Vágyaimmal való találkozás .....

Úrnőm egyre erősebb és határozottabb ütéseket mér a fenekemre, hátamra és a combom felső részére. Hurkásodik már a verések helye, de ahogy egy horkát újra eltalál Úrnőm kemény vesszőcsapása a fájdalom hatványozódik. A vonaglásomtól pedig a cérnáknak köszönhetően a csipeszek is fürgén ugrálnak le rólam, nem sok csipesz van már rajtam, a rángatózástól sorban potyogtak le rólam! Már nem csak a nyálam folyik, hanem a könnyeim is kijöttek, férfi létemre elsírtam magamat, könnyeimet a hátrakötött kezem miatt még csak letörölni sem tudom. Úrnőm szerencsére elég hurkásnak látja a hátsó felemet, így megkímél a többi vesszőcsapásoktól, megköszönném neki, de a szájkarika miatt csak nyögésekre futja, de így is amennyire telik megköszönöm Úrnőmnek kegyetlenségét. Mire elgondolkodtam volna azon, hogy a maradék csipesz hogyan kerül le rólam, egy hirtelen rántással lekerül rólam az összes csipesz. Hirtelen belenyilalló fájdalmat érzek, egész testem beremeg és beleborzong a fájdalomba, zsibbadást érzek, de valahogy ez a fajta fájdalom elviselhetőbb, mint ha egyesként húzták le volna rólam, mindegyik szakítás által érzett fájdalomnál jobb az, ha egyszerre túlestem az egészen. Végre megszűntek a megpróbáltatásaim, nem kell tovább szenvednem, legalábbis ebben a formában. A csörlőn leenged Úrnőm, óvatosan, figyelve arra, hogy ne arra az oldalamra engedjen le, ahol az ütések értek.
- Ne mond azt, hogy jót se teszek veled. Lásd milyen jószívű, aranyos, kedves Úrnőd van, a sebedet leápolom.
Hirtelen tényleg az jutott eszembe, hogy van segítőkész oldala is az Úrnőnek, de olyan gyors és rafinált volt Úrnőm, mire rájöttem a trükkre, már a sebbenzin maró, csípő hatását éreztem a hurkáknál. Nem finoman ecsetelővel kenegette Úrnőm, hanem határozott mozdulattal oda öntötte rám. Nem sajnálta, bőven kaptam belőle, nem csak a hátam, hanem szinte az egész testem ettől a barnás színtől elszíneződött.
Kezeimről, lábaimról lekerültek a kötések, a számból kikerült a szájkarika is, így újra SZABAD voltam, igyekeztem kihasználni a szabadságomat, letöröltem a könnyeimet, sírásom maradványát, kaptam két darab papírtörlőt is, azzal az arcomat áttöröltem.
- Most pedig ajándék leszel, be foglak csomagolni! – hangzott víg kedélyűen a kijelentés!
Egy hatalmas vászon volt kiterítve a közepén egy piros kör volt rajzolva. Oda kellett ülnöm, lábaimat mellkashoz felhízni, bokámnál a kézfejemet összekulcsolni. Úrnőm a vászont elkezdte felhajtani úgy, hogy az egész testem be legyen csomagolva, de a fejem látszódjon ki. A nyakamnál egy madzag segítségével megkötötte a zsákot. A zsák oldalánál négy helyen volt heveder tartó. Úrnőm ismét az egyik kedvenc eszközét használta a csörlőt! A heveder tartóba belefűzött egy hevedert és a csörlő segítségével felemelt, miközben én becsomagolva voltam, olyan szorosan, hogy a kiinduló helyzetből nagyon mozdulni sem tudtam.
folyt. köv.