Kínzódnánk Önnél (4)

Mikor beültünk a kocsiba a nej megszólalt:
- S ezt, én is használhatom, Uram? – kérdezte és megmutatta, ami a markában volt.
- Hol szerezted? A hajón? – kérdeztem nevetve, mikor ráismertem mit tart benne.
- Igen, ott. Míg hánykolódtunk, kapaszkodtam s ezt éreztem meg. Kezdetben nem tudtam mi ez, csak szorítottam nagyon, de a végén már tudtam s akkor nem akartam otthagyni. Jobb, mint a kolbászdarab, de félek, azért a mérete nem megfelelő neki.
- Majd meglátjuk, ha kipróbáltuk. - feleltem még mindig nevetve. – Eddig tetszenek neked a történések?
- Igen, s más, mint amire vártam, elképzeltem. – kis szünetet tartott, majd folytatta: - Én is kérdezhetek valamit, Uram? – sütötte le a szemét, már nem mert rám nézni közben.
- Igen, természetesen, mondd! – szólítottam fel nem észrevéve zavarát.
- Nagyon nem tetszem Önnek, Uram? – nyögte ki végül halkan.
- Úgy látod, vagy tapasztalod? – kérdeztem vissza és érdeklődéssel vártam a válaszát.
- Nem. Azt látom, hogy néz, figyel, még azt is megreszkíroznám, hogy fixíroz, a szemével levetkőztet, de csak ennyi, nem több. Mást nem is akar tenni, velem, Uram? – fejezte be a mondatát félénken.
- De hiszen az elején mást mondtál, kértél. Én ahhoz tartottam eddig magamat. Ha nem kell, örömmel teszem, Veled is, mást is. – válaszoltam s komolyan is gondoltam.
Többet a présházig nem beszéltünk, csak technikai dolgokról. Ott beálltam az udvarba s hagytam a férjet még a kocsiban összebilincselve. Bementünk a házba s egy gyors numerát lezavartunk a nejjel. Mindketten nagyon élveztük. Kimentem s kinyitottam a hátsó ajtót, kihúztam a férjet, kioldoztam s talpra állítottam. Intettem, menjen be. Elindult, de közben morgott halkan, szinte magának:
- Kicsit lassan ment. Mire kellett ennyi idő megérkezéstől?
- Majd megtudod, de nem fogsz örülni annak. Különben is tartozom még neked egy büntetéssel, mert többször is elfelejteted az Uram szót használni. Ezt készítettem elő. – feleltem meg morgásos kérdését. Meglepetten rám nézett s szerette volna leharapni a nyelvét, de nem tudta. Már másodszor igazolódott be, hogy hallgatni arany. Beléptünk a házba, s ahogy szétnézett, megint megszólalt:
- Nem uncsi egy kicsit, hogy mindig csak velem foglalkozol? Azzal a ribanccal sohasem. Tán buzi vagy, s csak a fiúkat szereted, s ezért teszed velem? – szólt, de megint rájött, hogy feleslegesen jártatta a száját, az Uram megint lemaradt s ezért komoly büntetést érdemel. Nehezen, de letérdelt, meghajtotta magát úgy folytatta:
- Bocsánat Uram, szolgád egy hülye, aki feleslegesen jártatja a száját s mindig nagyobb bajba sodorja magát. Büntess meg alaposan, hogy megtudjam, hol lakik a jó Isten! Akkor talán leszokom erről a fecsegésről, Uram.
- Bizony az jó lenne, de azért a büntetésed sem marad el. Igaz nem tőlem kapod, hanem a nejedtől, s ha nem lesz alapos, akkor tőlem is kapsz ráadást. – ígértem meg neki. Az csodálkozva a nejére nézett, alaposan megnézte és elbődült:
- Mit tettél, Te ringyó és kivel? Hogy merted megtenni? – üvöltötte magából kikelve.
- Csak csendesen, mert itt csak én kiabálhatok. – szóltam igen halkan rá. Meghunyászkodott, de a szemei villámlottak. A feleségre néztem s bíztattam:
- Ott a korbács, most verd el, alaposan! Egy életre tanulja meg, hogy nem csak ő az úr.
Nem kellett a csajt biztatni, kapta a korbácsot és igen alaposan végig verte a férjét tetőtől talpáig, de mivel ügyetlen volt még, kezdett vérezni is a bőre. Ekkor elkaptam a kezét, megállítottam és egy vizes törülközőt nyújtottam oda. Azt a férje fejéhez vágta s felkiáltott:
- Megérdemelte a dög. Még hogy le is töröljem a vért róla. Soha! Úgy kell neki!
- Tedd, amit mondtam! – szóltam rá erélyesen. A csaj lassan felvette a vizes rongyot és törölgetni kezdte a férjét, mire az kezdetben kicsit, majd egyre jobban sziszegett.
