Cikkek idő szerint
2023. 01. (55)
2022. 12. (76)
2022. 11. (54)
2022. 10. (48)
2022. 09. (65)
2022. 08. (75)
2022. 07. (62)
2022. 06. (80)
2022. 05. (52)
2022. 04. (81)
2022. 03. (60)
2022. 02. (54)
2022. 01. (66)
2021. 12. (63)
2021. 11. (56)
2021. 10. (45)
2021. 09. (58)
2021. 08. (76)
2021. 07. (74)
2021. 06. (55)
2021. 05. (63)
2021. 04. (67)
2021. 03. (54)
2021. 02. (56)
2021. 01. (65)
2020. 12. (45)
2020. 11. (82)
2020. 10. (64)
2020. 09. (51)
2020. 08. (61)
2020. 07. (53)
2020. 06. (49)
2020. 05. (66)
2020. 04. (69)
2020. 03. (82)
2020. 02. (48)
2020. 01. (55)
2019. 12. (55)
2019. 11. (37)
2019. 10. (52)
2019. 09. (51)
2019. 08. (75)
2019. 07. (58)
2019. 06. (53)
2019. 05. (71)
2019. 04. (60)
2019. 03. (61)
2019. 02. (71)
2019. 01. (74)
2018. 12. (39)
2018. 11. (46)
2018. 10. (34)
2018. 09. (58)
2018. 08. (41)
2018. 07. (50)
2018. 06. (36)
2018. 05. (39)
2018. 04. (30)
2018. 03. (30)
2018. 02. (34)
2018. 01. (40)
2017. 12. (27)
2017. 11. (47)
2017. 10. (26)
2017. 09. (28)
2017. 08. (42)
2017. 07. (51)
2017. 06. (28)
2017. 05. (36)
2017. 04. (44)
2017. 03. (54)
2017. 02. (28)
2017. 01. (50)
2016. 12. (49)
2016. 11. (46)
2016. 10. (43)
2016. 09. (37)
2016. 08. (44)
2016. 07. (56)
2016. 06. (48)
2016. 05. (55)
2016. 04. (35)
2016. 03. (40)
2016. 02. (69)
2016. 01. (69)
2015. 12. (44)
2015. 11. (43)
2015. 10. (65)
2015. 09. (65)
2015. 08. (68)
2015. 07. (74)
2015. 06. (85)
2015. 05. (102)
2015. 04. (69)
2015. 03. (68)
2015. 02. (74)
2015. 01. (57)
2014. 12. (56)
2014. 11. (56)
2014. 10. (55)
2014. 09. (63)
2014. 08. (64)
2014. 07. (58)
2014. 06. (42)
2014. 05. (64)
2014. 04. (48)
2014. 03. (92)
2014. 02. (59)
2014. 01. (44)
2013. 12. (46)
2013. 11. (53)
2013. 10. (33)
2013. 09. (41)
2013. 08. (48)
2013. 07. (52)
2013. 06. (62)
2013. 05. (60)
2013. 04. (55)
2013. 03. (83)
2013. 02. (62)
2013. 01. (61)
2012. 12. (58)
2012. 11. (45)
2012. 10. (54)
2012. 09. (56)
2012. 08. (61)
2012. 07. (63)
2012. 06. (31)
2012. 05. (30)
2012. 04. (33)
2012. 03. (24)
2012. 02. (20)
2012. 01. (37)
2011. 12. (33)
2011. 11. (33)
2011. 10. (30)
2011. 09. (26)
2011. 08. (25)
2011. 07. (29)
2011. 06. (25)
2011. 05. (21)
2011. 04. (21)
2011. 03. (20)
2011. 02. (19)
2011. 01. (29)
2010. 12. (24)
2010. 11. (21)
2010. 10. (25)
2010. 09. (14)
2010. 08. (26)
2010. 07. (32)
2010. 06. (24)
2010. 05. (23)
2010. 04. (32)
2010. 03. (25)
2010. 02. (33)
2010. 01. (42)
2009. 12. (34)
2009. 11. (26)
2009. 10. (26)
2009. 09. (16)
2009. 08. (26)
2009. 07. (37)
2009. 06. (32)
2009. 05. (31)
2009. 04. (39)
2009. 03. (41)
2009. 02. (23)
2009. 01. (56)
2008. 12. (24)
2008. 11. (22)
2008. 10. (13)
2008. 09. (32)
2008. 08. (41)
2008. 07. (31)
2008. 06. (10)

