Tom Úr kisbabája 17.

Dühösen rángatta le magáról a szíjait, ám mégis valamiféle tisztelettel rakosgatta egymás mellé a kisszekrény tetején. A zuhany alá állt és váltottvizes zuhannyal próbálta lehűteni magát. Mire végzett a feszültsége odébb állt és maradt helyette az egyre erősödő megbánás. Hajat szárított és szépen befésülte tetszetősre, remélve hogy megenyhítheti az Urat ezzel a gesztussal. Majd visszavette a pántjait. Csendesen lépett ki a fürdőből és kis híján felsikoltott, mikor szembetalálta magát az ajtó előtt várakozó Tommal.

A férfi arca maszkként zárta magába az érzéseket. Greta aggódva nézett rá. Tom a folyosó padlóján heverő apró papírfecnire mutatott, mintha bűnjel lenne és az is volt. Majd előhúzott a zsebéből egy bilincset. Greta sóhajtva nyújtotta előre a két kezét. Tudta valóban vétett a férfi ellen.
Tom szó nélkül kattintotta a formás törékeny csuklókra, a kemény rideg fémkarikákat. Majd egy vékony szíj került elő. Egyik vége fogantyú, a másikon karabiner. A nyakörv karikáján kattant a kis fémkapocs. Greta csendben zavartan figyelte mi lesz ebből.

Tom rövidpórázra fogta a nőt és a kijárat felé indult vele. Greta megrémült, de nem volt mit tenni, követte a férfit. Ám nem időztek sokat az előkertben. A hátsókertbe vonta magával rabnőjét, vigyázva, hogy az, a gondosan lesöpört kőkockákra léphessen mezítelen talpával.
Fred épp az ásót tisztogatta az elvégzett munka után. Meglepve pillantott fel.
- Uram?! – nézett kérdőn és szolgálatkészen Tomra.
- Gretaban még mindig túlteng az energia! Gondoltam segíthetne neked elgereblyézni a felásott darabot.. – közölte Tom és Fred, nem titkolt gúnnyal nyújtotta máris a nő felé az eszközt.

Greta sután fogott rá a nyélre összebilincselt kezeivel.
- Gondolom sötétedésre végeztek. Ha felgyullad az éjszakai lámpasor hozd be! – adta ki az utasítást Tom.
- Nem érdekel a módszer de a gereblyézés kész legyen addigra! – tette hozzá és Fred arca felderült. Némi nemű kárpótlást érzett az eddig elviselt gyötrelmeiért.
Tom leoldotta a pórázt és Fred felé dobta, majd magukra hagyta őket.
Fred elkapta a szíjat és tisztelettel akasztotta fel a közeli almafácska egyik ágára.

- Na kutya! Dolgozz! – szólt rá keményen Gretara. A nő kis fintorral megpróbálta teljesíteni a feladatot. Mikor sokadszorra esett ki kezéből a gereblye Fred felnevetett.
- Még segédmunkásnak se lennél jó, nem hogy szolgának! Az Úr tökéletesen melléfogott! Méghogy Úrnő! A szerencsétlen gereblyét sem vagy képes irányítani! – fejcsóválva sétált el egy közeli ágyáshoz és gyors mozdulatokkal húzott ki néhány arasznyi hosszú, ujjnyi vastag fiatal répát. A kerti csapnál lemosta a köteget és a fűrészbakra telepedve nekilátott az egyiknek. Csendben figyelte Greta szerencsétlenkedését.

Mikor egy rész úgy ahogy készen lett felállt és a slagot felkapva, locsolni kezdte a kész területet. Majd talán hogy serkentse a nőt, rá rásprickolt némi vizet. Greta gyűlölködő, gyilkos pillantásokat küldött felé. Aztán eljött a pillanat és nem bírta tovább, felkapta a szerszámot és azzal rontott rá Fredre. A férfi eldobta a slagot és kitépte a gereblyét Greta kezéből. Csattanós pofon lett az ötlet jutalma és a következő pillanatban lelökte támadóját a már belocsolt sáros területre. Greta zuhantában kapálózott, de ezzel csak azt érte el, hogy testének mind nagyobb felülete lett sáros.

Fáradt volt és a napi gyötretés, valamint a sikertelen támadás megalázó végkifejlete, kétségbe ejtette. Ott maradt a sárban. Feladta a küzdelmet és keservesen sírva fakadt. Fred gúnyosan nézte. Felvette a gereblyét és befejezte a munkát, mert tudta úgyis neki kell megcsinálnia utóbb. Greta nem mozdult csak sírt.
Fred elnézte a sárban heverő testet és szemében gonosz fény villant. A fűrészbakhoz lépett és felkapott egy répát.
Szájába vette és alaposan benyálazta. Majd Gretához lépett és a derekára ölleve felrántotta annak fenekét és kíméletlenül beletolta a síkos zöldséget. Csak a zöldje lógott ki hátul mint egy furcsa madárfarok. Majd úgy dobta le újra a testet, hogy egész véletlenül az eddig még tiszta felület is sáros legyen. Greta utolsó erejét megfeszítve nyúlt hogy kihúzza a megalázó díszt, ám Fred a kezét összefogó bilincsre fogott rá és nem engedte.

- Legalább valami szép is van most már rajtad és benned! – röhögött fel kegyetlenül.
A nap még ugyan javában próbált dacolni az est leszálltával, de bágyadt fénye Greta erejével együtt fogyott. A kinti lámpasor időzített kapcsolója, ebben a pillanatban kattant halkan és a sorlámpa fénye bevilágította a hátsóudvart.

- No befelé kismalac! Méghogy kutya! Még attól is messze vagy te kis szuka! – rántotta fel a sárból Fred a nőt. Az almafához vonszolta, nem törődve a talpának okozott kellemetlenségekkel. A nyakörvre csatolta a szíjat és befelé vezette.
A ház belseje fényárban úszott és hangos férfinevetés ütötte meg a fülüket, több szólamban.
- Persze a hónap első szombatjának póker játszmája! – morrant Fred kelletlenül, mintha elfeledkezett volna róla.

Greta riadtan követte. Talpa sáros nyomokat hagyott az előtér padlóján, a testéről legördülő sárgumócskák ezer szemre hullottak szét, a sáros lábnyomok mellett.
A konyhában volt a társaság Tommal egyetemben. A küszöbig vitte a nőt. A nevetést mintha elvágták volna, döbbent csend támadt. Tom hörrenve nézett kettejükre.
- Mi történt? – jött azonnal a kérdés, választ követelve.
- Sajnálom Uram, de azt hiszem Greta még erre sem képes! – mondta sajnálkozást mímelve Fred.
- Egy darabig ügyetlenkedett, majd nekem támadt a gereblyével! Kapott egy pofont és beledőlt a sárba majd ott is maradt, megtagadva a munkát! – sorolta Fred ártatlan arccal, ám hangjából jól kiérezhető volt a kárörvendezés.

Mindezek alatt Greta loppal nézett végig a társaságon. Tomon kívül még három öltönyös férfi ült, vagy állongott a konyhában az asztal körül. Kezükben vagy annak ügyében poharak, bennük ital. Ketten dohányoztak. A háromból csak egyikük volt tán Tom korabeli és elegáns, jóképű. A másik kettő idősebb, az egyik férfi már a meglett kor felé haladt és szikár testén kissé lötyögősen állt az öltöny, míg a másik elhízott alakján majd szétrepedt az öltözet.

folyt. köv.