A lány a szomszédból VII. rész

VII rész.

Későig aludtam és annyit ettem, amennyit csak tudtam. Betelefonáltam, náthát említve és hogy nem szeretném terjeszteni. Nem volt gond, mert nem szoktam ilyet csinálni. Sőt, három napot is távol maradhatok. Nyolc előtt két perccel már ott voltam a ház előtt. Eléggé elhanyagolt ház volt, tipikusan olyan, amelyet egyetemisták olcsón ki tudnak venni. Nyolcig leparkoltam és becsengettem a kaputelefonon. Nem volt válasz, csak kattant a zár a kapuajtón. A bejárat hátul volt, oldalt kocsibeálló, hátul garázs, látszólag használaton kívül. Hátul itt is veranda, asztallal és székekkel, füves udvar, hintaággyal, néhány árnyékot adó fával és kis mellékhelységgel. A verandán ott ült Enikő és még egy lány. Megremegtem azonnal. A lány kissé dundi volt, szemüveges, de mikor jobban megfigyeltem, rájöttem hogy csinos, ízlésesen volt öltözve még reggel nyolckor is: világos rövid nadrág, rövid, fehér top, mezítlábasan. Göndör, barna haja vállig ért és cigarettázott, amit nem szerettem, de hát nem az én dolgom megítélni.
- Köszöntöm a hölgyeket, jó reggelt - kezdtem illedelmesen az ismerkedést.
- Ne pofázz, hanem térdelj le és csókold meg a lábainkat. Így kell köszöntened - kiáltott rám Enikő.
Azonnal letérdeltem és Enikő lábaival kezdtem. Edzőcipő volt rajta, rövid zoknival. A cipőire leheltem puha csókot. Rövid szoknyában és rövid ujjú pólóban nagyon izgató látvány volt, de most csak a cipőjét láthattam.
- Kolléganőm Zsu, nem kell bemutatkoznod. Már meséltem rólad.
Némán megcsókoltam meztelen lábfejét. Enyhe izzadtság szaga volt, nemrég ébredhetett.
Ekkor érkezett még valaki, csak a lábait láttam, egyujjas strandpapucsban. Megvártam mi lesz. Ő is leült az asztal mellé, ezért felé fordultam, de nem tudtam mit tegyek. A lábai az asztal alatt voltak és nem értem el. Enikő rám szólt:
- Mire vársz te idióta. Azt mondtam, lábcsókkal köszöntesz mindenkit. Krisz is tudja már, hogy te vagy az új házi szolga.
Nem volt mit tennem, bekúsztam az asztal alá és megcsókoltam Krisz lábait. Nem segített, egészen be kellett kúsznom az asztal közepéig. Szép lábai voltak, körmei sötét vörösre festve. Most zuhanyozott, mert kellemes illata volt. Mindkét lábát megcsókoltam, majd kihátráltam az asztal alól. Térden maradtam, lehajtott fejjel. Azért a szemem sarkából megláttam Kriszt. Átlagos lány volt, rövid barna hajával nem mondhatnám, hogy bombázó, de csinos volt. Kényelmes otthoni ruhában volt: Testhez álló rövid nadrág és egyszerű, fehér póló.
Enikő vitte a beszélgetést.
- Nos lányok, most már elhiszitek? Ez a modern rabszolgaság. Én nagyon élvezem. Ti mit gondoltok?
- Én nem szeretem ezt a szót, rabszolgaság - fakadt ki Zsu - és törvénytelen is.
- De hát magától jött nem? Senki sem kényszerítette. Én bizony kihasználom a lehetőséget - Krisz a praktikus oldalát nézte.
Enikő helyére tette a dolgokat.
- Zsu, gondolj arra, hogy ez csak egy férfi, egy alantas hím. Az a sorsa és jelenlegi feladata, hogy mindent megtegyen amit a nők parancsolnak neki. Nagynéném szolgája, én csak kölcsönvettem. A mai napon este nyolcig a tiétek, nektek adom. Én amúgy is használhatom, gyakran megfordul nálam otthon. Csak rajta lányok, nem kerül semmibe. Próbáljátok ki. Ma sokat kell tanulni, a házra pedig ráfér egy takarítás. És ehetnénk is valami rendeset és végre nem kell beosszuk melyikünk vásárol, ki mosogat. Foglalkozzunk a tanulással.
- Jól van - sóhajtott Zsu - kipróbálom. De ha megtetszik, akkor ígérd meg, hogy még elhozod.
- Ne vesztegessük az időt - ajánlotta Krisz - szolga! Készíts nekem narancslevet. Találd fel magad a konyhában. És mindjárt írom a bevásárló listát.
