Szép új Világ ?! 14.

Kilences megkönnyebbült ordítása sem várat magára sokáig. Tizenegyes is elélvez társnője után pár perccel. Az egy hét megtette a magáét. Gyorsmenet volt mindkettő. Ám láthatóan ők ezzel is elégedettek.
- Jól van lányok irány a munka! Visszaálltok a sorba és nulláról indultok, ne feledjétek, hiszen ez volt az alku tárgya! Semmi kivételezés mostantól. Küzdjetek meg újra érte! Tűnés! – adja ki a feladatot a MyLady és a lányok viháncolva távoznak. Úrnőtök kissé bosszúsan néz utánuk. Érződik hogy ennek büntetés lesz a vége, de ezt se a lányok, se a nő nem bánják láthatóan.

Kezed lábad kioldja a teremszolga és Kilences is szabad lesz.
- Nos tizenötös, én úgy látom egyik sem sikerült igazán tisztára! – jár körbe titeket a MyLady.
Harry vörös fejjel hull térdre és eléd kúszva nyalogatni kezdi a farkad és a zacsid.
- Húzd szét a segged Huszonnyolcas! – húz rád a pálcával finoman Úrnőd. Megteszed és Harry nyelve sebesen körbenyalogatja a hátsó bejáratot is.
Kilences ugyanígy jár. Arcbőre igencsak váltogatja a pirosat és fehéret.
Ám az ő immáron elpihent farka heréi és segglyuka is fényesre lesz nyalogatva.
Harry kipirosodott szájkörnyékkel fejezi be a műveletet.
- Készen vagyok Úrnőm – jelenti kimerülten.

- Már éppen ideje volt, eleget pazaroltunk az edzésidőből!- suhint bosszúsan a pálcával a levegőbe Úrnőtök.
- Álljatok a helyetekre! – mutat a tegnapi négyesfelállás helyére. Kilences és te odaléptek, Harry vonszolódva érkezik. Teremszolgák be, láncok le, terpesztőrudak a bokák közé. Mintha csak tegnap reggel lenne. Megadóan szó nélkül lógtok a láncokon. Pillanatnyilag kellemes különbség hogy koronaékszereitek szabadon maradva elpihenten lógnak. Se a padlóhoz se egymáshoz nem kötnek benneteket általuk. Ehelyett a terpesztőrúd két végét rögzítik a padlóhoz hogy ne forgolódjatok és hintázzatok a láncon.

- Akkor kezdjük elölről, az ismétlés a tudás anyja! – szól a MyLady és a három segéd kisterpeszben feláll mögétek. Kezükben a sokágú korbács.
- Ezt már ismeritek! Rajta!- int a nő és a csapások zuhogni kezdenek rátok.A bőrszálak minden apró négyzetcentimétert bejárnak. Magadban azt kívánod bár a tegnapi helyzet állna fent mert akkor a korbács nem vágódott be gondolkodás nélkül a lábad közé. Most viszont mintha tűzhangyák martak volna össze úgy ég minden porcikád mire a nyakadtól a talpadig és a visszaút is befejeződik. Hiába tartanád magad férfiasan azért csak felhangzik ajkadról néhány ordítás. Ez azonban senkit sem hat meg. Aztán vége lesz. A csendben csak a zihálásotok hallatszik és Harry újra felhangzó sírása.

A segédek távoznak mögületek.
Rémülten látod, nem másért csak hogy eszközt cseréljenek. Kezükben a tegnap fájdalmasan megismert, félelmetes pálca tűnik fel.
- Ne! – suttogod akaratlan is.
- Oh dehogynem! – válaszol a MyLady a sóhajtott tiltakozásodra – hiszen ez a cél! A tanulás a megismerés! – mondja szinte szeretettel.
Intésére a szolgák belekezdenek. A válladtól a bokádig egyenletes közökben számolatlan osztják a csíkokat. Nem olyan keményen mint tegnap az Úrnő a büntetést, de a megkorbácsolt bőr érzékennyé lett és bizony a kiáltások is ki kiszaladnak a szátokon, szinte minden csapás után. S hogy a vádlid is megismerte az érzést és a segédek hátralépnek a levegőt kapkodva könnyebbülnél meg, de mozgást észlelsz a bokádnál. A rögzítéseket kioldják és egyszerűen megfordítanak.
Kilences rémülten ordít fel, mikor rájön a célra. Az Úrnő hozzá lép és mutató ujját a férfi szájára teszi.

