Kínzódnánk Önnél (II.1)

Sokáig elténykedtem kint az udvaron, mire a férj kiért értem, hogy már kibékültek. Abban maradtunk, hogy a neje készítsen harapnivalót vacsorára, legyen meleg tea is, bort majd én viszek fel a pincéből. Így is történt. Vacsora alatt nem sok szó esett közöttünk, de utána a nej kizavarta a férjét, hogy mosogasson el kint a kútnál. Míg kettesben maradtunk megkért, hogy most már mindkettőjükkel foglalkozzam a hazaindulásig. Elértettem azonnal.
Amint a férj végre visszajött, hozta az elmosogatott, tisztára törölt edényeket, lerakattam azokat a konyhaasztalra, majd most én zavartam ki a konyhából. Mentem is utána és ott kint ráparancsoltam azonnal:
- Míg ettünk, elnéztem, hogy volt ruha rajtad, de most már nem.
- Igenis, Uram! – válaszolta a férj s kapkodott le magáról mindent s hamarosan egy szál semmiben állt előttem.
Odaparancsoltam a szőlőprés elé, majd alaposan kikötöztem kezét-lábát ahhoz. Vettem egy hosszú szíjú korbácsot is, azzal alaposan elvertem a hátát, fenekét, combjait, de ebben a már konyhából kilépő feleség is segítségemre volt, bár nem szólalt meg, így a férj talán észre sem vette a szerepcserét. A végén megint átvettem a korbácsot és intettem a nejnek, hogy a szobába menjen be. Én befejeztem a férj náspángolását. Ekkor már nagyon sziszegett, néha fel is kiáltott, de főleg próbált tekeregni a testével. Megálltam, mellé léptem s megszólaltam:
- Azt gondolom, jót tenne neked, egy olyan éjszaka, ha lenne alkalmad hosszasabban is töprengeni. Volna min! – kezdtem. A férj felkapta a fejét és próbált hátranézni rám. Itt fogsz aludni. – folytattam, de nem tudtam befejezni, mert belevágott:
- Itt, kikötve, így, Uram? Hogy tudnék aludni?– hadarta egy szusszal.
- Nem. Nem itt, hanem ott. – mutattam a terem sarkába, ahol egy láda állt. Kioldoztam, majd odavezettem, felnyitottam a ládát és mutattam, befelé. Nehezen, de bemászott s ekkor a fejére csuktam a fedelét.
- Jaj, Uram. Klausztrofóbiás vagyok. – hallottam a nyöszörgését abból. Kinyitottam a fedelet, intettem lépjen ki.
- Sok lehetőséged nincs, válassz! Itt a préshez kötözve, mint az előbb; vagy a ládában, de gúzsba kötve s nem csukom rád a fedelet, vagy kint kikötve a diófához. Melyiket szeretnéd? – kérdeztem meg. A férj kicsit vacillált, majd mégis az előbbi hely felé mutatott. Így visszakerült a préshez kikötésre, de már nem szorítottam meg olyan erősen a kötelékeit. Lefeküdni nem tudott ugyan, de nekitámaszkodhatott a gerendának, mert átölelte azt s úgy kötöttem össze a csuklóit.
- Jó éjszakát! – kívántam s kimentem a teremből az udvarra, lekapcsolva a villanyt magam után. Nem sokára visszatértem, de ezt nem hallotta meg már. A kimerültségtől elaludt állva, kikötve.
Benyitottam a szobába, de ott is sötét volt, csak egy mécses égett az ágy mellett s hallottam a nej szuszogását is. Hagytam aludni s én kiköltöztem a ház elé a padra, mert az jó kemény volt. Onnan hallhatom a férjet, meg a nejét is, ha gond lenne netán tán. Nem sok minden történt az éjszaka, mert mindketten a kimerültségtől ájultan aludtak, én félálomban. Mikor pirkadt felébredtem, nyújtóztam s fel kellve futottam egyet a szőlők között. Visszaérve hallom a férj mocorog már. Szomjas volt, ezért megitattam s aludt is tovább. De nyílt a szoba ajtaja és kilépett a nej szabadidő ruhában, amiben alhatott. A férjére nézett és rám kérdőn. Mutatta, hogy az borzong. Intettem, így terített rá egy takarót, amit érezve a férj megmozdult, morgott valamit, majd újra álomba zuhant. A nej kilépett az udvarra s én utána. Betette az ajtót, majd otthagyott, de nem sokára visszatért és alázatos tartásban megkérdezte:
- Jó reggelt Uram. Ma mi a terve velünk mára?
- Veletek? Még nem tudom, de hogy Veled mi, azt már igen! – szóltam határozottan, majd leülve a dikóra magam elé húztam s mutattam szopjon le. Meg is tette, s mikor már mereven álltam, belém ült és úgy „vágtattunk” egy sort kifulladásig, elélvezésig.
