Úrnők úrnője 9. - Heni

Eltelt a hónap, és eljött a következő vacsoránk ideje. Alig vártam, hogy újra mind együtt legyünk a lányokkal, és hogy megmutassuk egymásnap a szolgáinkat.
- Bármit parancsolnak neked, te alázatosan teljesíted! Az ő szavuk, akár az enyém, megértetted?
- Igenm Úrnőm - felelt a lábaim előtt térdelő kis féreg a vacsora előtti utolsó találkozónk alkalmával.

Ezúttal Lilla volt a házigazda, a szolgámmal együtt utaztunk, s izgatottan csengettem be. Lilla hihetetlen csinos volt, fekete koktélruhát viselt, körmeit is feketére lakkozta, és egy magassarkú szandál volt a lábain, ami mellett ott térdelt a szolgája. Egy másik férfi volt, nem a múltkori.
Nekem is két szolgám volt, de egyértelmű volt, melyiküket viszem el megmutatni a lányoknak. Nem mutattam be a házigazdának, nem tartottam rá méltónak. Megegyeztünk, hogy nem mutatjuk be egymást sem a kutyáknak, elvárjuk, hogy tudják, kik vagyunk. Én is tájékoztattam az enyémet, kik lesznek jelen.
Lilla szolgája lábcsókkal üdvözölt, megkérdezte, hogy segíthet-e levenni a cipőmet, de én úgy döntöttem, inkább abban maradok. Gyönyörű, vadi új magassarkú lila cipő volt.

Már mindenki ott volt. A nappaliban ültünk le. Lilla jószerével semmit nem csinált, nem ő volt a házigazda, sokkal inkább a szolgája. Ő folyamatosan kijárkált a konyhába, frissítőt töltött a poharakba, rágcsálni valót hozott.
Érdekes volt megnézni, mennyit változtunk egy hónap alatt. Akkor hogy rácsodálkoztunk a szolgára, most pedig mindnyájunk mellett ott térdelt egy. Nagy sikert aratott az enyém mellkasán a belekarcolt H betű, illetve a farkán a Henrietta Úrnő felirat.
Andi olyan nagylelkűen nyújtotta oda a kezét néha a szolgának, hogy az csókolja meg, nyalja végig az ujjait, hogy alig bírtam ki nevetés nélkül.

Egy idő után átbeszéltük a legfontosabb kérdéseket, és elkezdtünk a szolgákkal szórakozni. Megalázó pózokba állítottuk egymáshoz közel őket, mi pedig nevettünk rajtuk.
Aztán jött a vacsora. A szolgák csak annyit kaptak, amit ledobáltunk nekik a földre, de ez szinte már természetes is volt. Vacsora után pedig jött Lilla nagy ötlete. Egy lavorba összeöntöttünk mindent, és onnan lakmározhattak a szolgák egyszerre, mint a malacok. Elvégre valami hasonlót érdemelnek.

Újra a nappaliban ültünk és sós mogyorót ettünk, amikor Reni kitalált egy játékot a szolgájával. Igazából az egész történetet ezért írtam eddig le. Ez egy újabb mérföldkő volt az életünkben...

- Ezt nézzétek! - fordult felénk. Szájába vett egy mogyoró darabot, és a szolgája felé köpte. Az ügyesen elkapta a szájával és lenyelte.

És hogy ez miért volt fordulópont? Majd kiderül...