Vágyak4

Térdelsz a teljes rád boruló sötétségben, várod az ítéletet, előre összebilincselt kézzel lehajtott fejjel. Nagy hibát, hibákat követtél el, most majd Urad fog dönteni a további sorsodról. Nyílik az ajtó, felnézni nem mersz, vársz némán csendben. Az alak elhalad melletted és te felismered Urad cipőjét. A nagy szekrényhez lép, ahol az eszközök vannak, tudod, hogy van olyan, amit egyáltalán nem élvezel, félő hogy most az is előkerül. Papír zörgését hallod, a lista, vétkeid lajstroma. Kellemes hangja szakítja meg a feszült csendet, sorolja a vétkeidet. Az arcod egyre jobban pirosodik, nem minden igazi vétek, de Urad aktív volt és a legapróbbakat is megjegyezte, most pedig olvassa rendületlenül. Végre a végére ért, hihetetlen milyen hosszú lett. Felemeli a fejed. Nem nézhetsz a szemébe csak az asztalra kikészített tárgyakra. Változatosak, mindenféle kellékek, van benne olyan, amit utálsz vagy épp nem próbáltál. Csak nézed őket, nem térsz magadhoz, rettegéssel töltenek el az ismeretlen dolgok. Urad szép rendbe teszi, őket a szerint amilyen sorrendben használni fogja. Fejed rázva jeleznéd neki hogy ez nem is olyan jó játék már. Nem figyel rád, csak rendezgeti, néha rád nézve. Felizgatja a kiszolgáltatott helyzeted és a rémület szemeidben. Különféle színű és méretű gyertyákat helyez el a szobába, megnyújtja mind, a villanyt lekapcsolja és asztalhoz megy. Megfordul és egy kötelet tart a kezében, feléd közelít vele. Leveszi a bilincseket, a karjaid a tested mellett kell tartanod. A kezeid szorosan a tested mellé kötözi, jól meghúzza a kötelet, nem bírod mozgatni a karod. Kimegy a szobából, így hagyva téged, térdelve, testedhez kötözött kezekkel, 1 órát van távol, nem tudom, a zajokból kitalálni mit csinálhat. Ez idő alatt sokszor és aprólékosan megnézed az eszközöket, libabőrös leszel tőlük és attól, hogy még sok van vissza ebből az estéből, amit elfelejteni nem fogsz egyhamar. Urad visszatér és felállít, majd az ágyhoz kötöz. A tested mellől kioldja a köteleket, amik szép nyomott hagytak a karodon majd a fejed fölé széttárva kiköti mindkettőt szorosan, szinte már fájdalmasan, majd a lábaidat is széttárva. Mocorogsz, feszegeted a köteleidet, ekkor a combodra is kötél kerül, mindkettőt kiköti az ágyhoz, majd a derekadat is. Egy vékonyabb kötéllel pedig a melleid köti el, olyan szorosra hogy elszíneződnek, így fekszel mozdulatlanul kissé könnyes szemekkel. Lassan az egyik szekrényhez lép, és levesz két gyertyát, egy pirosat, meg egy fehéret, föléd emeli őket és felváltva önti le a meleg viaszt, a testedre. Jut bőven mindenedre, a melleidre, a hasadra, lábaidra, kezeidre, egész tested beborítja vele. Elégedetten nézz végig beborított testeden. Megint az asztalhoz megy, és onnan felveszi a szájpecket. Felhelyezi, és megsuhogtatja a pálcát, végigsimítja a testeden, a lábaidon kezdi el a viasz leütését, aprókat üt, de sűrűn és fáradhatatlanul. Nem kíméli a bársonyos bőrt. A leütögetések mentél kipirosodik a bőr. Módszeresen haladva mindenhonnan leveri rólad. Eloldozza köteleidet, csuklódon, bokádon jól látszanak a kötél nyomai, dörzsölgetve várod a folytatást. A melleidről nem veszi le a szoros kötést, hasra fektet. Kezeid összebilincseli, lábaid szétfeszítve az ágyhoz köti. A pálcát lecseréli korbácsra. Párszor végigsimít vele a hátadon, ismertetve az eszközt, majd felemeli és lecsap, erősen, kiáltanál, nem tudsz. Megvárja, míg kicsit megnyugszol, majd ismét lecsap. Jó ideig „kényeztet” így, a korbács csíkokat hagy a hátadon, mikor már úgy látja eleget kaptál, eloldoz. Szádból kiveszi a szájpecket, majd letérdeltet. Melleiden meglazítja a kötést, majd erős csipeszekkel díszíti ki. a bimbókra rakja a legerősebbeket, lánccal vannak összekötve, nem kímélve, kissé megrángatja, amitől felszisszensz. A többi csipesszel körberakja melleid. Ismét a pálcát fogja kezében, nem csap még le rád, előveszi farkát és a szádba rakja. Engedelmesen szopni kezded, Ő meg addig a feneked veri a pálcával. Minél jobban sóhajtozol, annál mélyebbre tolja farkát. A torkodig, ott tartja, a fejed nem mered elhúzni, csak tűrőd. Szemedben könny lesz, nyálad folyik, mikor már úgy éreznéd, nem megy, tovább kiveszi farkát, kapkodod a levegőt, vár kicsit majd megint tövig benyomja. A pálcával veri a feneked, közben pedig keményen megszopat. Kimegy a szobából megint, és ott hagy téged térdelve…