mester6van (74)
Domináns
Férfi, Biszex
  • VIP
Cikkek idő szerint
2023. 01. (55)
2022. 12. (76)
2022. 11. (54)
2022. 10. (48)
2022. 09. (65)
2022. 08. (75)
2022. 07. (62)
2022. 06. (80)
2022. 05. (52)
2022. 04. (81)
2022. 03. (60)
2022. 02. (54)
2022. 01. (66)
2021. 12. (63)
2021. 11. (56)
2021. 10. (45)
2021. 09. (58)
2021. 08. (76)
2021. 07. (74)
2021. 06. (55)
2021. 05. (63)
2021. 04. (67)
2021. 03. (54)
2021. 02. (56)
2021. 01. (65)
2020. 12. (45)
2020. 11. (82)
2020. 10. (64)
2020. 09. (51)
2020. 08. (61)
2020. 07. (53)
2020. 06. (49)
2020. 05. (66)
2020. 04. (69)
2020. 03. (82)
2020. 02. (48)
2020. 01. (55)
2019. 12. (55)
2019. 11. (37)
2019. 10. (52)
2019. 09. (51)
2019. 08. (75)
2019. 07. (58)
2019. 06. (53)
2019. 05. (71)
2019. 04. (60)
2019. 03. (61)
2019. 02. (71)
2019. 01. (74)
2018. 12. (39)
2018. 11. (46)
2018. 10. (34)
2018. 09. (58)
2018. 08. (41)
2018. 07. (50)
2018. 06. (36)
2018. 05. (39)
2018. 04. (30)
2018. 03. (30)
2018. 02. (34)
2018. 01. (40)
2017. 12. (27)
2017. 11. (47)
2017. 10. (26)
2017. 09. (28)
2017. 08. (42)
2017. 07. (51)
2017. 06. (28)
2017. 05. (36)
2017. 04. (44)
2017. 03. (54)
2017. 02. (28)
2017. 01. (50)
2016. 12. (49)
2016. 11. (46)
2016. 10. (43)
2016. 09. (37)
2016. 08. (44)
2016. 07. (56)
2016. 06. (48)
2016. 05. (55)
2016. 04. (35)
2016. 03. (40)
2016. 02. (69)
2016. 01. (69)
2015. 12. (44)
2015. 11. (43)
2015. 10. (65)
2015. 09. (65)
2015. 08. (68)
2015. 07. (74)
2015. 06. (85)
2015. 05. (102)
2015. 04. (69)
2015. 03. (68)
2015. 02. (74)
2015. 01. (57)
2014. 12. (56)
2014. 11. (56)
2014. 10. (55)
2014. 09. (63)
2014. 08. (64)
2014. 07. (58)
2014. 06. (42)
2014. 05. (64)
2014. 04. (48)
2014. 03. (92)
2014. 02. (59)
2014. 01. (44)
2013. 12. (46)
2013. 11. (53)
2013. 10. (33)
2013. 09. (41)
2013. 08. (48)
2013. 07. (52)
2013. 06. (62)
2013. 05. (60)
2013. 04. (55)
2013. 03. (83)
2013. 02. (62)
2013. 01. (61)
2012. 12. (58)
2012. 11. (45)
2012. 10. (54)
2012. 09. (56)
2012. 08. (61)
2012. 07. (63)
2012. 06. (31)
2012. 05. (30)
2012. 04. (33)
2012. 03. (24)
2012. 02. (20)
2012. 01. (37)
2011. 12. (33)
2011. 11. (33)
2011. 10. (30)
2011. 09. (26)
2011. 08. (25)
2011. 07. (29)
2011. 06. (25)
2011. 05. (21)
2011. 04. (21)
2011. 03. (20)
2011. 02. (19)
2011. 01. (29)
2010. 12. (24)
2010. 11. (21)
2010. 10. (25)
2010. 09. (14)
2010. 08. (26)
2010. 07. (32)
2010. 06. (24)
2010. 05. (23)
2010. 04. (32)
2010. 03. (25)
2010. 02. (33)
2010. 01. (42)
2009. 12. (34)
2009. 11. (26)
2009. 10. (26)
2009. 09. (16)
2009. 08. (26)
2009. 07. (37)
2009. 06. (32)
2009. 05. (31)
2009. 04. (39)
2009. 03. (41)
2009. 02. (23)
2009. 01. (56)
2008. 12. (24)
2008. 11. (22)
2008. 10. (13)
2008. 09. (32)
2008. 08. (41)
2008. 07. (31)
2008. 06. (10)

Tibi fantázia

2013. 05. 05. 17:19 | Megjelent: 691x
Alig pár levélváltás után – érzékelve az azonos hullámhosszt – meg is beszéltük a személyes találkozót egy délutánra. Meglátni és elfogadni egy pillanat műve volt, így semmi akadályát nem láttuk, hogy a tettek mezejére lépjünk. Ugyan Ő elmondása szerint Sub volt, de …..