Új életem kezdete I. rész

Törölt felhasználó
2013. 04. 14. 18:21 | Megjelent: 680x
A szél hangosan süvített végig a ház falain. Ijedten húztam még összébb magam a hideg sarokban, hirtelen egy halk nesz jutott a fülembe. Ide-oda kaptam a fejemet, de nem láttam semmit. A selyemkendő áthatolhatatlanul fedte a szemeimet. A vér hangosan dübörgött a fülemben, elnyomott minden más hangot, talán még a zihálásomat is, bár ebben egyáltalán nem voltam biztos. Teljesen elzsibbadt a karom, és fel sem fogtam, hogy meg vagyok kötözve. Megpróbáltam arrébb menni a hideg sarokból, de nem tudtam megmozdulni. Ahogy megmozdultam belevágott a kezembe a kötél. Halkan felszisszentem és ijedten dermedtem meg.
Hirtelen egy simítást éreztem, ami a mellemtől kezdődött és a combomnál ért véget. Szorosan összezártam a lábamat, hogy a puha kéz ne tudja megérinteni immáron lucskos puncimat. A combom belső fele már ragadt, annyira nedves voltam és féltem, hogy a kéz felfedezi ezt.. A kéz, mint holmi gondolatolvasó feszítette szét a lábamat és puhán simított végig az ajkakon, amire én válaszként csak egy elhaló nyögést adtam. A kéz tulajdonosa felnevetett. Halkan, csendesen és izgatóan.. Magamnak is féltem bevallani, de jobban vágytam az érintését, mint bármit abban a pillanatban. A kéz addig simogatott, mígnem már szinte kiterítve feküdtem a padlón (már amennyire a kötelek engedték..) nyögdécselve nyomtam a puncimat a kéz irányába, de az abban a pillanatban eltűnt, legalábbis a puncimról..
Mint valami bábot, hasra fordított én pedig tehetetlenül feküdtem a padlón. Meztelen voltam és a szőr felállt a hátamon. Lassú, de érezhetően magabiztos volt a masszírozás, a fenekemen kezdte és nem is ment feljebb. Ott azon az egy helyen simogatott és masszírozott. Eltűntek a kezek és felváltotta őket valami, amit sosem felejtek el.
A fájdalom gyors volt, éles és legfőképpen: váratlan. Nem tudtam visszatartani a sikolyomat, de lehet, hogy nem is akartam. A fájdalmas valami újra lecsapott: belemart a fenekembe. Én természetesen újra sikoltottam, de közben valahogy mégis izgatott, minden. A kötelek, a váratlanság, a kiszolgáltatottság és, szégyenszemre, nem szégyenszemre, de mégis bevallom: tetszett az érzés. Méghozzá iszonyatosan.
A korbács még sokszor csattant a fenekemen, fájt, de tetszett ez az érzés.
Hirtelen abba maradtak a csattanások, eddig észre sem vettem, hogy visszatartottam a lélegzetemet. Nagyot sóhajtva engedtem ki a bennrekedt levegőt. A kéz simogatta a parázsló fenekemet. Valami krémet is dörzsölt bele, ami eleinte csípet ugyan, de később enyhítő hűvösséget hozott. Éreztem ahogy lazul a kötél és azonnal a szememhez kaptam, hogy levegyem a kendőt. Csodálkozva állapítottam meg, hogy világos van, égett a lámpa. Pislognom kellett párat, hogy a szemem hozzászokjon a világoshoz. Ahogy kezdtem megszokni a fényt a szemem a kéz gazdáját kereste és nem sokára meg is találta.
A pillantásom egy körülbelül 180 cm magas sötétbarna hajú barna szemű férfira villant. Valahogy mosolygott a szeme, mulatott rajtam. Az én szememben valószínűleg a vágy és a félelem csillogott. Féltem, de a vágy valahogy legyőzte ezt az érzést és érdeklődéssel figyeltem a férfit. Kíváncsi voltam, hogy mit tervez velem. A férfi megmozdult, közelebb jött én pedig még hátrébb húzódtam, pont addig, ameddig a hátam a falnak nem nyomódott.
Ekkor tudatosult bennem, hogy meztelen vagyok. Elpirultam és azonnal felhúztam a térdemet a hasamhoz a kezeimmel pedig a melleimet takartam. A férfi először nevetett ugyan, de másodszor már a szeme hidegen csillogott. Ellentmondást nem tűrően oda jött hozzám és elhúzta a puncim elől a térdemet.
- Jegyezd meg, hogy soha, de soha nem takarhatod el magad előttem - mondta bársonyos hangon.
A kezemet már nem kellett elvennie az útból, mert azon nyomban elvettem onnan a kezem.
- Jó Kiscica..- mosolygott és megsimogatta az arcomat. A keze hátracsúszott a tarkómra én pedig nyújtottam a fejemet további simogatás reményében. Azonban nem figyeltem eléggé: a kéz matatott egy darabig, majd valamit rácsatolt a nyakamra. Nem tudtam, hogy mi lehet az, míg hozzá nem értem a nyakamhoz.
Nyakörvem volt..

Hozzászólások (0)

A hozzászólások belépés után olvashatók.