Dombi (67)
Domináns
Férfi, Biszex
  • VIP
Cikkek idő szerint
2024. 03. (42)
2024. 02. (63)
2024. 01. (64)
2023. 12. (63)
2023. 11. (52)
2023. 10. (66)
2023. 09. (62)
2023. 08. (64)
2023. 07. (70)
2023. 06. (56)
2023. 05. (59)
2023. 04. (47)
2023. 03. (71)
2023. 02. (44)
2023. 01. (55)
2022. 12. (76)
2022. 11. (54)
2022. 10. (48)
2022. 09. (65)
2022. 08. (75)
2022. 07. (62)
2022. 06. (80)
2022. 05. (52)
2022. 04. (81)
2022. 03. (60)
2022. 02. (54)
2022. 01. (66)
2021. 12. (63)
2021. 11. (56)
2021. 10. (45)
2021. 09. (58)
2021. 08. (76)
2021. 07. (74)
2021. 06. (55)
2021. 05. (63)
2021. 04. (67)
2021. 03. (54)
2021. 02. (56)
2021. 01. (65)
2020. 12. (45)
2020. 11. (82)
2020. 10. (64)
2020. 09. (51)
2020. 08. (61)
2020. 07. (53)
2020. 06. (49)
2020. 05. (66)
2020. 04. (69)
2020. 03. (82)
2020. 02. (48)
2020. 01. (55)
2019. 12. (55)
2019. 11. (37)
2019. 10. (52)
2019. 09. (51)
2019. 08. (75)
2019. 07. (58)
2019. 06. (53)
2019. 05. (71)
2019. 04. (60)
2019. 03. (61)
2019. 02. (71)
2019. 01. (74)
2018. 12. (39)
2018. 11. (46)
2018. 10. (34)
2018. 09. (58)
2018. 08. (41)
2018. 07. (50)
2018. 06. (36)
2018. 05. (39)
2018. 04. (30)
2018. 03. (30)
2018. 02. (34)
2018. 01. (40)
2017. 12. (27)
2017. 11. (47)
2017. 10. (26)
2017. 09. (28)
2017. 08. (42)
2017. 07. (51)
2017. 06. (28)
2017. 05. (36)
2017. 04. (44)
2017. 03. (54)
2017. 02. (28)
2017. 01. (50)
2016. 12. (49)
2016. 11. (46)
2016. 10. (43)
2016. 09. (37)
2016. 08. (44)
2016. 07. (56)
2016. 06. (48)
2016. 05. (55)
2016. 04. (35)
2016. 03. (40)
2016. 02. (69)
2016. 01. (69)
2015. 12. (44)
2015. 11. (43)
2015. 10. (65)
2015. 09. (65)
2015. 08. (68)
2015. 07. (74)
2015. 06. (85)
2015. 05. (102)
2015. 04. (69)
2015. 03. (68)
2015. 02. (74)
2015. 01. (57)
2014. 12. (56)
2014. 11. (56)
2014. 10. (55)
2014. 09. (63)
2014. 08. (64)
2014. 07. (58)
2014. 06. (42)
2014. 05. (64)
2014. 04. (48)
2014. 03. (92)
2014. 02. (59)
2014. 01. (44)
2013. 12. (46)
2013. 11. (53)
2013. 10. (33)
2013. 09. (41)
2013. 08. (48)
2013. 07. (52)
2013. 06. (62)
2013. 05. (60)
2013. 04. (55)
2013. 03. (83)
2013. 02. (62)
2013. 01. (61)
2012. 12. (58)
2012. 11. (45)
2012. 10. (54)
2012. 09. (56)
2012. 08. (61)
2012. 07. (63)
2012. 06. (31)
2012. 05. (30)
2012. 04. (33)
2012. 03. (24)
2012. 02. (20)
2012. 01. (37)
2011. 12. (33)
2011. 11. (33)
2011. 10. (30)
2011. 09. (26)
2011. 08. (25)
2011. 07. (29)
2011. 06. (25)
2011. 05. (21)
2011. 04. (21)
2011. 03. (20)
2011. 02. (19)
2011. 01. (29)
2010. 12. (24)
2010. 11. (21)
2010. 10. (25)
2010. 09. (14)
2010. 08. (26)
2010. 07. (32)
2010. 06. (24)
2010. 05. (23)
2010. 04. (32)
2010. 03. (25)
2010. 02. (33)
2010. 01. (42)
2009. 12. (34)
2009. 11. (26)
2009. 10. (26)
2009. 09. (16)
2009. 08. (26)
2009. 07. (37)
2009. 06. (32)
2009. 05. (31)
2009. 04. (39)
2009. 03. (41)
2009. 02. (23)
2009. 01. (56)
2008. 12. (24)
2008. 11. (22)
2008. 10. (13)
2008. 09. (32)
2008. 08. (41)
2008. 07. (31)
2008. 06. (10)

Határtalanul (3)

2013. 03. 17. 18:43 | Megjelent: 849x
