Úrnők úrnője 11. - Az első győztes

Tehát az első versenyszámot az én csodálatos Királynőm nyerte, így négy ponttal vezette a versenyt, amikor is Lilla Istennő versenyszáma következett.
- Kitaláltam - nevette. - Nagyon jó lesz. Készen álltok? - fordult barátnői felé.
- Na mondjad - mosolygott Renáta.
- Az én feladatomban el kell élvezniük a szolgáknak, de nem használhatják a kezüket. Végig hátul összekulcsolva kell tartaniuk. És mi sem segíthetünk nekik, csupán a szépségünkkel - mosolygott.
- Nagyon tetszik - nevetett Henrietta.
- Jó lesz - mosolygott Andrea is.

- Akkor kutyák, hallottátok, recskázzatok a padlómra! Kezeket hátul összekulcsolni! Gondoljatok teljes erőtökkel az Úrnőtökre, hiszen szükségetek lesz rá - nevette. - Rajta!
Elkezdődött a második menet. Nehezen gondoltam, de most még az előzőnél is szánalmasabban nézhettünk ki. Négy férfi kezeit hátul összekulcsolva vonaglik, dörgölőzik a padlóra kéjes fejjel. Próbáltunk minél hamarabb elélvezni. Igazából bármennyire is leereszkedő és szánalmas volt, mégsem bizonyult nehéz feladatnak. Alig telt el egykét perc, ami alatt természetesen gazdáink halálra röhögték magukat, de Lilla Istennő szolgája már ki is lőtte a maga adagját. Aztán én, végül másik két társunk.
- Ez a legjobb farkú kutyám - lelkendezett Lilla. - Annyira megedzettem, bármit kibír.
- Én viszont nem hittem volna, hogy az enyém ilyen lassú - bosszankodott Henrietta, akinek a szolgája utolsóként lövellt. - Ha ennyire nem tudod használni, akkor megrugdosom néhányszor. Legalább arra jó.
- Most viszont nyaljátok fel, amit a padlómra piszkítottatok! - parancsolta Lilla Istennő.
Láttam, hogy Andrea kutyája ijedten néz Hercegnőjére, de ő határozottan bólintott. Nem volt hát választása alázatos kutyájának.
Én csináltam már hasonlót Renáta parancsára, úgyhogy egy nagy levegőt véve megint rávettem magam, és megtisztítottam a padlót magvaimtól. Ezután Henrietta tényleg kiosztott pár rúgást a szolgájának.

- Jöjjön az én versenyszámom! - indítványozta Henrietta Úrnő. - Nagyon bejött ez a köpködés dolog, úgyhogy beépíteném az én feladatomba is. Lilla, szükségem lenne pár cipődre - fordult a házigazdához. Ő csak csettintett, és szolgája már is elszaladt, hogy Istennője néhány cipőjét gazdájához hozza.
Henrietta Elhelyezte barátnője cipőit a ház különböző pontjain. Volt három a nappaliban, egy az előszobában, egy a wc-ben, egy a fürdőszobában és kettő a konyhában. Mindegyik cipő orra elé köpött egyet a földre, majd otthagyta a nyálfoltot.
- Nos a feladat úgy nézne ki, - kezdte a körbevezetés után a nappaliban - hogy innen indulunk. Az Úrnőnek fel kell ülnie szolga hátára, a lába nem érheti a földet. Tehát teljes súllyal meg kell lovagolni a csicskát. A feladat, hogy a szolgának az összes előre elhelyezett nyálfoltot fel kell nyalnia a földről a lakásban. Mindegy milyen sorrendben, tehát az útvonal opcionális. Az időt stopperrel mérjük, a győztes az, aki a leggyorsabban teljesíti a pályát.
- Tehát lovagolunk, kutyuskám - nézett le rám Renáta Királynőm.

Henrietta Úrnő és szolgája kezdték. Talán ez a srác volt a legsportosabb négyünk közül, és látszott, hogy Henrietta sem először lovagolja meg. Nagyon gyorsan haladtak cipőorrtól cipőorrig, nyálfolttól nyálfoltig. Alig három perc kellett, hogy mindet felnyalja.
Andrea Hercegnőt egyszer majdhogynem leejtette a lova, így lassabb haladásra parancsolta őt a hercegnő. Jóval lassabb tempóban, jóval gyengébb időeredményt értek el.
Én következtem. Királynőm a feladat előtt, amikor körbejártuk a lakást, hogy minden cipő elé odaköphessen, mindegyik után rám mosolygott:
- Nagyon finom lesz, kiskutyám.
Elképesztően nehéz feladat volt. Siettem, de közben egyensúlyoznom kellett Királynőmet. Aztán egy idő után úgy éreztem, össze fogok esni. Alig bírtam el a súlyát. De mindig túllendültem a holtponton, sorra nyaltam fel Renáta fenséges nyálfoltjait, és végül négy perc alatt végeztem is.
Lilla Istennő szolgája egész gyorsan haladt volna, de a lovas nem bizonyult túl ügyesnek, folyton felsikított és majdnem leesett. Emiatt nem tudtak elég gyorsan haladni, és végül csak harmadik helyre értek be. Megint szereztünk tehát három pontot.

