Egy új világ kapuja

Egy szokásos péntek estének indult a történet, haverokkal, bulizással. Néhány óra iszogatás követően a pár utcára levő szórakozóhely felé vettük az irányt. A sor hamar lement, pedig a hely tömve volt. Már-már unalomba fulladni látszott az este, amikor feltűnt 3 lány. Az egyikük gyönyörű volt, de mégsem ő fogott meg, hanem a fekete hajú, barna szemű, latinosabb bőrű barátnője. Tökéletes alak, igéző szemek, hosszú haj, tökéletes alak, elegáns ruha. Sugárzott a lányból valami különös erő, érezni lehetett, hogy nem hétköznapi lány. A gesztusai, a tánca, ahogy lekezelően nézett a mögötte elhaladókra… Engem is így vett észre. Egy lekicsinylő pillantással. Néhány perc táncolás után úgy alakult, hogy egymás mellé kerültünk.
- Egész este csak bámulni fogsz, vagy meghívsz egy italra is?
- Öööö… hát, hogy őszinte legyek, úgy terveztem, hogy egész este csak bámulni foglak, de ha már így felvetetted az ötletet, ihatunk is valami.
- Helyes. – fogta meg a kezem.
Ittunk néhány vodkanarancsot, közben beszélgettünk.. általános témákról, ki hol dolgozik, ki mit tanul. Megtudtam, hogy Annának hívják, 22 éves és pszichológiát tanul. Telt múlt az idő, a barátnői közben hazamentek.
- Nos, akkor gondolom hazakísérsz, ha már rád szántam az estém egy részét.
- Ahogyan azt illik.
Rám mosolygott, kimentünk, leintett egy taxit. A kertváros felé vettük az irányt, azonban néhány utcával a házuk előtt szólt a taxisnak, hogy innentől gyalog megyünk tovább.
Fizettem, kicsit furcsállottam a dolgot, de elmondta, hogy meleg estéken szeret hazasétálni mezítláb a buszmegállótól. Valóban ott volt egy buszmegálló néhány méterre. Úgy voltam vele, hogy mindenkinek megvan a maga hóbortja. A házuk egy gyönyörű, medencés, emeletes ház volt, szinte már palota. Látszott, hogy jó módban éltek. A kovácsolt vas kapu kinyílott, ő pedig belépett. Beinvitált engem is, mondván, hogy lovagiasságomért cserébe egy frissítő kijár nekem. Egy kanapéra ültetett, majd hozott egy jeges teát és leült mellém. Folytattuk a beszélgetést, amikor csak egyszer megemlítette, hogy fáj a lába.
- Ohh, de fájnak a lábaim, ez a magassarkúban táncolás eléggé kikészíti a lábat. Lesz dolga a pedikűrösömnek. Jól esne nekik egy kis masszázs – és rám nézett.
- Rendben, bár nem vagyok profi, de megteszem, amit tudok.
- Ezt el is várom. És hozz egy teát nekem a hűtőből.
Felálltam, kimentem a hűtőért, de amikor visszaültem volna, a lábát a mellkasomnak támasztotta és visszanyomott.
- Ülj a földre, ott kényelmesebb lesz, ha masszírozod a lábamat.
- De…
- Nincs de! Föld. Ülsz!
Kissé meglepődtem, de mivel valami nagyon megfogott benne és vonzott, leültem, elkezdtem masszírozni a talpát.
- Mindig ilyen lelkesen teljesíted a parancsokat?
- Többnyire nem, de elég határozott vagy, van más választásom? – mondtam mosolyogva.
- Jól látod a helyzetet, nincs. Úgy látom elég gyorsan tanulsz.
- Igyekszem.
- Akkor a kezed is járjon, ne csak a szád. Jól masszírozol.
- Jól van, jól van. Én mindig sokat beszélek, ez számos rossz tulajdonságaim egyike – mosolyodtunk el ismét.
- Nos, akkor gondoskodom róla, hogy mostantól kevesebbet beszélj – egy határozott mozdulattal a számba nyomta a másik lábának koszos lábujjait.
A számban a lábujjaival néztem fel rá, kissé értetlenül és kérdően, amit ő egy gúnyos mosollyal jutalmazott.
- Nos.. nem tudom észrevetted-e, de mezítláb sétáltál 3 utcát le.
- Tudom… és azt is, hogy ma már nem fogok lábat mosni. Koszos lábbal pedig nem fekhetek a tiszta ágyba, szóval… láss munkához.
- Munkához? Ezt hogy érted?
- Láss munkához a nyelveddel. Nem fogok vizet pazarolni, ha van egy ilyen okos kutya a lábaim előtt, akivel tisztára nyalathatom – mosolyodott el kihívóan és gonoszan.
- Hm.. tisztára nyalni? Kicsit durva lenne, főleg így az első találkozás alkalmával, nem gondolod?
Puff…. Csattant az első, majd a második pofon.
- A gondolkodást bízd rám, Te csak csináld amit mondok. Nyald tisztára! – és ezzel a lendülettel némiképp arcon rúgott.
Elkezdtem hát a munkát, tisztára nyalni a talpát, keserű volt a sok kosz, ami lejött.
- Ne merészelj köpködni! Nyeld le! Az utolsó falatig, és egy porszemet sem akarok látni a lábamon. A körmöm alatt sem.
A következő 15 percet némán, talpnyalással töltöttem, amit gúnyos mosollyal az arcán nézett, lassú iszogatás közben.
- Tudtam, hogy megteszed – nevetett. A körmeim alatt se feledkezz meg a munkáról.
- De már teljesen kiszáradtam
Ekkora fölém állt, én már előtte térdeltem, szétfeszítette a szám és beleköpött.
- Nesze nyál… csak hogy ne rinyálj. És most folytad a munkát!
Meglepődtem nagyon, de tetszett a dolog, vonzott a gonosz, fölényeskedő viselkedése.
- Na mára ennyi elég lesz, most kotródj haza, add meg a számod holnap hívni foglak.
Búcsúzásnál megölelt, kedvesen megköszönte a munkámat és megemlítette, hogy néha egy kicsit ilyen furcsa. Lassan elkezdett felém hajolni, nagyon lassan, és csókra nyitotta a száját. Becsuktam én is a szemem, de ekkor jött a meglepetés, PÖHHH.. landolt egy csomó nyál az arcomon.
- Csak nem gondoltad, hogy megcsókollak? Na takarodj, holnap folytatjuk. Jah… és jó talpmasszőr vagy.
Hazasétáltam, vegyes gondolatokkal a fejemben. Miért hagytam, hogy ezt megtegye velem? Miért van bennem ez a kettősség? Általában a párkapcsolatokban én voltam a magabiztosabb és én döntöttem. Ő meg csak játszik velem… akar valamit vajon? Nem hiszem. De mégis vonz. Vonz eléggé ahhoz, hogy belemenjek a kis játékaiba.
Vajon mit akar holnap?