Fenekelés az Édenben III.

Ádám és Lilith találkozása

Gábriel alig várta, hogy Lilithel az oldalán megérkezzen az Édenbe.
Örömmel teljesítette Éva összes kívánságát és hóbortját, most sem
vágyott másra mint hogy megfeleljen az imádott Nőnek.
Lilith már nem volt ugyanígy ezzel, egy tökkel ütött hülyének érezte
magát hogy ennyi időre ott hagyta az Urát, hisz mi lesz most vele
Lucifer nélkül?! Hogyan fog boldogulni? Amióta csak az eszét tudja nem
tett egy lépést sem anélkül, hogy Luciferrel meg ne beszélte volna, mi
lesz most vele?! De késő, megérkeztek a folyó mellé ahol Gábriel
reményei szerint majd Éva várja Őket. Leszálltak a Kerubokról de
Gábriel legnagyobb meglepetésére a megbeszélt helyen nem Évát, hanem
Ádámot találták.
- Szia Ádám! Meghoztam a társalkodónőt akit Éva kért. Hadd mutassam
be: Ő itt Lilith.
- Szép Jó estét! Éva korán lefeküdt mert fáj a feje meghagyta hogy ne
merészelje zavarni senki, de hagyd csak itt a hölgyet majd én
gondjaimba veszem addig míg Éva jobban nem lesz. Mosolygott Ádám.

Gábriel érezte hogy valami nincs rendjén, még hogy fájdalom, az
Édenben? Évának akkor szokott fájni a feje ha egy kis törődésre
odafigyelésre vágyik.
Ádám hogy nem veszi ezt észre? Bár mennyire is szerette volna nem
mehetett most Éva közelébe. Ezért nem volt mit tenni, ott hagyta
Lilithet, és ő hazautazott a Kerubokon.

- Hadd mutatkozzam be, Ádám vagyok.
- Lilith, mindenki tudja hogy kik vagytok, az új esély...
- Igen, a mai napig meglep hogy miért mi lettünk a kiválasztottak én
aki ateista világképpel rendelkeztem mindig, mára csak szkeptikus. Éva
meg..
Van kedved sétálni? A minap rájöttem néhány összefüggésre a teremtés
kapcsán, szívesen elmesélném valakinek. Évát nem köti le az ilyesmi.

Milyen egy tudálékos ez az Ádám gondolta Lilith, hiszen mi ott voltunk
a teremtésnél mindent tudunk a mikéntekről, miért nem kérdez minket?!
Belement a játékba gondolta minél hamarabb tesz szert valami
információra, annál hamarabb mehet vissza Luciferhez.
Elindultak a folyó partján. Ádám elől, Lilith néhány lépéssel mögötte.
Ádám csak mesélt és mesélt. Valószínűség számításról,
összefüggésekről, önszerveződésről, evolúcióról, míg egyszer csak
megkérdezte Lilthet:
- Miért van az hogy mögöttem jössz, és nem mellettem? Így hangosabban
kell beszélnem.
- Lucifer mellett így szoktam meg. Mindig mögötte megyek pár lépéssel,
sohasem mellette.

Ádám megfogta Lilith kezét, magával szembe állította, a hajába
markolt, a fejét hátrafeszítette és megjegyezte:
- Mindig is balgának gondoltam ezt a Lucifert. Hogy lehet hogy nem
büszke egy ilyen gyönyörű Nőre, mint Te? Az angyalok között is a
legszebbre, hát nem látja milyen kincset talált? Ha hozzám tartoznál,
sosem engedném Neked, hogy mögöttem gyere, csak is kizárólag
mellettem. Hiszen mi az ami ezen múlik? Szeretnélek megfürdetni
Lilith, szabad?
Lilith mozdulni sem tudott a meglepetéstől, de valami olyasmit látott
Ádám szemében, amit azelőtt még senkiében. Lilith úgy érezte, hogy
csak sodródni szeretne az árral, benne lenni a jelenben. Megélni azt,
amit a pillanat ad.
- Tégy velem amit jónak látsz.