Mikor a szolga kiment a szobából Stefanra néztem. Az szinte összement a puffon, amilyen kicsire csak tudott. Egy ideig állta a tekintetemet, amiben rosszallást látott. Végre megmozdult, előre hajolt, kiegyenesedett. Merev tekintetemet látva végre elszánta magát, felállt. Szinte azonnal meg is gondolta s térdre esett előttem. Lehajtotta a fejét és megszólalt:
- Uram, kérlek, büntess meg alaposan, ha olyant tettem, ami büntetést érdemel. – nyögte ki.
- Igen, meg is teszem, mégpedig azonnal. – szólaltam meg. – Többször is átlépted az általam felállított szabályrendszert. Önkényeskedtél, sőt indokolatlanul voltál kegyetlen, nem törődve azzal, hogy a másik ugyan most szolga, vagy szolgánk, de mégis csak a társad. Kíváncsi vagyok magad kibírod-e azokat, amiket te megtettél, okoztál neki? Kimész, gyorsan felöltözöl, és úgy jössz be kopogtatva, de már szolgaként! Megértetted? Menj! – fejeztem be, választ sem várva elfordultam tőle.
Hamarosan hallottam a kopogtatást, engedélyt adtam, belépett, de már az ajtóban négykézlábra ereszkedett és jött elém, felém, mikor megtorpant. Rémülten körbenézett, végre meglátta a nyakörvet, ezért arra irányította a mozgását, gyorsan felcsatolta a nyakára azt és szájába vette a póráz végét. Iparkodott elém. Ott feltérdelt s nyújtotta a szájával a póráz végét. Magamban elmosolyogtam ugyan, de nem mutattam, hanem ráparancsoltam, hogy a fotel mögé lépjen, azon dűljön át megfogva a karfáit, szorítsa meg azokat. Még megigazítottam a lábait nagyobb terpeszbe s ütöttem is először a bottal húszat, majd a fa paskolóval is újabb húszat. Ekkor kicsatoltam a farmerját, lehúztam róla a bokájáig és egy korbácsot kézbe fogva megsoroztam alaposan alulról és felülről is. Ügyeltem arra, hogy a rőt piros gatyája mellé is jusson az ütésekből, így a bőr ott is hamarosan azonos színű lett. Ekkor már igencsak vonaglott, izgett-mozgott, bár még nem, vagy csak alig hallhatóan sziszegett. Ekkor a fejéhez álltam és onnan már a hosszabb szíjú korbáccsal vertem a hátára, de jutott a popóira, combjaira is. Felemeltettem felváltva a lábait és a talpait is megkenegettem külön-külön egy rövidebb korbáccsal, de bottal is. Mikor már egyenletesen piros volt mindenhol, abbahagytam. Hagytam felállni, megtapogatni a popóit, megrázni a lábait. Rám nézett. Égett az arcán a bőr, de nem szólt, tűrt, összeszorított szájjal. Kis szünet után bukfencezésre utasítottam, ami nem ment sziszegés nélkül. Hiszen az elvert hátán, popóján kellett gurulnia, és a szintén elvert talpaira érkeznie. Felállnia és újra kezdenie. A legutolsónál engedtem felállni és leparancsoltam mindent róla, majd lefektettem a hátára. Felkötöztem a farkára és golyóira a spéci bőrszíjakat, de most két hosszabb bőrpertlit is kötöttem azokhoz, majd utasítottam, hogy álljon gyertyaállásba. Mikor végre sikerült neki, akkor a pertliket a lábai nagyujjaihoz kötöztem kissé behajlított térd tartás mellett. Most megint ütögettem a talpait, így akaratlanul is vagy a bőrpertliket rántotta meg, amik a farkát szorították, fájdalmat okozva, vagy alaposabban érte a talpait az ütés. Lehetett választania. Nem sokáig bírta, hamarosan rimánkodott, hagyjam abba ezt. Abbahagytam, de a