Cs. története XXXV.

- Úúúúúúúíííííííííííááááááááááááhhhhh! Te hülye ribanc, véresre verlek!
- De Úrnőm! Nem csináltam semmit! Kérem!
- EZ az ÉN seggem volt, te lotyó!

Komoly erőfeszítésembe került, hogy ne röhögjek fel hangosan, annyira szórakoztató volt a párbeszéd. Hogy megőrizzem az ártatlanság látszatát, egy pár csapást megint Suzyra osztottam – ezt a Kedves nagy élvezettel élte végig – majd újra visszatértem a csavaros csuklómozdulathoz.

A jutalmam ismét a megerőszakolt apáca halálsikolya volt.

- Te ringyó! Már megint elhúztad a segged! Meg ne próbáld még egyszer, mert még a bőrt is lenyúzom rólad!
- Úrnőőőm! Könyörgök! – Suzy hangja lassan sírósba fordult – Higgye el nekem, hogy nem csinálok semmit!
- Éppen ez a baj, te szuka! Védened kellene a testeddel!
- De nem tudom, úrnőm! Megtenném, boldogan, de nem tudom …

Ami erre következett, az leginkább egy dühös leopárd torokból jövő morgására emlékeztetett, amit az említett nagymacska akkor hallat, ha már két hete nem evett és a frissen elejtett antilopot éppen egy csapat hiéna orozza el tőle.
Ahogy belegondoltam, mindezzel együtt szívesebben lettem volna hiéna egy dühös leopárddal szemben, mint Suzy – miután eloldoztam őket.

Nem szívesen hintettem konkolyt két szerető szív tiszta búzája közé, de határozottan úgy éreztem, hogy az elkövetkezendő órák felhőtlen szórakozása érdekében most meg kell tennem.

Újból szünetet tartottam Cs. trükkös ütlegelésében, de csak azért, hogy a Drágám megnyugodjon abbéli hitében, hogy most már végleg sikerült megfélemlítenie a leányzót annyira, hogy több csapás már ne érje a meztelen bőrét.

Nos, ebben sajnos nagyot tévedett. Újból meglendítettem a korbácsot, ezúttal a másik oldalról.

- Suzy, te … - ebben a pillanatban valósággal elhalt a hangja. Szinte láttam, amint a fából készült telefonérme legyőzi a levegő közegellenállását és földet ér …
- Uram! Ez Maga! – a hangsúly félreérthetetlen volt.
- Gratulálok az éles látásához, Kedves! De megkérdezhetem, hogy ki más korbácsolhatta volna kettejüket, mikor csak én vagyok itt a szobában?
- Grrrrrrrrrr … a leopárd ismét működésbe lépett – bár erős volt a gyanúm, hogy ezúttal nem Suzy életét fenyegeti a morgás …

Nagyon azért nem rémültem meg Cs. haragjától és feltétlenül látni akartam, amint egymás fájdalmát átérezve szenvednek a büntetéstől.
Így aztán átadtam magam a két meztelen női test korbácsolása okozta élvezetnek.

Nem volt határozott elképzelésem arról, hogy pontosan meddig akarok elmenni ezen a téren, de néhány látványos nyomot feltétlenül szükségesnek éreztem.
Csodálatos érzés volt. Két, egymáshoz kötözött nőt korbácsolni nem létszámbeli kérdés, egészen más, mint egyet megbüntetni. A két hölgy közötti érzelmi kapcsolat pedig különösen pikánssá tette az egészet.

A reakciók különbözősége egyenesen magáért beszélt.
Suzy magától értetődően adta át magát a fájdalomnak, elmerült benne és csendesen reménykedett abban, hogy később ennél több élvezetben is része lesz majd.

Cs. ezzel szemben – jóllehet, neki magának is kifejezetten szüksége volt a verésre – toporzékolt, nyafogott, határozottan egy betöretlen kancacsikó benyomását keltette bennem.
Éreztem, hogy ezen az állapoton mindenképpen túl kell lépnünk, ezért a figyelmemet ettől kezdve a kedvesre koncentráltam. (folyt. köv.)