Ott térdepeltem a földön... 1. rész

Ott térdepeltem a földön egy ideje, a hajam a szél fújta, a vízparton senki csak mi ketten, már kezdett fájni a térdeim, pár kavics törte őket.
Nem láttam semmit, egy selyemsállal kötözted be a szemeim, kicsit már féltem, mi lesz, ha valami olyat teszel velem, ami számomra nem lesz jó? –merült fel bennem a kérdés, úszni nem tudok, ha belelöksz akár ott is maradhatok, a csuklómnál össze van kötözve a kezeim.
Csak combfix van rajtam, na meg a selyemsál… igazán nem takar sokat.
Halk lépteid hallom, ahogy közeledsz felém, a kocsi ajtaját becsaptad, már ott vagy mellettem, a vállamra teszed a kezed, leguggolsz hallom, ahogy ott szuszogsz a füleim mellett, halkan belesúgod a fülembe, légy nyugodt, nem kell félned.
Felhúzol és elindulunk, szapora léptekkel kell követnem, bár a lábaim már elgémberedtek, elég sokáig kellett ott térdepelnem, az összekötözött csuklóim felemeled egészen magasra, majd felakasztod valamire, tálán egy kampóra…
Szinte már lábujjhegyeimen állok, egy zajra leszek figyelmes, reccsenés, majd elkezded valamivel simogatni a testem, egy faág, kicsit kezdek kilátni a sál alól. Egy faág melyen még a levelek is rajta, a bimbóim körül körözöl.
Kezdek kicsit fázni, az árnyékban nincs olyan kellemes idő, a bőröm egyáltalán nem éri a napsütés, mintha ellene borulva, messziről olyan hangot hallok, mintha dörögne az ég. Aztán újra hallom, de már a vízbe potyognak az első cseppek, biztosan az esőt hallom, a fa ágain is a levelekre is potyognak, csendes nyári zápor készülődik, vagy akár egy vihar és te még mindig itt játszol velem, holott nagyon jól tudod, félek a vihartól.
Egyre hangosabban dörög az ég, a villámlást is látom, nem túl vastag a sál. Hallom, ahogy ellépkedsz engem, pedig ott hagysz, próbálnék szabadulni de, nem megy. Rettegek most mi lesz…
Nem tudok mit tenni, elkezdek könyörögni…
- Kérlek drága Uram, szánjon meg, engedjen el… nem leszek rossz, ígérem…
- Nem, ott maradsz!
Kezd zuhogni az eső, mintha dézsából öntenék, én pedig végtelenül, pucéran a fa alatt, rettegve, várva a vihar végét.
Nem kevés ideig zuhogott az eső, nagyon féltem, te oda léptél hozzám, már nem is hallottam, mondhatni bőrig áztam, de nem is volt rajtam csak combfix mi takarjon. Leakasztottál a kampóról, majd letérdeltettél, elő vetted a hím tagod a számba lökted, és dugni kezdted a szám… a félelmem még megvolt a vihar sem vonult el teljesen, reszketve kezdtem el szívogatni a meg növekedett farkad.
Kegyetlenül dugtad a szám. Zihálni kezdtem és élveztem, amit teszel. Kezdtem nem hallani a dörgést és már az erős fényekre sem koncentráltam, mert megkaptam, amit ritkán kapok meg, a lehetőséget, hogy bekapjam a farkad.
Kis idő múlva megfosztasz a férfiasságodtól, a vizes hajamba markolsz és felhúzol, a kocsi motorháztetőjére löksz és a lábaim között, érzem a forró makkod, ahogy simogat, majd hátra húzod a fejem, hajamnál fogva és a fülembe súgod kis rabnőm, nedves vagy, de nem kapsz a kemény farkamból.
Már nem érzem a lábaim között meredező hímtagod, mást érzek, ami nem kellemes, a kis ágacska, amit nemrég téptél, újra előkerült, vele paskolod a fenekem, érzem, ahogy egyre jobban esnek le az ütések miatt a kis ágról a levelek, elég csípős az ágacska, vagy túlságosan nagy ütéseket mérsz a fenekemre.
Amikor már szinte zsibbad a fenekem a rámért ütésektől, abba hagyod. A csuklómon lévő kötést megmarkolod elég erősen, lehúzol a kocsidról, majd felültetsz rá. Kicsit csúszok, de érzem, hogy ott vagy a lábaim között, felfogsz, hogy ne csúszok le a motorháztetőről.
De még mindig nem érezhetlek magamban, még mindig nem toltad belém a merev hímtagod…
Csurog rólam a víz, nagyon megáztam, a fenekem pedig fáj a rámért ütésektől.
Leveszed rólam a sálat, mosolyogsz, és a számba harapsz.
De távolodni is kezdesz. Lecsúszok a motorháztetőről, és a földre érkeznek a lábfejeim. Sáros lett a lábfejem. Megragadod a bal karom a kocsidba, ültetsz, majd hátra löksz egy takaróra melyet, elég régen bekészíthettél, szinte tudhattad eső, készülődik. Megragadod bokáim, és összekötözöd a két lábfejeim között egy rés, jelenik, meg mely közé betolod a farkad, dugni kezded, a saras harisnyát nagyon kihasználod, a farkad csupa sár lett, nagyon élvezed, amit művel.
Kis idő múlva a meleg spermád spriccelsz, egészen a hasamig lövellsz… de még mindig nem engedsz el, egészen hamar életre kell újra a farkad, egyre keményem, felállítasz és a saras farkad a számba nyomnád, ez már nekem nem tetszik. Koszos farkad nem akarom a számba venni, de erősen arra sarkalnál, hogy bekapjam, húzod a hajam nyomod a makkod a számhoz egész közel, várod a pillantott, mikor már nem bírom a fájdalmat, és a számba engedem a piszkos farkad. Érzem az ajkaimon a sarat, a spermád illatát…
Húzod elég erősen a hajam, de nem adom meg neked a lehetőséget most, hogy a számba hatolj, a szemembe összegyűlt pár könnycsepp, már nagyon fáj a fejbőröm, de még mindig tűröm, közel hajolsz, és azt mondod.
- Kis ribancom, ha most nem kapod be, akkor egy jó ideig nem is fogod. Akár egy hónap akár egy év, neked nem lesz jó, kárpótlóm magam a fenekeddel majd.
Tudod jól, hogy nem szeretem az anált, te mégis így próbálsz meg zsarolni, hogy bevegyem a számba, a saras farkad.
Elgondolkodtató volt az a mondat, amit most a szemeimbe mondtál…
Lehet, megéri kockáztatni, vagy adjam be a derekam és nyissam ki a szám, fogadjam el/be a farkad…
Ki nyitottam a szám és te be is csusszantál elég hamar, ritmusosan dugtad a szám, majd a szemeidbe néztem, látszott rajtad, hogy érzed baj van, egyszer csak bele haraptam a farkadba.
Majdnem kaptam egy pofont ez miatt tőled, de megragadtam a kezed. A szemeidbe néztem, és tudtad, itt fordul a kocka.