Mester meg a Személyi edzők (1)

Az edzőteremben a múltkori óta sokszor találkoztak, beszélgettek. Míg nem a Személyi edző (továbbiakban: Sub1) megpendítette, hogy újra szeretne a Mester kezei közé kerülni egy kis kiképzésre. Azt is kérte, hogy most legyen keményebb fizikailag a kiképzés és az sem lenne baj, ha valami más is sorra kerülne, mint például az elektro kezelés. A tavaszra tekintettel akár szabadban is történhetne már. Ahogy erről óvatlanul beszélgettek, hozzájuk lépett egy másik személyi edzőként dolgozó srác is (Sub2). Felvillanyozódva hallgatta társa vágyait. Kérte megszólalva, hogy ő is részt vehessen ezen, mert már sokszor gondolt ilyenre, fantáziált erről. A Mester a Sub1-re nézett kérdőn, aki kis gondolkozás után beleegyezően bólintott. Ekkor a Mester megkérte, hogy beszéljék meg a peremfeltételeket, egyeztessék a tabuikat, lehetséges időpontokat, majd értesítsék. Miközben ezt mondta azért alaposan végigmérte a Sub2-t. Az észrevéve ezt, megkérte a Mestert, kövesse. Hátravezette és bevezette az egyik irodába. Ott pikk-pakk mezítelenre vetkőzött és forgolódott előtte, hogy jól lássa mindenhonnan. A Mester nevetett, a fenekére csapott s beleegyezően bólintott.
A megbeszélt időben Sub2 furgonja vette fel a Mestert csomagjaival, indulva a tanyára, amit a Mester kölcsönzött erre a két napos alkalomra. Lefelé menet a kocsiban is már megkövetelte, hogy magázzák a subok. Elmondatta velük a tabuikat, vágyaikat részletesen. Hamarosan azonban az útra kellett figyelni s a GPS-re. Az mutatta, hol kell elhagyniuk a köves utat és haladtak jó hosszan be a homokban vágott úton. A Mester hirtelen megállítatta a furgont s kiparancsolta a subokat abból. Ott álltak a furgon mellett csodálkozva, de nem sokáig. A parancs szerint mindent le kellett vetniük magukról, betenni a kocsiba és úgy mezítelenül, futva tegyék meg az út utolsó részét a tanyáig. Összenéztek kicsit hitetlenkedve, de tették. A Mester leparkolt, kinyitotta a tanyasi ház ajtaját és utasítást adott a csomagok behordására.
Amint ezzel végeztek, addigra már elő is vett két hosszú kötelet, melyet a subok nyakába tett. A végeiket átvetette a mellük, majd hónaljuk alatt hátrafelé. Kézbe fogva a kötélvégeket a másik kezébe fogott lovaglóostorral már le is csapott a subok fenekére ösztökélésül. Azok ezt érezve megugrottak, majd egyenletes ütemben futni kezdtek. Jól meghajszolta a fák között őket. Nagy kerülővel értek vissza a tanya udvarára. A futók megállva előre görnyedtek, a térdükre támaszkodva, zilálva kapkodták a levegőt. Nem sok pihenőt engedélyezett számukra. Maga is kifújta magát s már hozta az újabb köteleket, bőrbilincseket. Rájuk parancsolt, hogy egymásnak tegyék fel. Ezután egy-egy fa törzséhez állította a subokat háttal, s kezeiket hátul összefogta a fa mögött, jól hátrahúzva a kezeiket, így kidüllesztve melleiket. Ez után a bokabilincseket is összekötözte, hátra húzta, így feszítve ki testüket, lábukat. Most eléjük állt és megjártatta rajtuk a lovaglóostort. Sziszegtek, próbáltak elmozdulni annak csapásai elől, de nem sikerült, mert jól meg voltak kötve. Viszont annyit elértek ezzel, hogy a pucér feneküket a fa kérge alaposan meggyötörte. Sziszegtek, fel- felkiáltottak kínjukban a kapott ütésektől, no meg a fakérgektől. Ekkor a Mester elment a kúthoz, húzott egy vödörben vizet, oda vitte, végig locsolta rajtuk. Hagyta őket csurom vizesen kikötve, míg megszáradtak a szélben.
Jó idő múlva jött elő a házból. Hozzájuk lépve mindkettő szemét bekötötte, felcsatolta a spéci mellcsipeszeket rájuk, majd újra elment. Azt azonban hallották, hogy valamit cipel, ide-oda járkál. Elmenve mellettük mindig kaptak egy-egy suhintást testük különböző részeire. Volt, hogy a mellcsipeszekre is. Hamarosan azt érzékelték, hogy előttük áll, mert kézbe véve alaposan meghúzkodta a mellcsipeszeik láncait, majd azokra valamit tett s a láncokat a szájukba, a fogaik közé adta. Hátrébb lépett s suhintott. A két sub az ütést érezve felkiáltott. Kiengedte a fogaik közül a láncokat, leesve megrántották a mellbimbóikat. Még nagyobb ordítást kiváltva ezzel. Izegtek-mozogtak, sziszegtek, hát még mikor meg is csavargatta, morzsolgatta keményen a mellbimbóikat, mind a két keze ujjai közé fogva azokat. Majd megint kaptak egy vödör vizet. Lassan megnyugodtak. A Mester levette a szemtakaróikat, a mellcsipeszeket is, igaz nem kíméletesen, így újabb sziszegés hallatszott. Megszólalt:
- Ez csak a bevezetés, akarom mondani a felkészítésem a következőkre. Mit fogtok akkor tenni, ha már most, ilyen szúnyogcsípéseknél, ennyire sziszegtek? – kérdezte komolyan nézve rájuk. Azok hallgattak, vállukat vonogatva s elgondolkodva mi vár még rájuk.