Mikor belépett a lakásba, még kicsit elfogódott volt. Ismerkedett a helyszínnel, de inkább a helyzettel. Láttam kíváncsian várja a folytatást is. Hát még én! Abban állapodtunk meg idejövet felé, hogy én nem Subként szeretnék tekinteni Rá, hanem Mesterként, azaz dominánsként fogadnám el. Nehezen, de beleegyezett. Viszont, ahogy keményedett már a hangja, a hanghordozása és váltott a hangszíne, rám bízta, hogyan oldom meg a kezdeti nehézségeket, határozottan elvárta, hogy a kinyilatkozás egyértelmű legyen részemről-felé.
Beérve a lakásban, az ajtót becsukva, alázatos testtartásra váltottam és a hangom is a szolgáé, nem a Domé volt, mint eddig:
- Uram! Arra találja a mellékhelyiségeket, a WC-t és a fürdőszobát, valamint a konyhát is, ha szükséges. – mutattam. - Kis türelmét kérem még, rövid időn belül visszajövök. – folytattam s magára hagytam. Beléptem a szobába, de rögtön utánam szólt:
- Sokáig nem várakoztathatsz szolga, büntetés nélkül! – csendült s pattogott a hangja, ütött is határozottan. Én pedig iparkodtam, ahogyan tudtam s elterveztem.
Bent lekapkodtam mindent magamról a szobában s egy szál faszban indultam újra ki elé. Már feltettem a nyakörvemet a pórázzal a nyakamba, aminek a végét a számba vettem s a kezembe vittem a lovaglópálcát is, de a végénél megfogva, hogy odanyújthassam Uramnak. Az ajtón kilépve azonnal négykézlábon folytattam már utamat egészen elé érve. Ott megálltam, majd nem felnézve, jobb kezemmel nyújtottam fölfelé a lovaglópálcát fogantyújával felé és már felemelkedve térdelésbe a bal kezemmel a fogaim közül kivett póráz végét is felé kínáltam. Ekkor néztem csak fel Rá. Láttam a csodálkozását, de az elismerést is az arcán, mely eltűnt s helyette a hangja már újra keményen csattant:
- Ki engedte meg szolga, hogy Uradra nézz? – dörrent rám. – Ezért tízet kapsz itt és most rögtön! – hallottam és már éreztem is, ahogy újra négykézlábra érkeztem a lovaglópálca csapódását a fenekemen. Nem volt szívbajos, ütött, alaposan. – Számolj!
- Igen, Uram! Egy, kettő,… tíz. – nyögtem ki az utolsót s igen csak szorítanom kellett a fogaimat, hogy más ne jöjjön ki azon.
- Befelé a szobába! – reccsent rám s talán mutatta is, de én nem néztem fel, hanem megindultam befelé előtte. Túl gyorsan is, mert éreztem, hogy a pórázzal visszarántott kicsit, miközben a talpával meg gyorsabb mozgásra nógatott, talán (?). Bementünk, én ott a szoba közepéig mentem, majd megálltam a póráz rántására.
- Kaptál parancsot a megállásra szolga? – kérdezte dühösen s már végig is vágott rajtam, de most a hátamra célozva többször is. – Gyerünk körbe-körbe! – hangzott. Tettem, amit mondott s jártam körbe, de éreztem a póráz húzását és engedését is. Párszor élvezettel a talpaimra is csapott s nevetett, ahogyan próbáltam elkapni azokat.
- Nem vagy igazi jó kutya! – állapította meg, miután több szekrénysarok mellett is elhaladtunk. – Nem jelöltél. – jegyezte meg. Így hát a legutolsónál felemeltem a lábamat és hangot adtam, mintha tenném, majd a következőnél megismételtem. Mikor a sarokban álló fotelhez értünk, megállított és beült a fotelba, maga elé húzva. Megsimogatta a hajamat, megvakargatta a füleim tövét, majd megszólalt:
- A jó kutya, szereti a gazdáját, s ezért megmutatja neki kedvenc játékszereit. – mondta atyáskodóan. Kicsit talán bambán nézhettem rá, mert felnevetett s megismételte nyomatékkal. Most már megértettem, Ő meg a hátamra tette a póráz végét jelezve, hogy szabad az utam. Elindultam a másik szoba felé, kinyitva az ajtót megálltam s visszanéztem hívogatón rá. Szinte azonnal felállt, utánam jött, majd az ajtónál megállva benézett. Láttam elcsodálkozik. Tétován belépett, majd hátrafordulva a póráznál fogva engem is behúzott a szobába maga után. Levette a pórázt a nyakörvemről és - jól végigvágva azzal a hátamon - így szólt:
- Eddig humanoid kutya voltál, most légy engedelmes szolga!