- Ssss csendesen, még nem történt semmi – néz rá kis anyáskodó mosollyal.
Ám a következő percek maga a pokol. A pálcák újra mozgásba lendülnek és apró gyors ütésekkel csíkozzák ki a mellbimbó környékét. Majd a kockásra edzett hasfalak felszíne lesz vörös csíkos egészen az ágyékig. A rémült ordításotok bejárja a hatalmas termet. A segédek azonban erősen koncentrálva vigyáznak értékeitekre, így csak a combok felszíne kapja a csípős csapásokat térdig. Egyszerre lépnek hátra. Tested verejtékben fürdik. Egyszerre dideregsz és önt el a forróság. Újfent befelé fordítanak benneteket. Már nem is néztek egymásra. Kimerülten lógtok a láncokon, lehajtott fejjel tűrve és azon fohászkodva, legyen vége a mai edzésnek végre.

- Ugyan ugyan…hát csak ennyi lenne bennetek? – jár körbe a MyLady és hűvös keze végig simít égő, sajgó testeteken. Az érintés enyhe párosul a fájdalommal, amit a simítás okoz.
Felnyögve rándulsz össze, ahogy megérint. Felnevet halkan és a seggedre csap. Kiáltásod újabb kis nevetést csal ki belőle.
- Holnapra nyoma sem lesz a bőrötökön..- fejezi be a mustrát.
A szekrényhez lép és kivesz belőle valamit. Vékony terebélyes falap apró lyukacskákkal.
- Ez egy paskoló. Kedves kis eszköz a neve alapján, ám pontosan megfelel annak a célnak, hogy büntessenek is vele. Tizenötös még mindig nem fogta fel, hogy ez nem lánynevelde! Határokat feszeget ostoba módon. Ma reggel megtapasztalhattátok az engedetlensége eredményét és most vele viselitek a büntetést is! – közli érzelmek nélkül.

- Ma még csak ízelítőt kaptok az eszközből és annak nem csak egysíkú használatából, holnaptól ez is bekerül a tanmenetbe. – teszi hozzá szinte jószándékú tájékoztatásként.
- Számold! – lép mögéd és ráhúz a jobb oldaladra keményen csattanósan. A fájdalom az agyadba hatol és felordítasz.

Ő kivár.
- Egy…- nyüszíted halkan. Majd a következő három is a jobb oldaladra érkezik. de sosem ugyanoda. Módszeresen teríti be csapásaival a jobb oldali félgömböd.
- Négy..- zihálod a soronkövetkezőt.
Az ötödik csapás váratlanul ér és üvöltve rántod meg a láncod. A paskoló a lábad közé csapott be, vétlen heréid küldtek segélykérést agyad érzékeny pontjára. Sírva, üvöltve, gyűlölködőn ordítod az ötös számot. Majd a tízest és a tizenötöst is. Ujjaid elfehéredőn kapaszkodnak a láncba odafent, mire a bal oldalad hasonló tizenötjével végez. Aztán eljön a perc és odébb lép Kilenceshez.
Nem kíméli őt sem. Tehetetlenül lógsz a láncon és átkozod a percet mikor megvetted az újságot, melyben a hirdetést találtad. Szédülsz a megpróbáltatásoktól, már az sem érdekel, hogy a tócsa alattad kínjaid jelképévé lesz. A percek lassan múlnak és társaid kínordításai újra és újra beléd marnak és idézik a saját érzeteid.

folyt. köv.