Látatlan

Fikció. Bármilyen egyezés a valósággal a véletlen műve.

M.-mel megbeszéltem néhány telefonbeszélgetés alkalmával a találkozónk részleteit. Bízott bennem és kíváncsivá tett.
Imádtam azt az izgalmat ami átjárt mikor indulás előtt két órával elkezdtem a készülődést. Szeretem magam csinosítani.
Lezuhanyoztam és megmostam a hajam. Imádom ahogy a forró víz átjárja a testem. Felszabadulok tőle és megszabadít a stressztől.
Mikor végeztem egy törölközőben leültem átfutni néhány e-mailt. Kifestettem a körmeimet. Úgy döntöttem sötétkéket veszek fel. Imádom ezt a színt.

Kifésültem a hajam, nem szárítottam meg. Az mindig tönkreteszi.
Beálltam a tükör elé és felöltöztem. Egy feszes, fekete nadrágot vettem fel és egy sötétkék felsőt. Elégedett voltam az eredménnyel.
A hajam hajpánttal hátrafogtam a szemem fekete tussal kereteztem, a szempilláimat is feketére festettem. Ez mindig kiemeli a kék szemem.
Felvettem a fekete, szegecsekkel kirakott rövid csizmám.
Tömegközlekedéssel mentem át a városon. Sorban fordultak meg utánam. Volt, aki csak a cipőm miatt, volt aki nem.

Már előre megbeszéltük, hogy fog várni. Nyitott ajtó, ő az ajtóval szemben ül egy széken, bekötött szemmel. Rajtam múlik, hogy lekerül-e.
Egész úton cikáztak a gondolataim. A fantáziám csak az előttem álló délután körül forgott. Kivételesen nem voltam időhöz kötve.

Megérkeztem. Minden úgy volt, ahogy megbeszéltük. Kinyitottam az ajtót, de nem szólaltam meg. Beléptem és becsuktam az ajtót. Hallotta a cipőm kopogását, fülelt. A teste megfeszült, várta mi következik. Annyit lehelt:

-Jó napot Úrnőm. Már nagyon vártam.

Nem válaszoltam. Mosolyogtam, mert ezt nem láthatta. Direkt bizonytalanságban akartam hagyni.

A lehető leghalkabban levettem a cipőm, hogy ne kopogjon. Imádkoztam, hogy ne nyikorogjon a parketta. Amennyire halkan csak lehetett mögé osontam. Lassú voltam, nehogy a szél megcsapja. Érezte az illatom, de nem tudta beazonosítani, hogy hol lehetek. Mögé léptem és megálltam. Lassan közel hajoltam a füléhez és megnyaltam a fülcimpáját.
Összerezzent, ekkor finoman beleharaptam. Belesúgtam:

-Meglepetés. Örülök, hogy látlak.
-Én is örülök Úrnőm.

Visszamentem az ajtóhoz és fölvettem a cipőm.

-Állj fel, meg akarlak nézni.
-Igenis, Úrnőm.

Felállt. Szépen feszült rajta az inge. M. elmondása szerint mindig elegáns volt. Körbefordult, lassan. Tetszett, amit látok.

-Vetkőzz!

Nem sietett el semmit. Élveztem a látványt.

Odamentem hozzá, lenyomtam a székre. Elővettem egy kötelet és a szék támlája mögött összekötöttem a kezeit. Ha már ismét mögé kerültem, végigsimítottam a tökéletesen izmos testén. Eljátszottam a mellbimbóival, néha megszorítottam, megcsavartam, máskor csak simogattam.
Már ekkor állt a farka. Simogattam a combjait is.
Elé kerültem, letérdeltem a combjai közé és ráleheltem a farkára. Ekkor felsóhajtott.

-Azt hitted, mi?-Mondtam kacéran.

Újabb kötél került elő amivel a szék lábaihoz kötöztem a lábait.

Ekkor érintettem meg először a farkát. Lassan csináltam, csak fel akartam húzni vele.
Már rég a markomban volt.

-Felkészültél?
-Igen, Úrnőm.


Ha valakit érdekel, írok folytatást is.