A fogadás

Az Operába készültem. Délelőtt küldtél egy szűkszavú emailt, hogy fél 7-re legyek szolgálatodra készen, akkorra érkezik sofőröd, aki majd elvisz. Pontos utasítások, miszerint mit vegyek fel, mi nem lehet rajtam. A fekete, ujjatlan, mélyen dekoltált estélyi a hozzá tartozó hosszú fekete kesztyűvel, a vállamon a bíborral hímzett stólával, és harisnyán kívül más fehérnemű nem lehet alatta.

Kinyitottad az autó ajtaját, kisegítettél és leplezetlen csodálattal néztél végig rajtam futó csókkal köszöntve. Gyönyörű vagy! – mondtad – remélem a továbbiakban is büszke lehetek rád! Nem tudtam, de szemed csillogásából éreztem, hogy nem mindennapi élmények és események várnak rám az este folyamán.
Felmentünk a páholyodba ahol bemutattál egy hasonló korú párnak. Az ismerkedéshez pezsgőt bontottatok. A kellemes beszélgetés mellett izgatottság lett rajtam úrrá, mivel érezhető volt, hogy ti férfiak valamire készültetek.

A második palack felbontásakor barátod el is mondta miért is ez az este. Fogadást kötöttetek, hogy melyikőtök kedvese fegyelmezettebb és odaadóbb. Ennek eldöntéséhez különböző feladatokat fogunk kapni az este folyamán. Még volt pár perc az előadás kezdetéig így a mosdóba küldtetek bennünket, 1-1 kis dobozzal a kezünkben amelyekben gésa-golyók lapultak, azzal a nyilvánvaló feladattal, hogy helyezzük fel magunkba. Mintha barátnők lettünk volna siettünk a feladatot végrehajtani. A másik lány riadt bizalommal kérdezte, hogy vettem-e részt már ilyen játékban, és tudom-e mi fog történni. Mondtam neki, hogy nekem is ez az első ilyen játékom tehát én sem tudom mi vár még ránk.

A karmestert köszöntő tapsra értünk vissza a páholyba, és leültünk a helyünkre. Mögénk ültetek, óvatosan körbe pillantottam, hogy kik láthatnak bennünket. Jobbról és balról is rálátni páholyunkra ha valaki nem az előadást figyeli.
Ahogy elkezdődött az előadás simogató kezedet éreztem derekamon, majd tovább haladt a mellemet keresve. Csipeszek kerültek bimbóimra, jólesett hűvösségük és szorításuk a feladat komolyságára emlékeztetett. Hangtalanul rezzentem össze ahogy rám tetted őket. A másik lány alig hallhatóan felszisszent, erre megsimogattad vállamat jelezve, hogy ügyesebb voltam némaságommal.

Az első felvonást hosszabb szünet követte, mivel a színpadot át kellett rendezni. Kivittetek minket a páholyból, és partnert cserélve karon fogva sétáltatok velünk a lépcsőkön le és fel kényelmesen, figyelve rezdüléseinket. Alig telt el 5-6 perc a szünetből, amikor Kedvesem jelzett felénk, és visszakísérte a másik lányt a páholyba. Pár perccel később mi is követtük őket. Szipogva kérte, hogy vessetek véget ennek, a szerinte ostoba játéknak. Jelenet nem volt, lekerültek a lányról a csipeszek, hálásan próbálta a férfit megcsókolni, azonban ő szigorúan lefogta a kezét. Mobilján a sofőrét hívta, és utasította, hogy vigye haza a lányt, mert nem érzi jól magát. A lány megijedt, mert erre nem számított, de már nem volt visszaút. Gratulálok, megnyerted a fogadást! – mondta Kedvesemnek, majd elnézést kért, és kikísérte az autóhoz a lányt.

Büszke vagyok Rád! – súgta gyengéden a fülembe, miközben levette rólam is a csipeszeket. Megígérte, előadás után a vacsora közben elmesélik miért is volt ez a fogadás.

A fogadás a barátod ötlete volt. Régóta tudtátok, hogy hasonló az érdeklődésetek, hasonló kapcsolatban éltek. Ugyanakkor a barátod érezte, hogy a választottjából gyakran hiányzik az alázat, az odaadás. Miatta találta ki ezt a játékot, hogy bebizonyítsa neki, hogy más nők is élnek hasonlóan, hiába érzi magát különlegesnek.