- Akkor előtte egy kis erőnléti edzés jön. Hoztatok kézi súlyzókat? – nézett rájuk.
- Igen, Uram! – hangzott egyszerre a válaszuk. Leoldozta a subokat a fákról.
- Futás, hozzátok ide azokat! – parancsolta. Hamarosan megérkeztek a fiúk a súlyzókkal.
- Terpeszállás, majd súlyzókkal gyakorlatok! – rendelte a Mester s mutatta, mit, hogyan csináljanak.
A srácok ügyesen utánozták. Emelgették a súlyzókat kinyújtott karokkal minden irányban. Jó ideig tették ezt, míg nem már lassabban mozogtak, kezdtek kifáradni. Nem volt olyan energikus a mozgásuk. Kaptak frissítésül egy újabb vödör vizet. Prüszköltek, de folytatták a gyakorlatokat. Most a Mester letetette a súlyzókat és kézenállást parancsolt a fáknál. Sub2 hamarabb visszaesett, mire kapott egy csattanósat a popójára s lendült is újra kézállásba. A Mester közelebb lépett s egy rövidebb korbáccsal végig kenegette a testüket a lábaiktól a mellkasukig, nem kihagyva az ékszereiket sem. Nem csak a testük, de már a fejük is vörösödött, no meg a farkuk is, de az mereven előre állt.
- Fel állás!- hangzott: - de most fejenállást lássak!
A két sub próbálkozott, de az egyenetlen talajon elsőre nem sikerült, csak másodikra teljesíteni a kapott parancsot.
- Lábakat szét, amennyire tudjátok! – hallatszott, majd már le is csapott a combtőkre belül a korbács, amitől kibillentek az egyensúlyukból és leestek a földre. Most a hátukra kaptak ezért. Így újra fejenállásba lendültek. Lassan nyíltak a lábak és figyelték is a szemek mi jön. De nem újabb ütés jött, hanem a talpakat csikizte meg a korbács végével, így megint összeomlottak a váratlan érzéstől.
- Ejnye-bejnye fiúk. Még ennyi fegyelem sincs bennetek? – cikizte őket a Mester. – Fel!
Egyszerre lendültek, s tartották meg fejenállásban a testüket. Látszott erőlködnek közben. Most elment a Mester, majd hamarosan újra a látóterükbe került. Hozott valamit a kezében. Nem volt idejük alaposabban megnézni, mert már lendítette és a lábaik közé is csapott azzal. Nem csak összeomlottak, de fel is kiáltottak, majd odakaptak.
- Igen, bizony, csaláncsípést éreztek. –erősítette meg érzésüket a Mester. – Csak nem fájt?
- Fájni, nem fájt, csak csíp, de nagyon. – szólt a Sub1, majd gyorsan hozzátette: - Uram.
- Elfajzott városi népség. – gúnyolódott a Mester. – Fel, állásba! – hangzott s újra elment, majd a kezében még jó csokorral hozott. Most a talpaikat ütögette meg azzal, s végig a lábaikat a combtövükig. Mivel számítottak erre, nem omlottak össze, csak rángatóztak.
- Most sétáltok egyet ezen a selymes csaláncsokron! – adta ki az utasítást a Mester. A subok visszaereszkedtek a fejenállásból s egymásnak kínálgatták a lehetőséget elsőre. Végül a Sub2 lépett rá a csaláncsokorra. Kezdetben kapkodta fel a lábait, de hamarosan már természetesebben mozgott rajta. Megszokta.
- Hagyj a másiknak is eltiporatlant! – szólt a Mester és a Sub1-re nézett, hogy ő jön. Így kénytelen volt az is sétálni egyet a csalánmezőn.
- Jól összetiportátok, ezért most vegyetek a kezetekbe egy-egy csokorral! Üsd a másik testét, ahol éred! – szólt az utasítás a Mestertől.
Kezdetben kicsiket ütöttek a másikra, majd mindig valamelyik úgy érezte, hogy a másik nagyobbat ütött vissza, így erősebbek lettek az ütések, végül már erőből, mindenhol csépelték egymást, próbálva az érzékenyebb pontokat is eltalálni. Jó ideig tartott a csalán csata. Nem vették észre egymást csépelve, hogy a Mester közben elment, vizet hozva a vödörben s azzal locsolta le őket, szétválasztásul. Ekkor abbahagyták. Lihegtek, dörzsölték az egyre pirosodó bőrfelületüket és dühösen néztek egymásra.
- Ne kakaskodjatok most! Osszátok be az erőtöket! – hangzott a Mester figyelmeztetése.
(folyt.köv.)