Ádám megfogta a lányt és beállította a lagúnába, ami két folyó
torkolatánál fekszik.
Olyan volt ott Lilith a gyönyörű barna hajával, tökéletes alakjával, a
holdfényben szikrázó ezüstös bőrével, mint az az istennő, akit Ádám
legmerészebb álmaiban képzelt.
Ádám elé állt a vízben és elkezdte vizezni Lilith bőrét. Lilith bőre
teljesen más volt mint az embereké. A márványhoz lehetne hasonlítani
érintésre, de mégis megmaradt a rugalmassága és olyan ezüstösen
pompázik. A vízcseppek is olyan méltóságteljesen folytak le róla.
Ádámnak fogalma sem volt arról, hogy jó-e Lilithnek az amit tesz,
elérik-e azok az impulzusok amiket továbbít, de nagyon reménykedett
benne, hogy így van. Ádám mikor minden centiméteren bevizezte a lányt,
a lány nyakától lefelé elkezdte felinni a vízcseppeket. Nyelvével
felitatni a vizet és megízlelni Lilith különleges bőrét, kiélvezve
annak minden négyzetcentiméterét. Lilith azt sem tudta hol van. Olyan
érzéseket élt meg, amit előtte soha nem tapasztalt. Soha nem érzett
vágy, érzés vette birtokba. Fogalma sem volt, hogy mit tegyen, a kezei
mégis csak felfedező túrára indultak. Végig simította Ádám mellkasát.
Hmm... milyen puha, gondolta. Teljesen más mint Luciferé. Kalandozott,
simogatott, felfedezte Ádámot, pont úgy, ahogyan Ádám őt.
Ádám egyszer csak megfogta Lilith kezét és a lány háta mögé szorította
úgy, hogy a lány mozdulni sem tudott. Közben a másik kezével
megcsavarta Lilith mellbimbóját, amire Ő fel sem szisszent, de a
teste, az reagált. Ádám eljátszott még Lilith mellbimbóival, majd
egyszer csak elengedte. Mögé állt, átölelte a lányt, belecsókolt a
nyakába, majd a fülébe súgta:
- Elfenekelhetlek kislány?
- Mi rosszat tettem?
- Semmit, de mégis kedvem támadt hozzá. Szabad?
- Azt mondtam azt teszel velem amit csak szeretnél, és én állom a szavam.

Ádám megfogta Lilith kezét és elindult vele a partra, gondoskodva
arról hogy Lilith mellette menjen és ne mögötte.
Lilith nem értette miért akarja megbüntetni Ádám azok után, ami a
folyóban történt, de
mégis édes vágyakozással és egy kis félelemmel keverve várta, hogy mi
fog történni.
Egy farönkhöz érve Ádám elengedte Lilith kezét és leült. Lilithet maga
elé húzta terpeszbe állította és végig mustrálta. Megcsavarta még
néhányszor a mellbimbóját, amire Lilith minden alkalommal
felszisszent, és kérte a lányt, hogy feküdjön az ölébe.
- Hol az eszköz amivel elfogsz verni Uram?
- Nincs eszközre szükségem Lilith, majd meglátod.

Lilith Ádám ölébe hasalt.
Ekkor Ádám simogatni kezdte a hátát, majd a fenekét.
- Látom hozzá vagy szokva a büntetéshez, akad itt néhány nyom. Lucifer
nem lehet valami jó ebben sem, mert ilyet egy valódi spanker nem
csinál. Na de kislány most egy ínyenc ölében fekszel. Megmutatom
Neked, hogy csinálják ezt a profik.
Ádám rácsapott néhányat Lilith fenekére, majd felváltva mindig
simogatás következett. Először a lány hátát fenekét simogatta, majd
egyre beljebb kalandozott felfedezve a lány elrejtett zugait is. Ádám
gondosan ügyelt rá, hogy a lány egyaránt kapjon ütést, majd ezt
követően simogatást.
Lilith nem értette mi történik vele. Vágy lett rajta úrrá, mikor Ádám
a titkos zugaihoz ért. Nem akarta, hogy a simogatás abba maradjon.
Próbált úgy helyezkedni, hogy Ádám ott érje ahol neki ez igazán jól
esik, amin Ádám mosolygott is míg fenekelte. Azt sem értette, hogy
hogy érezhet így a fenekelés kapcsán. Eddig mindig büntetésként élte
meg, most mi történik? Nem nagyon érdekelte. Akarta, vágyta, hogy
történjen.

Ádám változtatott a tempón egyre többet és egyre nagyobbakat mért
Lilith fenekére.
Lilith egyre csak azt kérdezte magától, hogy hogy lehet az hogy ez
fáj, de ő mégis teljesen máshogy éli meg mint eddig?!
Ádám nem csak a fenekelés mikéntjén változtatott, hanem a simogatásén
is. Egyre intenzívebben simogatta Lilithet, és ujjaival is egyre
mélyebbre hatolt. Továbbra is ügyelve a kényes egyensúlyra.
Addig addig váltakozott a folyamat, míg Lilith zihálni nem kezdett és
sóhajok közepette el nem élvezett.
Ádám ezután is rácsapott párat Lilithre, majd tovább simogatta a lány
fenekét, míg meg nem nyugodott, majd hagyta, hogy felálljon.

Ekkor Ádám magához húzta, és megcsókolta a lányt, majd kéz a kézben
elindultak a folyó mentén.
- Ádám hogy lehet, hogy ezt a fenekelést nem úgy éltem meg mint
ahogyan a büntetéseket szoktam?
- Pedig igazán szép piros a popsid. Felérne egy büntetéssel az, amit kaptál.
Tudod minden az agyban dől el, és hogy a fenekelést hogy éled meg, az
a pszichés hatáson múlik. Azt szerettem volna hogy az erotikust
tapasztald meg általam, és azt hiszem ezt sikerült is megvalósítanom.

Majd kéz a kézben Ádám folytatta a kis előadását az összefüggésekről.

Emma