Úrnők úrnője 8. - Reni

Teljesen úgy éreztem, hogy az életemért futok. Gyakorlatilag így is volt. Szúrt az oldalam, fájt a torkom a hideg levegőtől, a talpamat már csípte a hideg, szinte percenként fagytak el az újabb és újabb idegvégződések, de végül csak körbeértem. A ház tövében felkaptam a ruháimat, és már a lépcsőházban voltam.

A következő pár pillanat kiesett, és újra Királynőm lábai előtt térdeltem a lakásban. Néhány percig alázatosan csókolgattam gyönyörű lábait. Az első két csók után, már úgy gondoltam, megérte meztelenül végigfutni a háztömböt, ezért meg.
Kicsit felemelte a lábfejét, én pedig ösztönösen tudtam mi a feladatom. Végignyaltam a sarkától kezdve egészen a lábujjak végéig. Teljesen bemerevedtem.

Aztán finom kis rúgást kaptam az arcomra, s Királynőm apró csettintéssel jelezte, hogy elég volt az élvezkedésből, figyeljek rá. Alázatosan néztem gyönyörű barna szemeibe.
- Ideje tisztázni néhány alapszabályt, szolga - kezdte. - Elvileg mindig van jogod választani, gyakorlatilag szerintem nincs, hiszen már teljesen belém zúgtál.
- Igen, Királynőm - csókoltam meg újra imádott lábát.
- Ha valamit elcseszel, azért büntetés jár. Ha nem vállalod a büntetést, soha többé nem láthatsz. Egyetlen csettintésemre száz ilyen szolgát találok, mint te.
- Tudom, Úrnőm.
- Mindent kiválthatsz büntetéssel, de a hiba nagyságától függ majd, mekkora lesz a büntetést. És ne legyél optimista, gondolja csak bele, mit kaptál azért, amiért bekötött szemmel nem találtad meg az egyik cipőmet...
- Értettem, Istennőm - de közben megfordult a gyomrom a gondolatra.
- Csókold meg a lábam, ha igazán tudomásul vetted!

Már hajoltam is, kaptam az alkalmon, hogy még egy csókot lehelhetek a világ egyik legnagyobb csodájára, Királynőm lábára.
- Most pedig nézzünk néhány gyakorlatibb dolgot. Elvárom, hogy a szolgámat a lehető legnagyobb kontroll alatt tarthassam. Nem csak itt a lakásomban vagy a szolgám ilyenkor, hanem mindig, mindenhol.
- Ez természetes, Királynőm.
- Ez legyen a legfontosabb ismertetőd. Az éntudatod legfontosabb eleme, hogy az ÉN szolgám vagy.
- Ez lesz, Renáta Királynő - nagyon izgatott, amiket mond, és nem is igazán gondoltam bele, mikre bólintok rá.
- Elvárom, hogy ha nem is minden, de minden második gondolatod én legyen a hétköznapok során is.
- Hogy is gondolhatnék másra, ha egyszer már láttam a világ legcsodálatosabb Úrnőjét? - hízelegtem. Ő elmosolyodott.
- Tetszik amit mondasz, de bizonyosságot akarok. Mostantól minden nap óránként írnod kell nekem egy e-mailt. A címemet tudod. Írd le benne, hogy mennyit gondoltál rám az elmúlt egy órában, és hogy odaadó szolgám vagy!
- Ahogy óhajtja, Királynőm - válaszoltam, bár kicsit elszorult a torkom.
- Ez mindenkorra vonatkozik. Éjszakára is.

- Ez az alapfelállás. Te nem alszol, csak folyamatosan rám gondolsz, teljesíted a parancsaimat, szórakoztatsz, és könnyebbé teszed az életemet. De ne gondold, hogy kegyetlen vagyok. Mostantól minden játékban szabad órákat nyerhetsz. Órákat, amikor nem kell jelentkezned, amikor aludhatsz, vagy csak élheted az életed.
- Köszönöm, Királynőm - mosolyogtam alázatosan.
- Ja és az e-mailekre ne várj választ, nem féltétlen fogom elolvasni őket. Maximum néha ellenőrzöm, hogy jött-e minden órában, hogy nem másoltad-e az előzőt - mosolygott fölényese. - Nincs kedvem egész héten veled és az e-mailjeiddel foglalkozni.
- Érthető, Istennőm.
- Na de játszunk! Mint a szolgámnak, elengedhetetlen, hogy minél többet tudj rólam, úgyhogy szép lassan megismerheted az ízlésemet és minden egyebet, amire érdemesnek tartalak. Először is a cipőkkel fogjuk kezdeni.

Elővett egy divatmagazint, kinyitotta. Mindkét oldalán képek voltak cipőkről. Háromra mutatott rá.
- Szerinted melyik tetszene legjobban fenséges lábaimon? Mármint nekem, te senkit nem érdekelsz...
- Ez, Istennőm - böktem rá az orrommal egy gyönyörű csatos csizmára.
- Ügyes - lelkendezett. - Ha még kettőt eltalálsz, máris nyertél egy szabad órát.
Megsimogatta az arcomat. A kezét a szám elé helyezve még azt is megengedte, hogy megcsókoljam a gyűrűsujját.
A következő feladvány két szandál volt. Ezúttal a másik oldalra böktem, de nem jártam szerencsével.
Hatalmas pofon csattant az arcomon. Meglepetten néztem fel Királynőmre.
- Attól, hogy van jutalom, még büntetés is van, kutyus... - nevette.