Új életem kezdete I. rész

A szél hangosan süvített végig a ház falain. Ijedten húztam még összébb magam a hideg sarokban, hirtelen egy halk nesz jutott a fülembe. Ide-oda kaptam a fejemet, de nem láttam semmit. A selyemkendő áthatolhatatlanul fedte a szemeimet. A vér hangosan dübörgött a fülemben, elnyomott minden más hangot, talán még a zihálásomat is, bár ebben egyáltalán nem voltam biztos. Teljesen elzsibbadt a karom, és fel sem fogtam, hogy meg vagyok kötözve. Megpróbáltam arrébb menni a hideg sarokból, de nem tudtam megmozdulni. Ahogy megmozdultam belevágott a kezembe a kötél. Halkan felszisszentem és ijedten dermedtem meg.
Hirtelen egy simítást éreztem, ami a mellemtől kezdődött és a combomnál ért véget. Szorosan összezártam a lábamat, hogy a puha kéz ne tudja megérinteni immáron lucskos puncimat. A combom belső fele már ragadt, annyira nedves voltam és féltem, hogy a kéz felfedezi ezt.. A kéz, mint holmi gondolatolvasó feszítette szét a lábamat és puhán simított végig az ajkakon, amire én válaszként csak egy elhaló nyögést adtam. A kéz tulajdonosa felnevetett. Halkan, csendesen és izgatóan.. Magamnak is féltem bevallani, de jobban vágytam az érintését, mint bármit abban a pillanatban. A kéz addig simogatott, mígnem már szinte kiterítve feküdtem a padlón (már amennyire a kötelek engedték..) nyögdécselve nyomtam a puncimat a kéz irányába, de az abban a pillanatban eltűnt, legalábbis a puncimról..
Mint valami bábot, hasra fordított én pedig tehetetlenül feküdtem a padlón. Meztelen voltam és a szőr felállt a hátamon. Lassú, de érezhetően magabiztos volt a masszírozás, a fenekemen kezdte és nem is ment feljebb. Ott azon az egy helyen simogatott és masszírozott. Eltűntek a kezek és felváltotta őket valami, amit sosem felejtek el.
A fájdalom gyors volt, éles és legfőképpen: váratlan. Nem tudtam visszatartani a sikolyomat, de lehet, hogy nem is akartam. A fájdalmas valami újra lecsapott: belemart a fenekembe. Én természetesen újra sikoltottam, de közben valahogy mégis izgatott, minden. A kötelek, a váratlanság, a kiszolgáltatottság és, szégyenszemre, nem szégyenszemre, de mégis bevallom: tetszett az érzés. Méghozzá iszonyatosan.
A korbács még sokszor csattant a fenekemen, fájt, de tetszett ez az érzés.
Hirtelen abba maradtak a csattanások, eddig észre sem vettem, hogy visszatartottam a lélegzetemet. Nagyot sóhajtva engedtem ki a bennrekedt levegőt. A kéz simogatta a parázsló fenekemet. Valami krémet is dörzsölt bele, ami eleinte csípet ugyan, de később enyhítő hűvösséget hozott. Éreztem ahogy lazul a kötél és azonnal a szememhez kaptam, hogy levegyem a kendőt. Csodálkozva állapítottam meg, hogy világos van, égett a lámpa. Pislognom kellett párat, hogy a szemem hozzászokjon a világoshoz. Ahogy kezdtem megszokni a fényt a szemem a kéz gazdáját kereste és nem sokára meg is találta.
A pillantásom egy körülbelül 180 cm magas sötétbarna hajú barna szemű férfira villant. Valahogy mosolygott a szeme, mulatott rajtam. Az én szememben valószínűleg a vágy és a félelem csillogott. Féltem, de a vágy valahogy legyőzte ezt az érzést és érdeklődéssel figyeltem a férfit. Kíváncsi voltam, hogy mit tervez velem. A férfi megmozdult, közelebb jött én pedig még hátrébb húzódtam, pont addig, ameddig a hátam a falnak nem nyomódott.
Ekkor tudatosult bennem, hogy meztelen vagyok. Elpirultam és azonnal felhúztam a térdemet a hasamhoz a kezeimmel pedig a melleimet takartam. A férfi először nevetett ugyan, de másodszor már a szeme hidegen csillogott. Ellentmondást nem tűrően oda jött hozzám és elhúzta a puncim elől a térdemet.
- Jegyezd meg, hogy soha, de soha nem takarhatod el magad előttem - mondta bársonyos hangon.
A kezemet már nem kellett elvennie az útból, mert azon nyomban elvettem onnan a kezem.
- Jó Kiscica..- mosolygott és megsimogatta az arcomat. A keze hátracsúszott a tarkómra én pedig nyújtottam a fejemet további simogatás reményében. Azonban nem figyeltem eléggé: a kéz matatott egy darabig, majd valamit rácsatolt a nyakamra. Nem tudtam, hogy mi lehet az, míg hozzá nem értem a nyakamhoz.
Nyakörvem volt..