- Igen, Uram, mindent megteszek, hogy jól szolgáljalak. – feleltem azonnal.
- Akkor mondd mik a kedvenc játékaid? – kérdezte, miközben alapos terepszemlét tartott, körbenézve. Meg sem vártam, míg befejezi a nézelődését, már válaszoltam:
- Nagyon szeretem a ki- és megkötéseket, paskolást, csipeszelést lightosan, no meg az elektrózást is.
- Megkapod ezeket, de én különlegesen szeretem. – hallatszott. – A sima kikötés uncsi, érdekesebben már kellemes érzést okoz nekem is, meg neked is. – állapította meg.
- Javasolhatok valamit Uram? – szólaltam meg engedély nélkül.
- Igen, hallgatlak szolga, de azért ötöt kapsz büntiként, tudod miért. – felelte azonnal és kíváncsian nézett rám.
- Igen, Uram, tudom, de megéri! Ott a sarokban, a legfelső fiókot kihúzva, érdekes eszközt fog találni. – válaszoltam.
Rám nézett, elindult, de visszalépve előbb a fejemnél fogva megfordított és már ki is mérte az ötöt a feszülő popómra, de úgy, hogy a lábaim között a golyóimat is kissé eltalálja. Majd úgy indult el megnézni a javasolt eszközt. Odaérve kihúzta a fiókot, belenézett, mindkét kezével kivett valamit. Megszemlélte azokat, majd elmosolyodott:
- Igazad van szolga! Érdekesek ezek az eszközök. – szólt és mutatta a kezében lévőket.
Az egyikre bólintottam, de a másikat meglátva megrémültem. Azt én is ritkán szoktam használni, csak nagyon mazóknál. Láthatta az arcomon a félelmet, ezért talán a másikkal kezdte. Az nem volt más, mint egy hajlított kampó, a végén egy fém gömbbel, másik végén karikával. - Gyere ide, de hozz síkosítót is! - intett maga elé. Bekente a végén a gömböt, majd bevezette az ánuszomba és már elengedve a pórázt, annál fogva állított fel maga elé. Körbeforgatott és a plafonról csüngő kötelek közül egyet kiválasztva, ahhoz hozzákötözte a karikát és húzta is meg, míg tudta. Én természetesen ezért előre görnyedtem s a végén már lábujjhegyen álltam. Most fogta a kötelet és mutatta tolassak hátra az András kereszthez. Ott feltette a csukló- és bokabilincseket és azoknál fogva X alakban rögzített, de a hajlított kampó a gömb végével az ánuszomba maradt. Ekkor keresett egy korbácsot és suhintva párat már le is csapott a mellemre, hasamra, majd a combjaimra is. Az utolsó rossz helyen érte a bőrömet, ezért felnyögtem. Ekkor forgatni kezdte a korbács szíjait s azzal kenegetett végig.
- Emeld fel a fejedet jobban, döntsd hátra! – utasított.
Majd abbahagyva a kenegetést az egyik dobozból csipeszeket vett elő és azokat a mellbimbóimra tette fel. Felszisszentem érezve azok szorítását. Szúrósan nézett rám, de hagyta rajtam. Most még párral végig csipeszelte az oldalaimat is. Egyre erősebben sziszegtem. Csóválta a fejét, de tette a dolgát. Majd végezve hátra lépett és elégedetten szemlélte művét. Valamit gondolhatott, mert megint a fal mellé lépett, valamit kereshetett, amit végül meg is talált. Azzal visszatért elém és a már mereven álló dákóm tövére csatolta fel a hosszabb részét, s a kis lánccal összekötöttet átvezette a golyóim között és a farkamon át csatolta a rövidebbet. Így már a golyóim bőre is megfeszült a lánctól s a farkam is mereven állt. Most egy szélesebb csipeszt vett elő s azzal a farkam alján akarta a bőrt összefogni, de az már nem sikerült, olyan feszes volt, hogy leugrott. Ekkor láttam elmosolyodik, oldalt lép, felveszi a letett lovaglópálcát, kicsit meglengeti, majd felemelve lesújtani készült. Megrémültem. Ha azzal lecsap a megkötözött farkamra, az eltörik. Meglendítette, csapni készült, de az utolsó centinél visszafogta. Ezt látva csak felsóhajtottam, elégedetten, hogy nem következett be, amitől tartottam. Újra nevetett s ennyit mondott:
- Mondottam, hogy nem vagyok gyakorlott Dom, de azért szadista sem! Subként is tudom, mit lehet, mit nem!
(folyt. köv.)

Hozzászólások (0)

A hozzászólások belépés után olvashatók.