Első lépések

Megigazítom a kis fekete fodrokat nem sokat rejtő ruhámon, kicsit feljebb húzom a harisnyám s elindulok felé egy díszes nyakörvvel.
Ahogy megteszem az első lépéseket érzem, eltúloztam fűzőm szorítását, de már nincs visszaút.
A fojtó érzés,s rideg tekintete félelemként éled fel bennem...pedig tudom nincs mitől tartanom. Ahogy elé lépek végigmér, de különösebb érzelem nem ül ki arcára,
ettől kissé bizonytalanul nyújtom felé a pórázt... remélem elég jó vagyok..remélem elég jó leszek...számára.


Nem tudom, akarom-e. Önálló felnőtt nő vagyok, miért adnám át bárkinek a hatalmat magam felett?!
S e gondolatsor közben ő feláll szorosan előttem s én felpillantok rá... kezdődik a játszma.

Ahogy szóra nyitnám ajkaim dacolásként, "hogy vigyázzon kivel kezd" s a fejemben egyre az jár csak.. hogy akkor is én irányítok és ha fene fenét eszik is én győzök,
feltekintve ajkaimra fagy a szó. Vállaimon nyomást érzek s térdre kényszerít maga előtt.
Felnézek még mindig dacolva, ugyan hogy képzeli ezt ? S már venném a lendületet, hogy felálljak, de nem enged. Bosszankodom pedig tudom, én akartam...
Érzem a láncok rideg érintését a hátamon, fenyegetően húzza végig a pórázt puha bőrömön.
Majd hátradobva hajam, végigsimítja tejfehér bőröm a nyakamon s kitapintja a pulzusom, egészen idilli pillanat.Simogat lágyan, kedvesen... tudtam, úgyis megenyhül. A markomban tartom.
S élvezve a pillanatot elmerülök a gyengédségben, de hirtelen fojtóvá válik a szorítás s meglepődve kapkodom levegőért... felnézek rá, de tekintete nem felel.
Már szorul is a nyakörv a torkomon .Előre lép s maga után ránt, amitől előre zuhanok s kényszeresen előrébb kúszom hogy enyhüljön a szorítás, nincs mit tennem.
Körbesétált velem a szobában szép szabályos köralakot leírva, mintha büszke tulajdonosom lenne.Olykor megállt meghúzta a pórázt s figyelte hogy nyújtózik testem a lánc után.
Bevallom kissé büszkévé tett az érés s kevésbé éreztem már a bosszúvágyat.
Mikor leült, térde mellé bújva hozzásimultam akár egy doromboló vadmacska s apró részleteket feltárva testemből nyújtóztam előtte majd lehevertem a padlóra.
Az izgatottság kezdett átjárni s incselkedtem határaimmal így újra bátorságot merítve ölébe csúszva az ágyra löktem és szenvedélyesen csókolni kezdtem nyakát.
Majd erősen beleharaptam és vértől duzzadó nyomot hagytam fogaimmal.
Elfeledtem, ki is vagyok most valójában de büntetésem hamar utolért s kezeimet hátraszorítva kerekedet felül s arcom oldalra fordítva fegyelmező pofon csattant.
Hirtelen Dühös lettem, hogy meri....
És csattant a második pofon, még végig sem gondolhattam bosszúságom, újra elöntött az adrenalin. Hajamat markolva feszíti hátra fejem ... Szabadulni, ellenállni próbálok de egyszerűen nem megy.
S tehetetlenül tűrve hagyom, hogy az ágyra lökjön ... s rabjává tegyen.

folyt . köv.