- Még másképpen is részed lesz ebben ma! – bíztattam meg s intettem mosakodjon, de előttem a kútnál. Élvezettel végignéztem, különösen kecses alakját, idomait, popsiját.
- Remélem, tetszik Uram! – incselkedett velem felém jöttében, de elkaptam a csuklójánál, a térdemre rántottam és alaposan kipirosítottam kézzel. Kényeskedve vonaglott, ezért kapott párat a végén erősebben is. Arra már feljajdult. Ekkor hallottuk meg a férj kiabálását bentről:
- Majd kapsz tőlem is még, ha nem engedelmeskedsz az Urunknak, Te szajha!
- Magaddal törődj, ne mással megint! – intettem meg a férjet.
Beléptem, húztam be magam után a nejét is s kötöztem ki mellé szintén. Most hátrébb lépve lovaglóostorral vágtam végig rajtuk, így mindketten kaptak abból. Fel is jajdultak egyszerre. Jó párszor még végigcsíkoztam a hátukat, feneküket s élvezettel hallgattam a jajgatásukat. Most sima vizes ruhával törölgettem meg hűsítőül az elvert részeiket. Leoldoztam, kivezettem őket az udvarra és megkötött csuklóval kellett szaladniuk körbe, mert különben lecsapott a lovaglóostor. Ügettek is nekiveselkedve, de a kanca dőlt ki hamarabb, a pej csak később.
A kancát utasítottam, hogy készítsen nekünk reggelit, meleget, addig a férjet felvezettem a szőlőtőkék között a háztól távolabbra és ott térden állva hozzákötöztem egy gyümölcsfa törzséhez. Egy nagyobb plugot is belenyomtam, amit a törzs tartott benne. Sziszegett, vonaglott, mert nem volt szokva ilyenhez. Elé léptem s mutattam, hogy szopjon. Fogtam a fejét, erős ütemet diktáltam, párszor meg is mélytorkoztam, amitől öklendezni kezdett, de nem engedtem el, folytattam, míg csak el nem mentem belé. Undorral kiköpte s még köpött is párat, de erre kapott is felváltva jobbról-balról egy-egy nagy pofont. Csúnyán nézett, szinte felöklelt a szemével, de megszólalni nem mert. Eloldoztam, de előtte rögzítettem benne a plugot.
Lementünk és megreggeliztünk. Reggeli végeztével megtöröltem a kezemet a mellkasa szőrébe s alaposan meg is markolásztam a farkát, golyóit. Még az asszonykát is áthúztam az asztalon egy nagy csókot váltva azzal s visszanézve láttam már dudorodik a farka a férjnek. Alaposan megint megkötöztem a bőr pertlikkel. Majd kapott még csipeszeket is azokra, no meg végül kisebb súlyokat is akasztottam a csipeszekre. Így felállva, csak erősen széttett lábakkal, tudott elindulni. Olyan volt, mint egy lomha medve, ahogy imbolygott körbe az udvaron. Jót nevettem ezen, de láttam a neje is. A férj szeme szűkült, végül már nem bírta, megszólalt, persze engedelmem nélkül:
- Várj csak Te szuka, még fogok én is nevetni rajtad! – fenyegetőzött dühösen.
- Te előbb kapsz „valamit” – nevetett erre a feleség, arra célozva, hogy megbüntetem ezért az engedetlenségért, de arra nem gondolt, hogy ő is ugyanazt elkövette.
- Igen, de nem csak ő kap, hanem kaptok mindketten! – állapítottam meg tárgyilagosan. A büntetésetek az lesz, hogy kaptok egy-egy ostort és egymásnak kell kimérnetek a büntetést helyettem. – szólítottam fel őket cselekvésre.
A nej kezdte, de a férj is ütött, majd a nej erősebbet, mire a férj szintén. Hamarosan, ahogyan lenni szokott eldurvultak a dolgok és mindkettő már arra koncentrált minél nagyobbat adjon vissza és szinte jajgatni, szitkozódni is elfelejtettek a magukon csattanó ütésekért. Teljes erőből csépelték egymást, nem hagyva ki szinte semmilyen testrészét sem a másiknak, így elkövetkezett az is, mikor már a düh annyira elvakította őket, hogy nem csak fájdalmat, de kínt, szenvedést is akartak a másiknak okozni, ezért válogatás nélkül csépelték egymást. Jutott ütés a srác farkára, golyóira is, de kapott a csajszi is a csiklójára, melleire. Közben persze artikulátlanul üvöltöttek már, így ideje volt véget vetni ennek. De nem ment könnyen. Ezért először a csajt kaptam el hátulról és fogtam le, igaz ekkor a srác alaposan végigvágott rajta, ami engem is elért, nagyot csattant rajtam. Nem kiáltottam fel, mert számítottam erre, de a srác elejtette a saját korbácsát és térdre hullva bocsánatért esedezett tőlem. Felkaptam a földről a korbácsát és megsuhogtattam, de ekkor a csaj bújt ki mellőlem s húzott nagyot a védtelen férjére. (folyt. köv.)