A parkettázó 2

-Engedjen el, de azonnal! Tör ki belőlem a félelem.
Vesztettem, meg alázott ez a szuka. Legszívesebben a föld alá bújnák szégyenemben. Itt fekszem megkötözve, meztelenül egy idegen nő előtt. Hogy lehettem ennyire balga, hogy hagyhattam magam!
-Ne rágd magad! Kapsz egy kis büntetést a silány munkádért, ingyen helyrehozod amit el rontottál és el felejtjük az egészet.
-Hát nem érted Te hülye picsa! Én nem rontottam el semmit. Kiabálom kétségbe esve.
-Ezt a hangnemet senkitől nem tűröm. Most pedig kapsz a talpadra harmincat, tízet mindegyik szobáért. Meg húszat a picsáért. Ha kiabálni mersz, meg duplázom.
Majd eltűnt a szemem elől, de pálca suhogást hallok ahogy egyet, kettőt a levegőbe suhint, majd új fent mellém lép. A félelem hulláma végigfutott rajtam. Nem mertem megszólalni, csak becsuktam a szemem és vártam az elkerülhetetlent. Megrándultam ahogy finoman talpamhoz érintette a pálcát. Majd az első csapás után ami nem is volt olyan nagy, persze ezt csak később tudtam meg, én még is egy hatalmasat ordítottam. Akkorát csapott a talpamra, azt hittem rögtön összepisálom magam. Terméseztessen megrántottam a lábam, a golyóim meg majdnem leszakadtak, üvöltöttem is akkorát, hogy beleremegtek a falak. -Kedves Gáborom én figyelmeztettelek. Szólt anyáskodó hangon, miközben lassan körbejárt.
-Ha kiabálsz megduplázom a büntit. Most pedig százat fogsz kapni. Máskor jól gondold meg. Mielőtt kinyitod a szád. Ötvennél tartunk majd egy pár perc szünetet.
Majd újfent mellém állt, bemérte a távolságot és lecsapott. Persze csípett rendesen, de most már készültem rá. Összeszorítottam a fogamat, a lábaimat próbáltam nem rángatni. De minden egyes csapás után így is megrántottam a heréimet. A tizedik ütés után pedig közölte.
-Na akkor egy kicsit keményebbre váltunk.
Eddig csak csapkodta a talpaimat. Most pedig a feje fölé emelte a pálcát kinyújtott karral, bal kezével még le is feszítve, így meghajolt a feje felett a pálca. Majd hatalmas suhogó hang, mint mikor egy nyílvessző elszabadul. Lecsapott a talpamra. A fájdalom leírhatatlan volt, mintha forró parázsra léptem volna. Meleg sós ízt éreztem a számba, valószínűleg elharaptam a nyelvemet. De nagyon gondolkodni nem volt időm, mert jött a következő csapás, majd az aszt következő. A szememből a könny kétoldalt patakként fojt. De a legmeglepőbb az egészben az volt, hogy a farkam végig keményen állt. Szinte élveztem a fájdalmat. Mire rám verte az ötvenet már hangosan zokogtam. Ahogy végzett az ötvennel, letette a pálcát a kanapéra, odajött hozzám, megsimogatta a fejem.
-Ne menj sehová, mindjárt fojtatjuk, csak iszom egy kávét. Majd kisétált a konyhába.
Most éreztem igazán, hogy menyire fáradt vagyok. Testem egy merő izzadság volt, a talpam kegyetlenül égett, combjaim már görcsben álltak. Szinte lehetetlen, hogy még ötven csapást kibírjak. Pedig kibírtam, de maga volt a pokol.
Miközben újra elkezdte kegyetlenül verni a talpaimat. A fájdalomtól majdnem el ájultam. Magamban százszor elátkoztam Őt és magamat is. Amiért megismertem, amiért átléptem házának küszöbét. Közben befejezte ütlegelésemet, meg kaptam a második ötvenet is. Majd kiszabadította heréimet a kötél fogságából. Végre a lábaimat is letehettem a padlóra. Nagyon fájt de legalább hűsítette egy kicsit a hideg parketta. A combjaim remegtek mint a kocsonya a megeröltetéstől.
-Most pedig kapsz egy kis jutalmat, amiért hősiesen helyt álltál, kinyalhatod a lucskos puncimat.
Közben pedig letolta a rövid kis sortot a tangával együtt. Majd a fejem fölé állt. A lucskos punciról igazat mondott. Ahogy terpeszben fölém állt, duzzadt szeméremajkai enyhén szétnyíltak. A csupaszra borotvált punci tiszta harmat csepp volt. És az illata szinte megrészegített. Nyelvem hegyével a nagyajkakat vettem célba. Szinte alig érintve körkörösen nyalogatni kezdtem. A jobb és a bal ajkat is, majd teljes hosszában kívül, belül. Katalin lába remeg előre dől egykézzél megtámaszkodik a combomon. Majd jobbkezével keményen lüktető farkamat simogatja.
Nyelvem áttér a csiklóra, finoman alig érintve körbenyalom. Katalin remeg, sóhajtozik, nagyokat nyög. Punciból az édes nedve patakként folyik a torkomra. Nyelvemmel behatolok barlangjába amilyen méjjen csak tudok. Csiklóját finoman szívom. Ő is rákapcsol, farkamat egyre gyorsabban veri. Nyelvem jár mint a motolla. Meg is lesz az eredménye. Katalin hatalmasat sikít, testén remegés fut végig, hatalmasat élvez. Szinte ösztön szerűen húz még kettőt a farkamon. Mire magomat hatalmas sugárban a hasamra spriccelem. Pár perc pihegés után leszáll rólam. Majd az ernyedt farkamra, egy fémből készült erényövet csatol. Amit persze le is zár egy pici lakattal. Félve, de dühösen szólalok meg.
-Hé! Hé! Mit csinálsz? Ez már nekem túl sok! Szólok felháborodva. Ezt nem teheted velem, nekem feleségem van!
-Az engem hidegen hagy, az már a te dolgod. Ez nekem biztosítéknak kell, így legalább nem szöksz meg.
Majd a kulcsot rá fűzi a nyakláncára.
-Minél hamarabb végzel a munkával, annál hamarabb lekerül rólad az erényöv.
Majd eloldozza köteleimet, hasamra dobja a ruháimat.
-Most pedig öltözz és húzz el! Holnap reggel várlak. Remélem neki állsz a munkának.
-Igen. Válaszolok letörten.
Majd kisántikálok a házból, a talpam kegyetlenül fáj.
Miközben hazafelé hajtok, azon gondolkodom. Mit is hazudok a feleségemnek, miért nem fekszek le vele.