Cikkek idő szerint
2023. 01. (53)
2022. 12. (76)
2022. 11. (54)
2022. 10. (48)
2022. 09. (65)
2022. 08. (75)
2022. 07. (62)
2022. 06. (80)
2022. 05. (52)
2022. 04. (81)
2022. 03. (60)
2022. 02. (54)
2022. 01. (66)
2021. 12. (63)
2021. 11. (56)
2021. 10. (45)
2021. 09. (58)
2021. 08. (76)
2021. 07. (74)
2021. 06. (55)
2021. 05. (63)
2021. 04. (67)
2021. 03. (54)
2021. 02. (56)
2021. 01. (65)
2020. 12. (45)
2020. 11. (82)
2020. 10. (64)
2020. 09. (51)
2020. 08. (61)
2020. 07. (53)
2020. 06. (49)
2020. 05. (66)
2020. 04. (69)
2020. 03. (82)
2020. 02. (48)
2020. 01. (55)
2019. 12. (55)
2019. 11. (37)
2019. 10. (52)
2019. 09. (51)
2019. 08. (75)
2019. 07. (58)
2019. 06. (53)
2019. 05. (71)
2019. 04. (60)
2019. 03. (61)
2019. 02. (71)
2019. 01. (74)
2018. 12. (39)
2018. 11. (46)
2018. 10. (34)
2018. 09. (58)
2018. 08. (41)
2018. 07. (50)
2018. 06. (36)
2018. 05. (39)
2018. 04. (30)
2018. 03. (30)
2018. 02. (34)
2018. 01. (40)
2017. 12. (27)
2017. 11. (47)
2017. 10. (26)
2017. 09. (28)
2017. 08. (42)
2017. 07. (51)
2017. 06. (28)
2017. 05. (36)
2017. 04. (44)
2017. 03. (54)
2017. 02. (28)
2017. 01. (50)
2016. 12. (49)
2016. 11. (46)
2016. 10. (43)
2016. 09. (37)
2016. 08. (44)
2016. 07. (56)
2016. 06. (48)
2016. 05. (55)
2016. 04. (35)
2016. 03. (40)
2016. 02. (69)
2016. 01. (69)
2015. 12. (44)
2015. 11. (43)
2015. 10. (65)
2015. 09. (65)
2015. 08. (68)
2015. 07. (74)
2015. 06. (85)
2015. 05. (102)
2015. 04. (69)
2015. 03. (68)
2015. 02. (74)
2015. 01. (57)
2014. 12. (56)
2014. 11. (56)
2014. 10. (55)
2014. 09. (63)
2014. 08. (64)
2014. 07. (58)
2014. 06. (42)
2014. 05. (64)
2014. 04. (48)
2014. 03. (92)
2014. 02. (59)
2014. 01. (44)
2013. 12. (46)
2013. 11. (53)
2013. 10. (33)
2013. 09. (41)
2013. 08. (48)
2013. 07. (52)
2013. 06. (62)
2013. 05. (60)
2013. 04. (55)
2013. 03. (83)
2013. 02. (62)
2013. 01. (61)
2012. 12. (58)
2012. 11. (45)
2012. 10. (54)
2012. 09. (56)
2012. 08. (61)
2012. 07. (63)
2012. 06. (31)
2012. 05. (30)
2012. 04. (33)
2012. 03. (24)
2012. 02. (20)
2012. 01. (37)
2011. 12. (33)
2011. 11. (33)
2011. 10. (30)
2011. 09. (26)
2011. 08. (25)
2011. 07. (29)
2011. 06. (25)
2011. 05. (21)
2011. 04. (21)
2011. 03. (20)
2011. 02. (19)
2011. 01. (29)
2010. 12. (24)
2010. 11. (21)
2010. 10. (25)
2010. 09. (14)
2010. 08. (26)
2010. 07. (32)
2010. 06. (24)
2010. 05. (23)
2010. 04. (32)
2010. 03. (25)
2010. 02. (33)
2010. 01. (42)
2009. 12. (34)
2009. 11. (26)
2009. 10. (26)
2009. 09. (16)
2009. 08. (26)
2009. 07. (37)
2009. 06. (32)
2009. 05. (31)
2009. 04. (39)
2009. 03. (41)
2009. 02. (23)
2009. 01. (56)
2008. 12. (24)
2008. 11. (22)
2008. 10. (13)
2008. 09. (32)
2008. 08. (41)
2008. 07. (31)
2008. 06. (10)

Tom Úr kisbabája 18.

Törölt felhasználó
2013. 03. 17. 18:53 | Megjelent: 969x
Tom csak egy két percig nézte döbbenten a képet.
- Nos ez nem egy nő, csak egy kismalac! Nem is tudom a malacok mióta állnak kétlábon! – sóhajtotta elkeseredetten és Greta úgy érezte, most tán szégyent hozott Tomra.
Fred megértette a lényeget és a pórázt megrántva, teljesítette gazdája óhaját.
- Négykézláb kismalac! – morrant halkan a nőre. Greta nyaka fájdalmasan ellenkezett a bánásmód ellen, ám mit volt mit tenni megtette és négykézlábra ereszkedett.
- Vezesd a fürdőbe! – utasította Tom Fredet. A bilincs kulcsát a férfi felé dobta, aki ügyesen kapta el.

