Valahol az álom határán. I.

Felébredtem. Lassan nyitottam ki elnehezült szemhéjamat. Nem akartam, hogy észrevegye, hogy felébredtem. Talán hagy még aludni. Na nem mintha nagyon figyelembe vette volna a testi szükségleteimet. De talán a tegnapi nap őt is lefárasztotta.
Lassan vettem a levegőt, mintha még aludnék. Igyekeztem minden sejtemmel azt a látszatot kelteni, hogy még alszom. Nehéz volt lassan venni a levegőt.
Arcom belesimult a durva szövetkárpitba. A szám résnyire nyitva. A szövet apró durva bolyhai a szám sarkába gyűltek. Nedvességre áhítozva szívták a nyálamat. Vajon meddig tudom palástolni azt, hogy ébren vagyok?
A helység távolabbi sarkából motoszkálást hallottam. Majd lépteket.
Elindult.
Felém.
Megállt, pont az ágyam mellett.
A szívem hevesebben vert. A félelem úrrá lett rajtam. A szívem annyira hevesen vert, hogy úgy éreztem, az egész felsőtestem dobog. Fájt ez a zaklatottság. Úgy éreztem szétvet belűről.
- Kelj fel! Tudom hogy nem alszol! Pocsék színész lenne belőled! – mondta. Hangjában megvetés és gúny volt.
Kinyitottam a szemeimet, kezeimet a mellkasom alá húztam, s lassan feltoltam magam. Lábaimat leengedtem az ágyról, így ott ültem az ágy szélén, vállaimat leengedve roskatagul.
- Nézz rám! – Kiáltotta
Nehezen ment. A tarkóm fájt. A tegnapi gúzsba kötésnél és a fellógatásnál sokáig természetellenes helyzetben lógott a fejem. Lassan emeltem fel a fejemet. Először a csizmáját láttam meg. Még mindig ott volt rajta a tegnapi sár. Odakövülve a csizma oldalára. Majd a terepszínű katonai nadrágja, a csípője, az öve… majd hirtelen elkapta az államat, és az arcomat az ő arca felé irányította. Önkénytelenül behunytam a szemeimet. Nem mertem a szemébe nézni.
- Nézz a szemembe!
Rebegve nyitotta fel a szemhéjamat, ellaposodott tekintettel néztem rá. Nyugodt volt, most igen... nyugodt volt. Nem fog bántani. Érzem.
- Te szerencsétlen. – mondta, és a megfogott, felemelt, és mint egy krumplis zsákot a vállára dobott.
Egy másik helyiségbe vitt át, ahol egy szürke alumíniumlemez kád volt, félig langyos vízzel.
Úgy ahogy voltam, egy rongyos pólóban, beleültetett a kádba. A pólót egy mozdulattal lerántotta és a vízbe dobta. Én felhúzott térdeimet a két kezemmel átfogva remegtem a vízben. A víz kellemes meleg volt, mégis a félelem amely belőlem áradt, megdermesztett körülöttem mindent. Vézna testem telis tele volt kék zöld lila foltokkal. A csuklóm a kötelek szorításától véraláfutásos.
A férfi egy percre eltűnt, majd egy fürdőszivaccsal tért vissza.
- Én riadt madaram - mondta és közben megszappanozta a szivacsot.
- Nyújtsd ki a lábaidat, s add a kezed! -mondta szigorúan.
Engedelmeskedtem. Néztem a karomon éktelenkedő foltokat. Eszembe jutott, ahogy a karommal próbáltam kivédeni a fadurung ütéseit.