Hosszú hétvége I.

Csütörtök délután indultunk hosszú hétvégére, meglepetéseket, jutalmat és élvezetet ígértél. A barátod adta át balatoni nyaralóját, részben a megnyert fogadásért. A ház a déli parton állt egy csendes kis zsákutcában. Ha három napig ki sem mozdulunk onnan, akkor is minden finomsággal fel van töltve, de gyalog sincs messze egy kellemes családias vendéglő.

Leállítottad az autót a garázsban és kézen fogva körbevezettél a házban, tudtam, hogy már többször jártál itt korábban. Az emeleten hatalmas terasszal volt a hálószoba, ahonnan a Bakonyra nyílt csodálatos kilátás. A mennyezetet és a falakat tükrök borították, az óriási francia ágyról látszott, hogy egyedi tervezésű, támláihoz és oldalain különböző erős karikák lógtak amelyeken könnyedén át lehetett vezetni köteleket kikötözéshez, vagy épp bilincseket kapcsolni. A hűvös esti balatoni szél és a látottak izgatott borzongással töltöttek el.

Lementünk a nappaliba száraz vörösbort bontottál és kiültünk a kertbe a naplementét megcsodálni. Kellemes idő volt, május eleje, de sajnos fürdéshez még hideg a Balaton. Mintha csak a gondolataimban olvasnál megkérdezted: - Bele mersz menni? Ismerem a Balatont, az északi partján töltöttem gyermekkorom legszebb nyarait, tudtam, hogy ilyenkor még hideg a víz, és itt a déli parton sekély, azaz sokáig kell gyalogolni befelé, hogy megmártózkodhasson benne az ember. A józan eszem azt mondta, hogy még dehogy, de szemeid tüzét látva kacéran annyit válaszoltam – Ha szeretnéd, akkor természetesen! Mosolyodból tudtam, hogy jól válaszoltam, és máris hangzott az utasítás: - Akkor vetkőzz, és had lássam!

Ahogy lekerült rólam a kosztűm kabát és a szoknya megfogtad és besiettél vele a házba, felkapcsoltad a kerti kandelábereket, és egy hatalmas törölközővel és pokróccal kezedben jöttél vissza. Blúzomtól és cipőmtől is megszabadulva, fekete combfixben és fehérneműben álltam előtted. Mellbimbóim olyan hegyesen meredtek a hűvös szellőtől és nézésedtől, hogy majdnem átszúrták az anyagot. Melegítendően átkaroltál és megcsókoltál, majd a hátsómra csapva mondtad: - Gyerünk! Menj bele, így! Vissza sem nézve indultam bele a vízbe, forró csókod és a ránk váró éjszakák tüzelték testem, így nem is éreztem a víz hidegét, csak azt, ahogy lágyan körbevesz. Mint egy sellő buktam alá, ahol már olyan mélységű volt, hogy megmártózzam. Kacagásod hallottam a partról, és hívó szavad, hogy: - Gyönyörű vagy, de most már gyere ki! Örömmel szaladtam ki karjaidba, ahol törölközőbe, majd a plédbe bugyoláltál és karodba emelve gyorsan bevittél a házba.
Szárítkozz meg! – kértél, miközben visszamentél a kint maradt ruháimért és a poharakért.

A fürdőben gyorsan megszabadultam a vizes holmiktól, lezuhanyoztam, hajamat részben megszárítottam, de még nedvesen belebújtam egy ott talált nagy köntösbe, és siettem vissza Kedvesemhez a nappaliba. Addigra Ő a táskáinkat felvitte a szobába, csupán egy nagy sporttáska maradt az asztal előtt.
Ismét bort töltött és megkérdezte éhes vagyok-e. Mondtam, hogy igen, de úgy érzem még tartogat meglepetést, ezért inkább kíváncsi vagyok. Sejtelmesen mosolygott, hogy igen, jól ismerem már. Azonban nem szeretné ha megfáznék, ezért szárítsam meg a hajam és utána megmutatja a meglepetéseit.

Elkészülve kézen fogott és egy rejtett ajtóhoz vezetett, azon keresztül jutottunk le az épület alatti pincébe. Hideg borospincéből egy tágas terem nyílt, aminek végén egy nagy fémajtó volt. A fémajtó mögött pedig egy jól felszerelt stúdió. Megborzongtam a látványától is. Gyengéden mögém lépett, átölelt és nyugtatóan simogatott: - már befűtöttem, holnap itt kellemes idő lesz! Hálásan bújtam hozzá, futó csókot lehelt homlokomra majd visszamentünk a nappaliba. A táskára mutatott: - Nyisd ki! Tudom, hogy szeretnéd tudni mi vár még rád!