Az utolsó, Andrea Hercegnő feladata következett. Igazából csak utolsónak nem szabadott lennem, és akkor jó esélyünk lehetett a győzelemre.
- Meg van még az a gumikötél, amit régen edzéshez használtál? - kérdezte Lillát.
- Persze - azzal csettintett is, hogy a csicskája hozza a kelléket.
- Egy kicsit gonosz feladatot találtam ki, mivel nincs túl sok esélyem a győzelemre. Legalább egy kicsit látom szenvedni értem a kutyámat - mosolygott rá. - Rá kéne erősítenünk a gumikötelet a kis heréjükre, a másik végét pedig a kanapé lábához erősíteni.
Megtörtént, ott térdelt a padlón a Hercegnő kutyája, heréjén a gumikötéllel. A kötél másik vége a kanapé lábához volt erősítve. Andrea odament a szolgájához.
- Még egy apróságra szükségünk lesz - mondta, majd elővett egy csillogós, rózsaszín rúzst, és kirúzsozta a férfi száját. - Most már tökéletes. Hátra sétált, és leült egy fotelban. A többi úrnő izgatottan várta, mi is lesz a feladat.
- Meg kell csókolnod a földet Hercegnőd lábai előtt! A rúzsfolt nyomot fog hagyni a parkettán, úgyhogy ellenőrizni tudjuk, hol is csókoltad meg. Az nyer, aki a legközelebb lehel alázatos csókot úrnője lábai előtt a földre.
- Szép - lelkendezett a három barátnő. Mi inkább elborzadtunk. Főleg, amikor elindult a verseny, és Andrea csicskájának arcát eltorzították a kínok. Egy darabig ment előre, aztán láttuk, hogy a gumikötél húzza vissza a zacsiját. Összeszorított fogakkal tett még előre pár centit, aztán megcsókolta a padlót. Tényleg ottmaradt a rúzsfolt. A lányok hatalmasat nevettek.
Én következtem. Megalázó volt a folyamat, amíg Királynőm a herémre erősíti a gumikötelet, aztán kirúzsozza a számat. Ő jól szórakozott közben. A négy nő a verseny alatt végig boroztak, és eddigre kicsit mindannyian becsiccsentettek.

Borzalmas volt az a kín, amit átéltem a feladat közben. Olyan távolinak tűnt Andrea szolgájának rúzsfoltja, pokoli fájdalmat okozott minden egyes centiméter. De tudtam, hogy ha megelőzöm, akkor valószínűleg nyerni fogunk. Még néhány centi, már csak kettő, már túl jutottam rajta. Már csak a csók, és vége a kínoknak. És megtörtént. Fellélegeztem.
Miközben Henrietta Úrnő erősítette fel szolgájára a gumikötelet utánaszámoltam, és ráeszméltem, hogyha mindkét hátralévő társam legyőz ebben a versenyszámban, akkor valamelyikükkel holtversenyben leszek bajnok. Persze én nem leszek bajnok semmiképp, a győzelem egyedül Királynőmé, én csak eszköz voltam benne. Nagyon szurkoltam, hogy még egyikük gyengébb legyen nálam.
És imáim meghallgatásra találtak. Talán a korábbi tökönrúgások miatt Henrietta szolgája nem érte el az én rúzsfoltomat. Lilla kutyája hiába előzött meg, 13 ponttal Renáta Királynőm lett az első Úrnők úrnője verseny győztese.

- Nagyon jó volt ez a verseny, remélem csinálunk még ilyet - lelkendezett Andrea.
- Persze, hogy csinálunk. Egy hónap múlva jön a következő Úrnők úrnője verseny - nevette Renáta. - Akkorra hozzon mindenki két feladatot.
- Van egy egész hónapunk megedzeni a szolgáinkat - nevette Henrietta.
- A következőt tuti, hogy én nyerem - fogadkozott Lilla.