- Nekem pedig főzz egy kávét. Édesen és sok tejjel szeretem, nagy bögrében - Zsu felém fújta a füstöt.
- Én pedig kérek egy teát. Valami gyümölcsteát, citrommal és cukorral - Enikő feltette lábait a korlátra és mosolyogva nézett rám.
- Igenis hölgyeim.
Hozzáfogtam a feladatokhoz. Szerencsére könnyen eligazodtam az idegen konyhában. Míg főtt a kávé, odatettem a tea vizet, majd facsartam narancsot. Találtam egy nagy tálcát, azon kivittem mindent. Krisz egy hosszú listát írt, ideadta.
- Most elmész a Tescóba és bevásárolsz. Igyekezz, mert éhes vagyok és készítened kell ennivalót. És vár a házi munka. Na nyomás, egy óra alatt legyél itt.
- Igenis, kedves Krisz!
Futólépésben távoztam. Egy óra az nagyon kevés. Megnéztem a listát: rekesz ásványvíz, rekesz tej, rekesz üdítő, rekesz sör, mosószer, tusfürdők, körömlakk, tisztítószerek, zöldségek, tojás, konzervek, felvágottak, sajtok. És kutya lánc és lakat. Beleborzongtam. Vezetés közben elterveztem a vásárlást, profi módom parkoltam és futólépésben toltam a kocsit. Szerencsére hétköznap délelőtt nem voltak sokan, így időben végeztem a feladattal. Azért pár percet késtem mire mindent becipeltem.
- Büdös disznó! - Kiáltott Krisz - Öt percet késtél, ezért öt pofon jár. És a narancslében találtam két magot, ezért két tökön rúgást kapsz. - Szemei szikrát szórtak.
- Bocsáss meg kedves Krisz.
- Kuss legyen szolga. A nappaliban várj meg.
Enikő és Zsu a laptopjukon dolgoztak, mindketten kényelmesen, kinyújtott lábakkal ültek a verandán. Szégyenemben elsülyedtem volna. Zsu ajánlkozott, hogy besegít.
- Akarod, hogy lefogjam Krisz?
- Persze, úgy sokkal jobb lesz.
- Én is jövök! Tekerjük hátra a kezeit úgy, hogy lábujjhegyen álljon. Így kedvedre pofozhatod.
Enikő sem maradhatott ki a megbüntetésemből. Zsu és Enikő egy-egy kezemet hátracsavarták, ettől vigyázzállásba kényszerültem. Krisz lendületből pofozott fel, mire felocsúdtam, már égett az arcom.
- Terpeszállás!
Engedelmeskedtem. Az első rúgás olyan hirtelen jött, hogy csillagokat láttam. Émelyegtem és összeestem volna, ha a lányok nem tartanak vasmarokkal. A következő rúgás olyan fájdalmat okozott, hogy elsírtam magam. Szégyelltem magam, de nem bírtam ki. Enikő és Zsu elengedett, én pedig letérdeltem és úgy kértem bocsánatot Krisztől.
- Legközelebb jobban igyekszem, bocsáss meg kérlek.
- Pofa be. Készíts ennivalót, majd láss hozzá a házi munkához. Írtam egy listát a teendőiddel. De előbb készíts tíz tojásból sajtos-sonkás rántottát, hozzá nagy adag salátával. És nehogy elszúrd.
Összegörnyedve tudtam csak menni, nagyon fájt a hasam és a golyóim is égtek. Az arcom is vörös volt a pofonoktól és a szégyentől. Főiskolás lányok játékszere voltam és úgy tűnik élvezni kezdték a dolgot. Nem voltak túl jó kilátásaim a jövőre nézve. Maximális odafigyeléssel készítettem a reggelit, gyorsan és pontosan szolgáltam fel mindent. Mikor végeztem a felszolgálással, összefutott a nyál a számban, olyan jól sikerült minden. A lányok asztalhoz ültek, én pedig a közelükbe álltam lehajtott fejjel és a kívánságaikat lestem. Ugráltattak rendesen. Vittem ásványvizet, narancslét, vágtam még kenyeret, Zsunak pedig főztem még egy kávét. A cigarettáját is én gyújtottam meg. A végén a hamutartó tartalmát leszórta a földre, rá pedig egy kis maradék tojást. A többiek is odaszórták a maradékot, a tetejére öntötték a saláta levét, némi maradék uborkával és paradicsom héjjal. Enikő az egészet leköpte, erre a többiek is kedvet kaptak, hamarosan az egészet fehér flegma borította. Krisz nevetve utasított:
- Állj négykézláb és fogyaszd egészséggel a reggelidet. De siess, mert vár a házi munka. A listát a konyha asztalon találod. Öt percet kapsz és tiszta legyen a padló.
