mester6van (74)
Domináns
Férfi, Biszex
  • VIP
Cikkek idő szerint
2023. 01. (55)
2022. 12. (76)
2022. 11. (54)
2022. 10. (48)
2022. 09. (65)
2022. 08. (75)
2022. 07. (62)
2022. 06. (80)
2022. 05. (52)
2022. 04. (81)
2022. 03. (60)
2022. 02. (54)
2022. 01. (66)
2021. 12. (63)
2021. 11. (56)
2021. 10. (45)
2021. 09. (58)
2021. 08. (76)
2021. 07. (74)
2021. 06. (55)
2021. 05. (63)
2021. 04. (67)
2021. 03. (54)
2021. 02. (56)
2021. 01. (65)
2020. 12. (45)
2020. 11. (82)
2020. 10. (64)
2020. 09. (51)
2020. 08. (61)
2020. 07. (53)
2020. 06. (49)
2020. 05. (66)
2020. 04. (69)
2020. 03. (82)
2020. 02. (48)
2020. 01. (55)
2019. 12. (55)
2019. 11. (37)
2019. 10. (52)
2019. 09. (51)
2019. 08. (75)
2019. 07. (58)
2019. 06. (53)
2019. 05. (71)
2019. 04. (60)
2019. 03. (61)
2019. 02. (71)
2019. 01. (74)
2018. 12. (39)
2018. 11. (46)
2018. 10. (34)
2018. 09. (58)
2018. 08. (41)
2018. 07. (50)
2018. 06. (36)
2018. 05. (39)
2018. 04. (30)
2018. 03. (30)
2018. 02. (34)
2018. 01. (40)
2017. 12. (27)
2017. 11. (47)
2017. 10. (26)
2017. 09. (28)
2017. 08. (42)
2017. 07. (51)
2017. 06. (28)
2017. 05. (36)
2017. 04. (44)
2017. 03. (54)
2017. 02. (28)
2017. 01. (50)
2016. 12. (49)
2016. 11. (46)
2016. 10. (43)
2016. 09. (37)
2016. 08. (44)
2016. 07. (56)
2016. 06. (48)
2016. 05. (55)
2016. 04. (35)
2016. 03. (40)
2016. 02. (69)
2016. 01. (69)
2015. 12. (44)
2015. 11. (43)
2015. 10. (65)
2015. 09. (65)
2015. 08. (68)
2015. 07. (74)
2015. 06. (85)
2015. 05. (102)
2015. 04. (69)
2015. 03. (68)
2015. 02. (74)
2015. 01. (57)
2014. 12. (56)
2014. 11. (56)
2014. 10. (55)
2014. 09. (63)
2014. 08. (64)
2014. 07. (58)
2014. 06. (42)
2014. 05. (64)
2014. 04. (48)
2014. 03. (92)
2014. 02. (59)
2014. 01. (44)
2013. 12. (46)
2013. 11. (53)
2013. 10. (33)
2013. 09. (41)
2013. 08. (48)
2013. 07. (52)
2013. 06. (62)
2013. 05. (60)
2013. 04. (55)
2013. 03. (83)
2013. 02. (62)
2013. 01. (61)
2012. 12. (58)
2012. 11. (45)
2012. 10. (54)
2012. 09. (56)
2012. 08. (61)
2012. 07. (63)
2012. 06. (31)
2012. 05. (30)
2012. 04. (33)
2012. 03. (24)
2012. 02. (20)
2012. 01. (37)
2011. 12. (33)
2011. 11. (33)
2011. 10. (30)
2011. 09. (26)
2011. 08. (25)
2011. 07. (29)
2011. 06. (25)
2011. 05. (21)
2011. 04. (21)
2011. 03. (20)
2011. 02. (19)
2011. 01. (29)
2010. 12. (24)
2010. 11. (21)
2010. 10. (25)
2010. 09. (14)
2010. 08. (26)
2010. 07. (32)
2010. 06. (24)
2010. 05. (23)
2010. 04. (32)
2010. 03. (25)
2010. 02. (33)
2010. 01. (42)
2009. 12. (34)
2009. 11. (26)
2009. 10. (26)
2009. 09. (16)
2009. 08. (26)
2009. 07. (37)
2009. 06. (32)
2009. 05. (31)
2009. 04. (39)
2009. 03. (41)
2009. 02. (23)
2009. 01. (56)
2008. 12. (24)
2008. 11. (22)
2008. 10. (13)
2008. 09. (32)
2008. 08. (41)
2008. 07. (31)
2008. 06. (10)

Mester meg a Személyi edzők (2)

2013. 03. 31. 18:14 | Megjelent: 787x
Még mindig a Mesterre figyeltek, meg főleg egymásra, így nem vették észre a távolabb felállított eszközt. A gyakorlatok végén a Mester a kúthoz parancsolta a subokat, húzzanak maguknak vizet, ha inni akarnak. Míg ezzel voltak elfoglalva felkészítette az előbb már odakészített eszközt az indulásra. A kúttól a subokat még behajtotta a házba, hogy cseréljék le futócipőkre az eddigiek használtakat. A subok egymásra néztek ezt hallva, de nem nagyon volt idejük bámészkodni, mert lecsapott a rövidebb korbács s gyorsabb mozgásra ösztökélte Őket. Kilépve a házból vehették csak szemügyre a távolabbi fánál álló eszközt, ami nem volt már, mint egy könnyű homokfutó. Két, nagy kereke volt. A subok kaptak egy széles