára, papírral együtt. Nem vette le azonnal a papírt, kicsit meghengergette a farkát.
Én lélegzetvisszafojtva néztem. Odalépett elém.
Felnéztem rá. Pont a szemébe. Ő pedig szinte a nyakamig tolta a tányért .
- Tudod mi a dolgod? -kérdezte, választ nem várva.
Lehajtottam a fejemet annyira, hogy az állammal kicsit megdöntöttem a tányért. Így a szám széle pont hozzáért a tortás farkához.
Nem először ad étel a farkáról.
Kinyújtva a nyakamat, csücsörítve a számat, beszívtam a olvadt csokikrém borította makkot. Nagyon édes volt. Émelyítően édes. Kicsit szívtam is rajta, hogy a nagyja vajas krém lefolyjon a torkomon.
Éreztem, hogy az állam belesüpped a puha szétmállott piskótába.
Felnéztem rá... tudtam, hogy nem fog tetszeni neki, hogy összemaszatolom magamat.
De nem, ezzel most nem foglalkozott.
Miközben az egyik kezével még mindig tartotta a tányért, a másikkal marokra fogta a hajamat a fejem tetején, s miközben lökött egyet a csípőjén, teljesen rárántotta a fejemet a farkára. Arra nem emlékszem mikor keményedett meg neki, de azt észrevettem, hogy már nem a tányérról szopom a farkát.
Vad lökésekkel feszítette a torkomnak az édes maszlagos péniszét.
Öklendeztem.
Kihúzta és azt mondta, hogy ha kitálalok a farkára, megöl.
- Nyald körbe! - utasított.
Mint a fagyit, úgy nyaltam hosszan a farkát körbe.
Majd kissé elfordult, és a tányért tartotta elém.
- Tisztára!
Megpróbáltam nagy adagban a számba varázsolni a tortamaszlagot úgy, hogy minél kevesebb maradjon a tányéron. Ez még ment is, de a lenyelése...
Felnéztem rá, könyörgő szemekkel. Hadd ne kelljen megennem...
- Lenyeled, ribanc!
Nem ment. szomjas voltam, a gyomrom görcsben, az édes zsíros maszat nem akart lecsúszni...
Teljesen hátrafeszítette a fejemet, s a hátam mögé állt.
- Nyisd ki a szádat, a nyelvedet told ki! - ordította
A következő pillanatokban a kőkemény farkával tuszakolta le a torkomon a tortát.
Hörögtem, öklendeztem, éreztem, hogy a füleim telefolynak a csokitortás nyálammal.
Az államról, nyakamról a mellem felé folydogált a langyos sűrű csokis vajas tortalé.
Viszketett.
Ő élvezte a kínlódásomat. Intenzív sugárban engedte az ondóját a torkomra.
A könnyem patakokban folyt le, a szemem sarkából.
Megkönnyebbülve nyeltem egy nagyot, amikor ellépett tőlem. A hajamat nem engedte el, elém állt, szánakozva végig nézett rajtam, majd lekapta rólam a lepedőt, a vállára terítette engem meg a hajamnál fogva kivezetett az épületből.
Kint forrón tűzött a nap, az egyik kezemet a szemem elé kaptam. napok óta nem láttam természetes fényt.
Meztelen testemet átjárta a nap forró sugara.
Odaállított egy betonplaccra, majd hozta a kerti tömlőt.
- Nem mozdulsz! parancsolt rám, miközben megnyitotta a csapot.
A tömlőből forró víz jött. Először a lábamra engedte, majd odalépett, két kezemet a hátam mögé szorította, és a nem túl erős már nem annyira forró vízsugarat, az arcomra, nyakamra, mellemre engedte.
Nem volt túl hosszú a tömlő, hamar lehűlt a víz.
- Nyisd nagyra a szádat - mondta s belecsorgatta az egyre hidegebb vizet. Amit tudtam lenyeltem, megengedte.
A farkára is folyatott vizet. Majd arra kért hogy vegyem a számba a hideg vizes puha péniszét.
Ahogy lassan átmelegítettem a nyelvemmel, éreztem, hogy még jócskán csokitorta íze van.
Most valahogy jobban esett, szoptam volna... de elvette.
Letette a tömlőt, a hajamból kiszedett egy süteménymorzsát, miközben a szemebe nézett.
- Boldog születésnapot kis ribancom!