Szeretem a szombat reggeleket

Szeretem a szombat reggeleket, szinte kedvem lett volna fütyörészni a konyhában, ha nem féltem volna, hogy felébresztem Anitát. Ha felébred, elmarad a rituálé. Felpakoltam a tálcára a reggelit: pirítós rendben, vaj rendben, narancs rendben, tea kellő hőmérsékletű. Kezemben a tálcával halkan beosontam a szobába, és letettem az éjjeliszekrényre. Anita éppen oldalfekvésben aludt, ilyenkor van választási lehetőségem. Ha háton fekszik, a lábfejét, és a lábujjait kell ébresztőként csókolgatnom, ha hason, akkor a fenekét. Ilyenkor a kettő közül a legkönnyebben elérhető testrészt kellene választanom, ami valahogy minden alkalommal a popója volt. Hiába no, én így láttam. A (kedvenc) pólóm, amit kinevezett hálóingnek szerencsére nem lógott a dereka alá, úgyhogy nyugodtan cirógathattam az ajkaimmal a hátsóját. Halk nyögés, és kisvártatva nyújtózkodás volt a válasz.
- Jó reggelt Felséges Királynőm! Istennők legcsodálatosabbika! Szolgák betörője, és legyőzője!
Hiába van az embernek egy egész hete, nem könnyű minden alkalomra kitalálni valamit, egy idő után ezt ő is belátta szerencsére, azóta ismételhetek korábbiakat is, anélkül, hogy megtorolná a nádpálcával.
- Jó reggelt szolga! – felelte mosolyogva, és kedvesen összeborzolta a hajamat.
Felült az ágyon, és ásított, majd oldalra fordult és a földre rakta a lábait. Mutatóujjával utasított, hogy térdeljek eléje.
- Nincs szerencséd szolga, most is borzasztó hetem volt. Pont tegnap húztak fel a legjobban, és az sem válik az előnyödre, hogy nem vártál meg, és aludtál mikor megjöttem.
Sokan csodálták Anitát a munkahelyén, hogyan tud mindig derűs maradni, és minden konfliktuson csak úgy továbblépni. Én nem fedem fel a titkot az biztos. Felemeltem a fejem, és becsuktam a szemem, miközben Anita izgatottan összedörzsölte a két kezét.
- Nem drágám, tartsd nyitva a szemed.
Két ujjával az állam alá nyúlt még magasabbra emelve a fejem, a másik kezét pedig már lendítette is. Folyamatosan záporoztak a pofonok mindkét oldalról, ráadásul erőseket is ütött, mint mindig. Értelmetlen lett volna számolni, akkor hagyja abba, ha a dühe elpárolgott. Több tucatnál járhattunk, mikor lihegve abbahagyta, és magához ölelt. Egyik keze a hátamon, a másikkal a tarkómat cirógatta, majd kissé eltolt, és a lángoló arcomat is megsimogatta.
- Huh! Máris sokkal jobb. Annyira örülök, hogy ilyenkor itt vagy nekem, tudod?
- Örülök, hogy jobban érzi magát, Úrnőm!
- Ma megengedem, hogy viselj valamit szolgálat közben – nézett végig meztelen testemen. Menj oda a fiókhoz, és húzd ki. A fekete tangát! De semmi mást.
Kivettem a csipkés női fehérneműt, és magamra kaptam. Nem vagyok oda az ilyesmiért, és ezt ő is tudja. A hangja csilingeléséből arra is következtettem, hogy mást is kitervelt ezzel kapcsolatban.
- Nagyon köszönöm a kegyet, felség. Boldog vagyok, hogy viselhetem a mai napon az ön isteni bugyikáját a „hátralévő” munka közben. A szemetet már kivittem, mert reggeli készítés közben „pont” megtelt.
Nehezemre esett fapofával mondani, miközben a szemei sarkvidéki hideget lövelltek felém. Szája ugyanakkor elismerő mosolyra húzódott. Ismerjük már egymást, mint a rossz pénzt. Persze azt is tudtam, hogy ezért még kapni fogok ezen a hétvégén.

Folyatása következik.