Éhes voltam, ezért habzsolni kezdtem mindent a földről. De undorító volt a nyál és a cigaretta hamu keveréke. A csikkeket hiába rágtam, nem estek szét, ezért nem tudtam lenyelni őket. A végén a számban maradt néhány, de a földet tisztára nyaltam. A csikkekkel a számban besomfordáltam a konyhába és egy óvatlan pillanatban kiköptem a csikkeket. De Zsu mégiscsak figyelt, mert utánam jött és megmarkolta a hajamat. Lehúzta fejemet úgy, hogy fentről lefele nézett rám. Közel hajolt, éreztem a nikotinos leheletét.
- Láttalak te szemét. Mondhattad volna, hogy a csikkeket nem tudod lenyelni. Nem akarom, hogy bajod legyen tőle, megértettem volna. De te sunyi vagy, ezért megbüntetlek. A mai napon mindent elfogyasztasz, ami tőlem származik. Vécének használlak, hamutálnak és köpőcsészének. Most láss hozzá a munkához. És a lista minden pontja után jelentesz. És egyébként is negyedóránként jelentkezel kint, ahol éppen leszünk, hátha szükségünk van valamire. Megértetted?
- Igenis, kedves Zsu. Jó tanulást.
- Meglesz. Munkára rabszolga! A rabszolgánk vagy, vedd tudomásul. Nincs semmilyen jogod. Dolgoznod kell megállás nélkül.
És dolgoztam. A lista nem volt hosszú, de biztosan nem pihenhettem ma. Volt benne portörlés, porszívózás, felmosás, mosogatás, több adag mosás, fürdőszoba sikálás. És meg kellett javítsak egy biciklit a garázsban, ki kellett pucoljam a cipőket, fel kellett varrnom egy gombot Krisz fehér blúzára. Ebédet is kellett főznöm közben, megadott időben: Zöldség levest és rántott húst hasáb burgonyával salátával.
Negyed óránként kimentem jelenteni. A lányok kényelmesen hevertek és tanultak, vagy legalábbis úgy tettek mintha. Nagyokat beszélgettek és levegőnek néztek. Azért ugráltattak rendesen, mindig kellett valamit vinnem és behoznom. Egy óra múlva Zsu behívott a fürdőszobába. A földön egy nagy kutyatálban gőzölgő vizelet volt.
- Térdelj le, fogd két kézre és idd meg. Most nincs időd lefetyleni, majd máskor. Na igyekezz.
Megfogtam, ahogy parancsolta. De nehezen tudtam úgy inni, hogy ne folyjon le oldalt. Pár csepp a földre esett.
- Azt pedig felnyalod te ügyetlen idióta. Ma nem ehetsz mást, csak amit tőlem kapsz.
És így telt el a napom, házi munkával és a lányok kiszolgálásával. Este felé már hulla fáradt voltam, de nagyjából végeztem a házi munkával. Zsu legalább öt adag vizeletet megitatott velem és volt más is. A nagy dolgot sírva ettem meg, de Zsu nem kegyelmezett, sőt belenyomta a fejemet a kutyatálba. A végén hideg vízzel kellett zuhanyoznom, Zsu pedig fuldokolva nevetett rajtam, ahogy benntartottam mindent. A többiek is nagyon élvezték a megalázásomat, mindig találtak alkalmat arra, hogy egy-egy pofont lekeverjenek valamiért. Este nyolc előtt pár perccel Enikő elengedett.
- Úgyis három napra kértél távollétet, ezért holnap és holnap után is idejössz, élvezet így a tanulás. Ugye lányok?
- Harsány nevetés volt a válasz. Zsu egy utolsó pofon kíséretében elküldött.
- Ezennel újra bevezetem a rabszolgaságot. Holnap szerződést fogsz aláírni, addig megfogalmazzuk. Neked csak kötelességeid lesznek, nekünk pedig csak jogaink. Vigyázz, mert be is kell tartanod. Most elmehetsz, de reggel nyolckor itt térdelj a verandán megértetted?
- Igenis Zsu, Szép estét kívánok.
Megalázva, fáradtan, de boldogan mentem el. Boldog voltam, mert megfeleltem az elvárásoknak, mindent megtettem amit a lányok parancsoltak. Végül is nem vagyok más, mint egy rabszolga.

Folyt. köv.