nyakörvet, majd azoknál fogva a két rúd végén lévő karikákhoz lettek kapcsolva, de úgy, hogy a rudak külső oldalán álltak. A Mester most eligazította újra a köteleket, de most a nyakukon vetette át azokat, majd keresztbe vezette a mellkasukon, úgy át a hónaljaikban és kerültek a kötelek végei a Mester kezébe. Már sejtették a subok mi következik. Lovak lesznek, s úgy húzzák a Mestert, aki közben felült a homokfutó bakjára és megcsördítve az ostort, indította a „lovait”. Kezdetben csak békés ügetésre fogta azokat, de kiérve a kiserdőből a nyílt terepre megtorpantak a „pacik”. Lecövekeltek mindketten. Hátra néztek a Mesterre, aki békésen üldögélt a bakon és szemlélődött. Nem akarta észrevenni, hogy a lovai megtorpantak. Jó ideig így álltak, mikor végre megrántotta a gyeplőiket és lesújtott a popóikra a kezében lévő lovaglóostorral. Erre már megugrottak és trappban kezdtek haladni az erdő melletti úton. Kanyarodott az út. Ahogy kiértek a kanyarból megint megtorpantak a lovak, mert az úton szemből egy másik könnyű homokfutó közeledett, nagyobb iramban, de hirtelen azt is lefékezték s a két bricska pár méterre megállt egymástól. A másik homokfutón két fiatal szemrevaló csaj ült, az egyik hajtott. Mindketten alig viseltek valamit magukon: felül egy topot, alul forrónadrágot, a fejükön szalmakalap volt. Látszott kidülled a szemük, leesett az álluk az előttük álló bricska húzóit látva, pedig azok iparkodtak a lehető legkisebbre összemenni. Sok mindennel sikerült is, kivéve a dorongjaikkal, mert azok nem hogy összementek volna, de még csak most ágaskodtak igazán. A lányok elnevették kínjukban magukat s megszólaltak:
- Szép napot, bátyám! Merre, merre lesz az út? – kérdezték a Mestert.
- Csak gyakoroljuk kicsit az egyenletes haladást – válaszolta az huncutul nézve a lányokra és a „lovaira”. – Még nem szoktak össze, csak most kezdték. - tette még hozzá magyarázóan.
- Szépek a lovai – szólalt meg a másik, a szöszi is – kár, hogy ilyen izzadtak, mert szívesen megsimogatnám a ….- akadt el a szava és sütötte le a szemeit izgalmában s nyelt egyet.
- Csak tessék ifjú hölgyeim! –szólította fel Őket a Mester s a szája szélében a nevetés bujkált. – Tapogassák csak meg ezeket! Nemes vérvonalból valók, de nem törékenyek - tette hozzá kuncogva. Fokozva a lányok, de a lovai zavarát is, még fokozta azt, ezt is mondva: - Szeretik nagyon, ha értő kezek szelíden bánnak velük!
A lányok viháncoltak, valamit sugdostak egymásnak, majd lassan, egymást biztatgatva csak lekászálódtak a bakról. Közelebb léptek a „lovakhoz”. A szöszi bátran meg is simogatta a hozzá közelebb lévő pej haját, hátát, majd már a mellkasát is. Megakadt, de csúszott tovább lefelé a keze. Bár nem mert odanézni, de megérezte, hogy a pej dagadó szerszámát is elérte, azt is megsimogatta. A paci erre kiengedte az addig magában tartott levegőt, ez okozta a sziszegő hangot. A szöszi felkapta a fejét ezt hallva, összeszedte bátorságát és odanézett. Már meg is markolta azt, amit eddig csak simogatott. Alaposan megszorongathatta, mert a pej megtántorodott, de érezve a hám húzását, mégis csak kiegyenesedett. Sőt, egyre délcegebb tartásba helyezte magát a szöszi előtt. Az végre szembe fordult a pejjel, belenézett a szemébe is, mikor újra összeszorította a markában tartott dorongot és jó párat rántott azon. A pej megint felszisszent ezt érezve, de megtartotta büszke tartását. Sőt, szinte már kidüllesztette a mellkasát, behúzta a hasát s felszegte a fejét is. Egy ideig így néztek egymás szemébe a szöszivel.
