Úrnőm, a drága egyetlen
2013. 03. 24. 18:41 | Megjelent: 852x
- Vetkőzz le!
- Tessék? - kérdeztem elcsukló hangon.
- Nem azt mondtam, hogy csak akkor szólalsz meg ha kérdezlek? Neked hányszor kell elmondani mindent hogy végre megértsd?
Válaszolni sem volt időm máris csattant a pofon az arcomon, még csak a kezemet sem volt időm megmozdítani, olyan váratlanul ért.
Nem mertem többet kérdezni engedelmesen levetkőztem Először csak az ingemet vettem le, majd a nadrágomat, zoknimat, de mikor az alsó nadrágra került volna a sor, hirtelen elbizonytalanodtam de a parancs, hogy - Az alsó gatyát is, de gyorsan! - tudatosult, hogy az sem maradhat ki. Úrnőm a ruhákat egy szemeteszsákba pakolta és
- Ha nem tetszik valami, ott az ajtó és szabadon távozhatsz, én nem tartalak vissza, de a ruháidat csak a kielégülésem után kapod vissza - mondta kacagva az Úrnőm.
Hirtelen megszeppentem, beleestem a 21-es csapdájába, ha ellen merek szegülni, mehetek meztelenül amerre látok. Gondolkodni sem maradt időm a dolgokon, hogy mi vár rám, máris egy csípést éreztem az oldalamnál, összerázkódtam és a földre huppantam. hirtelen teljesen megbénultam, izmaim elernyedtek, magatehetetlenné váltam. Földön elterülve feküdtem, Úrnőmnek csak a kuncogását hallottam. Lábaimhoz lép és egy pántot rögzít először a jobb majd a bal lábamra és egy rúdhoz rögzíti azt, a rudat pedig egy csörlő segítségével elkezdték elhúzni, így én is a lábaimnál fogva a levegőbe emelkedek. Olyan érzés támad bennem, mint egy sertés a vágóhídon, lábánál fogva lóg lefelé magatehetetlenül. Mielőtt még a a kezeimmel megpróbáltam volna kapálózni, segítségért nyúlkálni egy kötél segítségével összekötik, így teljesen magatehetetlenül lógok. A mellbimbóimra csipeszt kerül, hirtelen maró érzés, de nem elviselhetetlen fájdalom, tudom ennél még ezerszer rosszabbat is át kell és át is fogok élni! Gumi kesztyű csattanását hallom, tudom, hogy valami új fog következni, hirtelen valami folyékonyat és hűvöset érzek a fenekemnél, óvatosan egy ujj elkezdeni maszírozni a lyukamat, óvatosan és érzékien, nem durván - a farkam már majdnem eldurran - pont úgy, hogy én is élvezzem. Először csak egy ujjat érzek, fokozatosan, masszírozva hatol belém, majd egy kis feszülés és máris két ujj tágítja a popómat. Nem tudom sokáig élvezni, azért Úrnőm figyel arra gondosan, hogy nehogy túl jó legyen nekem. Egy rugalmas dolgot érzek, érzem, hogy a nyílásomat teljesen kitölti, de ez még hagyján de Úrnőm elkezdi pumpálni, fokozatosan tágul és csak tágul én már nyüszítek, hangosan nyögök, de csak a parancsot hallom, hogy nekem ezt bírnom kell, kussoljak!
- Mivel túl hangos voltál, gondoskodok arról, hogy elmenjen a kedved a hangoskodástól!
Egy karikát látok és szét kell nyitnom a számat két pofon kíséretében Egy szájkarikát raknak be, mely tátva tartja a számat, egy szíjjal a tarkómnál összekötik, nehogy az a csúfság megessen, hogy ki merészeljem köpni. Ez a karika megakadályozza azt, hogy kiabálni tudjak, csak nyögések hagyják el a számat, nyelni nem tudok, így a nyálamat sem tudom lenyelni, hanem kifolyik, pocsolyában áll a fejem alatt a nyálam. Úrnőm vagy 100 csipeszt vesz elő és kettő madzagot. Sejtésem sincs milyen célra fogják ezeket rajtam használni. Először a combon felső részénél érzem a szárogató csipesz marását, majd fokozatosan érzem azt, hogy a combom felső felétől a farkam mellett, az oldalamon át a mellbimbómig végig van rakva. Először csak a jobb oldalon majd a baloldalon, párhuzamosan az előző rakással, itt még nem tudtam mire kell majd a két cérna, de rövidesen megtapasztaltam a cérna hasznosságát! A csipeszek alatt végig lett vezetve a cérna és ahogy a cérna meg van feszítve úgy amelyik csipesz ott van leugrik a bőrömről, valósággal letépkedi rólam a csipeszeket! Nem gondoltam ilyen kegyetlen az Úrnőm, de tényleg nem ismert tréfát. A cérnák végeit a felhozz köti, feszesen, hogy ha egy kicsit is mozdulok máris szakítódjon rólam le a csipesz! Nyugton tudok maradni így nem fájdalmas a még a dolog, e amikor Úrnőm korbáccsal elkezdi verni a hátamat, nem csak a csipeszek tépődnek lefelé, de még az anális pumpa is ami bennem van fájdalmat okoz, mintha szét akarnék repedni. Legszívesebben ordítanék a fájdalomtól, de a karika nem engedi, csak hangosan nyögök de a nyögések hangját is lecsillapítja Úrnőm kedélyes mámoros kacagása!
folyt. köv.
Hozzászólások (6)