Szolgaság

Gábor egy jó felépítésű sportos srác volt, de a lelke mélyén egy engedetlen kis rossz fiú volt. Mindig elérte kedvesénél, hogy valamivel felbosszantja. Juditnak már kezdett elege lenni, hogy bárhova mennek Gábor mindig valami csínytevést eszel ki.
Legutóbb épp Debrecenben voltak és sétáltak a Nagyerdőn. Gábor bohóckodott, előreszaladt mint egy kisgyerek és elbújt. Juditnak amúgy is nyűgös napja volt és most elpattant benne valami. Gondolta most aztán kapni fog a fiú, tanulja meg hol is a helye. Amint utolérte Gábort kézen fogta, majd egy nyaklevest kevert le neki játékosan és mondta most megbünteti. Mivel Judit jól ismerte a várost, évekig élt ott a z erdő rejtett kis ösvényein se tévedt el. Tudta beljebb van egy sűrűbb rész és majd ott megleckézteti Gábort. Hamar oda is értek. Maga felé fordította a fiút és mondta, most elégelte meg a dolgait és eljött az a pillanat amikor meg fogja büntetni. Mivel semmi olyan dolog nem volt kéznél amivel otthon szoktak játszani rögtönöznie kellett. A fiúnak először is le kellett venni a nadrágját, alsóját. A cipő maradhatott mivel igen szúrós volt a talaj. Judit látott egy kidőlt fát és mondta Gábornak arra üljön rá széttett lábakkal úgy, hogy a farka a fán legyen. A farka természetesen állt Gábornak, hiszen élvezte a tortúrárak. Judit körbenézett és látott egy szép mogyoró bokrot. Letört egy ágat, megtisztogatta és nagyot suhintott a levegőbe. Kaján mosollyal az arcán Gábor elé állt és arra kérte nyújtsa ki a kezét tenyérrel Fölfelé. A srác azt hitte most is megússza egy fenekeléssel, de hát tévedett. Judit jó nagy tenyereseket adott neki. Amikor már vörös volt Gábor tenyere és nyafogott is, h ez fáj hát a farkára is kapott párat a vesszővel. Mire a vesszőcske konyulni látszott és könnycseppek is megindultak kedves arcán majdnem megkönyörült rajta. Aztán a harciasabb énje előjött és egy mozdulattal az egyik lábával rálépet párja farkincájára.Gábor fájdalmában üvöltözni kezdett. Judit fogta a fiú alsóját és a szájába tömte. Lába még mindig a fakán de már engedett a szorultságán és inkább mintha valami fa lenne a talpa alatt elkezdte előre hátra mozgatni a lábát, hogy a farok a lába alatt a fának dörzsölődjön. Amikor látta, már nem sokáig bírja a kedvese felállította és arra kérte kapaszkodjon meg az előtte álló fába. Gábor tudta nem úszhatja meg a fenekelést sem. Ilyenkor mindig 30 vesszőcsapást kap, gondolta ezt még valahogy kibírja. Tévedett, a friss mogyoróvessző nagyon csípett és bizony hurkákat hagyott a hátsóján. Mire azt hitte fellélegezhet Judit mondta, hogy most dőljön előre és húzza szét a farpofáit, mert a lukát is meg akarja büntetni. Ezt nagyon nem szerette Gábor és könyörgésre fogta a dolgot. Süket fülekre találtak a siralmai és a luka is meg lett pálcázva.
Fájt sajgott az egész hátsó fele, Judit elkezdte kezével simogatni, majd egy óvatlan pillanatban hirtelen 2 ujjával a popsijában is volt. Gábor próbált ellenkezni de kedvese nem hagyta abba és így kénytelen volt megadni magát. Judit tudta jól, hogy két-három jól irányzott lökés után csak hozzá kell érni Gábor farkához és már el is élvez. Most is ez történt, elsült Judit kezében. A következő dolog már természetes volt Gábornak, hogy innen kell neki majd felnyalni az egészet. Mivel jó fiú volt kedvese megengedte, hogy kielégítse őt is. Nekidőlt a fának, kedvese fejét az öle felé húzta, bugyiját félre tolta és hagyta Gábor nyelvét a punciján kalandozni. Tudta ő sem bírja sokáig, és amikor kedves újai vad táncot jártak a puncijában egy hatalmasat spriccelve elélvezett.
Némi pihegés után ruházatát rendbe szedte és mivel Gábor megígérte, hogy ma már nem fog többet rosszalkodni így kapott még a fenekére a pálcával, de már csak huszat, és kisebbek voltak az ütések is.
Miután Gábor is felöltözött kéz a kézben sétáltak tovább.