Közben a fekete is megbátorodott, megkerülte a rudakat. Ő a másik pejhez lépett, de elsőre csak végigmérte s megszólalt:
- Jól választottál Ivett, a tied nemes vérvonalú, de ez csak egy gebe – vágta oda lefitymálóan társának, miközben rácsapott annak hátára. A pej felhorkant ezt hallva, de rándult a hám a Mester kezében, így nyugton maradt. A Mester szólalt meg:
- Megértem kisasszonykám, ha nem tetszik a lovam Magácskának, de sértegetni azonban nem engedem! Még ki sem próbálta mit tud, s már fitymálja. Ez így nem fair.
- Ugyan Apóka, mit tudhat ez a gebe? – folytatta a verbális fitymálást a fekete. – Szép gömbölyű a feneke, a lábai ugyan kidolgozottak, izmosak, láthatóan jól használhatók, de nem biztos, hogy ez mindegyikre igaz! – bökte ki még sunyin a fekete odanézve, majd elkapva a tekintetét már a szöszire nézett. Az felnevetett ezt hallva s közben simogatta mindenhol a maga pejét, aki láthatóan nagyon élvezte ezt.
- Mondtam már, hogy ne sértegesse se a pejemet, se engem, mert megbánja kisasszonykám! – húzta össze a szemét a Mester és éllel ejtette ki a szavakat.
Az csak vállat vont. Ekkor a Mester elengedte a pej köteleinek végét, aki már nem érezve azok húzását, viszont érezve a fenekén a lovaglóostor csapását előre ugrott, átkarolta a feketét, felemelte a földről. A fekete kalimpált a lábaival és sikoltozott, hogy azonnal tegye le, mert olyant tesz, hogy maga is megbánja. Mikor nem használt, megpróbálta hátrafelé rúgva eltalálni a nemes szervet, azonban erre számított a Sub1 s még erősebben fogta át a feketét s szorította magához. Igaz kezei a mellei alatt karoltál át a feketét s az lassan kiakadt, mert nem kapott levegőt a szorítástól. Kapkodta a levegőt, majd felkiáltott:
- Eressz már el, Te gebe! – sistergett a hangja a feketének a dühtől.
- Nem addig, míg abba nem hagyod a rúgkapálózást, le nem higgadsz. – szólalt meg csendesen Sub1. – Sok mindent tehetnék még Veled, erőmből tellene, de nem teszem, mert védtelen nőszemély vagy.
- Tegyél csak le, engedj el s megtudod mit ér az erőd velem szemben. Úgy odanyekkentelek a földhöz, hogy társad fog összekaparni onnan. – bőszült fel a fekete.
- No, no, csak nem amazonként akarsz birkózni velem? – kérdezte nevetve Sub1.
Le is tette a feketét a földre, de fürgén hátra lépett. Szerencséjére. Mert a fekete, hogy földet érzett a talpai alatt megpördült és rúgott a srác felé, de nem talált. Az meg egy szempillantás alatt felmérte a helyzetet, mozdult s állásba állva várta az újabb támadást. A fekete nem késlekedett, próbált közelebb kerülni a sráchoz. Próbálkozott még, de már látszott, hogy az gyakorlottabb a kézitusában. Hamarosan a fekete kifulladt a harcban. A srác ekkor újra átkarolta hátulról és lefogta kezeit. Oly erősen húzta magához, tartotta a testéhez szorítva, hogy a fekete érezte annak feszülő dorongját a fenekénél. Már nem tiltakozott, inkább elernyedt s izgett-mozgott, hogy jó helyre kerüljön a dorong vége. A srácelmosolyodott, rájőve mi a fekete célja. Azonban a Mester megelőzte, mert megszólalt:
- Szép időnk van ugyan, de meg is izzadtak, meg azért ez túl nyílt terep itt az erdőszélen. Ha szabad a Kisasszonykákat meghívni hozzánk egy frissítőre, s egyébre, akkor mehetnénk is.
- Köszönjük, elfogadjuk – szólaltak meg egyszerre. Egymásra néztek, majd vidáman még azt is hozzátették: – Bricskát is cserélhetnénk esetleg, hiszen Apóka lovai ismerik az utat, a mieink meg Apókával jöhetnének utánunk. Így kellemes lenne mindenkinek. – kacagtak csilingelve s „pejek” is csatlakoztak hozzájuk. A Mester bólintott, majd átszállt a másikba s ennek gyeplőit odaadta a lányoknak. A fekete kissé ügyetlenül szerszámozta fel újra a „paciját”, de végre az is sikerült, így indulhattak hazafelé.
Elől a két büszke, fenntartott fejű (mereven álló farkú) pej s utána a másik homokfutón a Mester.
(folyt. köv.)

Hozzászólások (0)

A hozzászólások belépés után olvashatók.