- Mi van ezen? Csíp. – kiáltott fel a férj.
- Víz, nem? – nézett rám a csaj, majd megszagolta a rongyot és elfintorodott. Megérezte az ecet szagát. Kiment a kúthoz, kimosta a törülközőt, visszajőve azzal törülgette már a férjét s a végén meg is simogatta a haját. – Tűrj! – súgta oda neki halkan.
- Ez volt az egyik büntetésed. Lekezellek most. – szóltam a férjhez. – De utána jön a másik! – ígértem meg. – Azt is a nejedtől fogod kapni. – tettem még hozzá.
Azzal felrángattam a földről, lekezeltem sebeit, majd a szőlőpréshez vezettem. Szétrugdostam a lábait, feltettem a támasztó rudat közé. Áthajlítottam a gerendáján és a túloldalt a csuklóit rögzítettem. Ott volt előttünk „terítve”. Sejtette mi fog következni, de azt nem, mivel. Próbált hátra nézegetni, de nem tudott. Így hát fülelt nagyon, hátha a zajokból kikövetkeztetheti. Én léptem először hozzá, majd végig húztam a kezemet a gerincén és leérve a vágatán haladtam tovább, s mire az ánuszához értem, hangosan felsóhajtott. Nem álltam meg, tovább haladtam s átnyúlva én is megszorongattam az ékszerét alaposan. Nyöszörgött, de szólni nem mert. Most visszatértem az ánuszához és alaposan bekent ujjal hatoltam belé. Felnyögött, a teste megfeszült. Rácsaptam egy nagyot kézzel, mire elernyedt. Rájött, semmit sem tehet ellene, jobb, ha nem feszíti meg. Alaposan bekentem kívül és belül s akkor elé léptem.
- Buzinak neveztél az előbb, akkor szopd keményre és megtudod milyen érzés lesz!
- Nem, Uram, bocsánat érte, nem teszem többé. – szólt gyorsan hadarva, de nem nyitotta ki a száját. – A nejemet ígérted végrehajtónak, tegye meg Ő! Kérlek Uram! – tette hozzá alázatosan.
- Rendben, legyen. – egyeztem bele, mert a terveimmel egyezett. Intettem a nejének, aki elővette a műbrokit s kezdte bevezetni a férjébe. Az nyöszörgött, vonaglott a teste, de nem akart bemenni, becsúszni belé. A nej rám nézett. Kivettem, azt is alaposan bekentem síkosítóval s visszaadtam, hogy most tegye meg. Még nyöszörgött a férj, helyezkedett, de végre becsusszant. Mindketten felsóhajtottak megkönnyebbülten. Most megmutattam, hogyan húzkodja, forgassa benne. Meg is tette a csaj. Ő igen, de a férje nem nagyon élvezte ezt, míg nem megszólalt:
- Csak tudnám mi az öröm s kéj ebben. Már, mint más fiuknak. – sóhajtotta.
- Csak annyi, hogy azok már tágabbak, gyakorlottabbak, mint te. – magyaráztam meg s tettem hozzá még: - Élvezni is akarod? Megkaphatod. Intettem a nejének, hogy vegye ki a műbrokit belőle. A szobából kihoztam egy dobozt, abból kivettem egy másikat, majd azt is bekenve nyújtottam a csajnak, aki belevezette. Ez könnyebben belement.
- Most jöhet az élvezet. – szóltam s pumpálni kezdtem fel levegővel, míg csak a srác nagyon nem izgett-mozgott már és kezdett nyöszörögni is:
- Huh, ez már nagyon feszít ott bent. – szólalt meg, majd gyorsan hozzátette: - Uram.
- Még mást is fogsz érezni, íme. – kezdtem s indítottam is a szerkezetet, ami zúgott. A srác teste megint megrándult, majd felkapott fejével hátranézett rám. Láttam már kezd a mosoly is elterülni az arcán.
- Ez így már egészen kellemes, mondhatnám kéjes érzés. Gyorsabban nem lehet, Uram? – kérdezte meg. Bólintottam és közben már gyorsítottam is. Még jobban mosolygott s már ő is élvezte. A neje hitetlenkedve nézte. Egyszer csak kezdett a srác képéről a mosoly lefagyni. Egyre kényelmetlenebbül érezte magát, majd sóhajtozott is már. Végre megszólalt:
- Hamarosan kispriccelek, azaz csak tenném, ha tudnám, de nem megy. – nyöszörögte.
- Tedd csak meg, fog az menni. – biztattam a srácot. Megvonaglott a teste, nagyokat nyögött s végre látszott már, hogy erősen préseli. Csöppent-csurrant is valami belőle, igaz nem nevezhető spriccelésnek. Végére boldogan felsóhajtott.
- Most Te következel, tedd a dolgodat, takaríts! – szóltam a nejre, aki a férje elé térdelt és alaposan letakarította a farkát.
(folyt. köv.)