- Aztán gyere ide vissza! – tette hozzá az Úr. Fred csak halkan, kétségbeesve sóhajtott.
- Kismalac! Ha tisztának gondolod magad és a ruhatárad akkor jelentkezz a nappaliban! – szólt Tom a nőre. Greta csak némán bólintott. Még soha nem érezte magát ennyire megalázva. Fred vezetni kezdte és Greta mellette indult meg, hátat fordítva a konyhának.
Halk hörrenések és hangos nevetés kélt, mikor a lengedező répa zöldjét megpillantották a vendégek.
- Milyen aranyos! Vajon mekkora répák termettek az idén? Szívesen dugványoznék valami mást a helyére! Ha jól meggondoljuk a farkamat is nevezhetjük répának! – röpködtek Greta után a frappánsabbnál frappánsabbnak hitt megjegyzések.

Fred a fürdőig vezette, majd hogy Greta bemászott a küszöbön túlra ledobta elé a kulcsot és a szíjat. Rácsukta az ajtót.
Greta remegő ujjakkal nyitotta ki a bilincset és szedte le magáról a „ruházatát”.
Dühösen húzta ki magából a répát és vágta a szemetesbe. Villogó tekintete számbavette küllemét. Lám talán le sem kellett volna zuhanyoznia az imént, hajat is hiába mosott. Mindenhol sáros volt. Újra a zuhany alá állt és könnyeit elmosták a vízcseppek. Ám nem adta fel! Dac kélt benne. Illatosra fürdött, újra hajat mosott és csinosra szárította. Feltakarította a fürdő padlóját, megtisztogatta a szíjait. Már csak a villogó tekintete, a feszesre húzott ajka és az érzései emlékeztették az imént történtekre. „Felöltözött”. Fogta a pórázt, a bilincset és a kulcsot. A nappaliba indult.

A négy férfi már a nagyméretű, kerekasztal körül ült. Még mindig csak beszélgettek, ittak és cigerettáztak.
Tom végignézett Gretan és elégedetten bólintott. Magához intette és átkarolva magához húzta. Kivette kezéből a kellékeket és maga elé tette az asztalra.
- Hadd mutassam be legkedvesebb rabnőmet, Gretat! – szólt szinte kedvesen.
- Nos egész csinos a kismalac! – szólalt meg a kövér férfi felnevetve.
- Az úr Gerbert – csóválta meg a fejét Tom, rosszallóan nézve a vendégére, miközben bemutatta őt a nőnek.
- Jó estét! – bólintott a jóvágású férfi és zavartan nézett végig a mezítelen testen. A tekintete nem is titkolta vágyát.
- Az úr Clark – intett a jobbja felé Tom és megmosolyogtatta a férfi leplezetlen vágya.
- Mit nem adnék ha répa lehetnék! – szólt a harmadik.
- És végül de nem utolsó sorban Peter! – intett a baljára Tom. Arcán kelletlen fintor szerű mosoly futott át, a megjegyzést hallva.
Majd Gretára nézett.
- Ám egyszer és mindenkorra jegyezd meg! Ők neked csak Uram! Ha kérnek valamit teljesíted! – mondta nagyon komolyan.

Greta rémülten nézett rá.
- Szolga vagy ne feledd! Nincs jogod csak kötelességed! Az Úrnak és Úrnőnek lehetnek jogai a kötelességei mellett! – hangsúlyozta ki Tom szenvtelen hangon.
- Most pedig menj a konyhába és segíts Frednek szendvicseket készíteni, kávét főzni! Ti ketten figyeltek a hamutartók ürítésére, azt ott mindjárt kiviheted és tisztán kérjük vissza! Valamint arra is hogy a poharak sose legyenek üresek! – adta ki Tom a pontos feladatokat.

- Ha a szendvicsek készen vannak és azon a kisasztalon van az összes tálca – mutatott egy távolabbi asztalkára a szobában – és ha a poharak tele, a hamutartók üresek, akkor te is megkapod a vacsorád! – simított Tom Greta formás fenekére, majd rácsapott finoman.
- Eredj! – szólt szinte kedvesen.
Greta fogta a hamutartót és a konyhába indult. Az előtér padlója meglepően tiszta volt, sehol egy földszemcse.

A konyhában Fred kente a kenyereket. A pulton ott sorakoztak a tele italos üvegek a jeges vödör.
Greta meglepetten torpant meg.
Fred mezítelen állt neki háttal. Majd túltéve magát a dolgon, úy gondolva hogy hiszen Fred is szolga, a szemetesbe ürítette a csikkeket és a hamut. A mosogatóhoz lépett, hogy elmoss a hamutartót.
Fred hátrafordult a zajra.
Greta halk sikkantással kapta kezét a szája elé. Fred ölére meredt kővé válva. A férfi farkát színes zsinór hurkolta körbe, feszesen állva tartva a szerszámot. A golyói pedig szorosra kötözve, fényesre olajozva csillantották vissza a lámpa fényét.
- Mit vagy meglepve? – kérdezte Fred dühösen.
- Reggel óta elfeledted hogy farok van a lábaim között? - sziszegte a nő felé.

- Bocsánat..- rebbente Greta és igyekezett a saját dolgával törődni. Többet nem nézett Fredre, nemhogy az ágyékára. Fred pedig óvatosan lépett, keveset mozgott, hiszen a délelőtt meggyötört farka nem repesett az újdonat igénybevételért. Ám hősiesen tűrt.
Greta felvállalta kérés nélkül is a szendvicsek és az italok behordását. Cserélgette a hamutartókat. Mikor már minden bent volt, Tom elégedetten mosolygott rá.
- Innentől Fred veszi át a kiszolgáló szerepét és te vacsorázhatsz! – nyúlt ki érte és húzta újra maga mellé. A vendégek arca felderült, mintha csak ezt a percet várták volna…...


folyt.köv.

Hozzászólások (2)

A hozzászólások belépés után olvashatók.