lábait – pihenésképpen – a feje mellett letetettem a szőnyegre és közben az ánuszába megkapta a plugot. A plug feszességét szabályzó gumilabdacsot a nyaka alá helyeztem és utasítottam újra a gyertyába állásra. Elindítottam a rezgő dildot is. Közben megcsiklandoztam a talpait a bot végével. Válaszhatott, hogy a plugot pumpálja fel jobban, vagy meghúzza fájdalmasan a farkát, golyóit a bőrpertlikkel, vagy tűri a csiklandozást. Egy idő múlva még a szőnyeget is kihúztam alóla. A „csillagrúgást” gyakoroltattam a lábujjai közé tett papírzsepi darabkák meggyújtásával. Volt is, lett is sziszegés, alapos. Újra rimánkodott kegyelemért, de már kissé sírós hangon. Megaláztatása betetőzéseképpen leszopattam magamat vele s a mereven állóval megkúrtam.
A konyhából egy támlás fém széket hozattam be vele. A plugot az ánuszába téve ráültettem, alá téve a pumpálót. Hátul a kezeit a csuklóbilincsekkel összekapcsoltam, majd a lábait a bokabilincsekkel és karabinerekkel felcsatoltam feszesen a szél alján körbefutó fémrészhez. Még a derékszíjat is megkapta a karabinerekkel. Széthúzattam a farka bőrét. Ott ült, eléggé kifeszítetten, így jelentkeztek nála is az izomgörcsök, de esélye sem volt a mozgásra.
Bekapcsoltam ezért a rezgő plugot, ami egy ideig segített, de később már rontott a helyzetén. Néha erősen összeszedte minden erejét, próbált felemelkedni a plugról, de csak rövid ideig sikerülhetett ez, mert az izmai nem tudván megtartani a teste súlyát, visszaesett a plugra. Ekkor pumpált egyet s jobban feszítette belül a plug, aminek érzését fokozta a rezgés is.
Most a gyertya is sorra került, kapott a combjaira, vállaira, hátára s pár cseppet a farka tölcsérébe is. Igaz óvatosan, de közelebbről. Fel is kiáltott, mikor megérezte az oda csöppentettet. Már nagyon végén járt az erejének és önuralmának. Láttam kezd a szája is sírásra konyulni. (Ezt nem akartam! Még is csak Mester lenne, vagy mi a szösz.)
Szerencsémre ekkor hallottam meg a kopogást is az ajtón. Így kikiabáltam a szolgának, hogy maradjon kint, míg nem szólok. Leoldoztam, majd leszedtem róla a sztearin cseppeket és „kesztyűs kézzel” le is szedtem a makkjáról. Kimentem, behoztam az üdítőt, ittunk. Intettem, hogy üljön le a helyére, a puffra.
Kikiabáltam, hogy jöjjön be a szolga. Kopogás hallatszott újra, majd nyílt az ajtó és bejött a már újra mezítelenül, négykézlábon. Elém érve megállt, de kíváncsian jártatta végig a szemét Stefanon, a szobán. Úgy látszott, csak a szék behozatalát vette észre, mást nem. Ha már megnézte, utasítottam, hogy üljön is rá s ugyanúgy, mint az előbb Stefant. Őt is kikötöztem, de nem tettem fel a derekára a derékszíjat. Odaléptem a táskámhoz és elővettem valamit abból, de úgy tartottam, hogy a szolga ne lássa, csak Stefan. Érdeklődéssel nézte, de felvonva vállát mutatta, nem tudja mire való. Ekkor a szolga mellé léptem, odaintve Stefant is a másik oldalára. Szétszedtem a szerkezetet, majd a szolga golyóit, zacsijaival együtt a szétnyitott két lap közé tettem s a végein lévő csavarokkal összeszorítottam approximatívan. A másik lapot odanyújtottam Stefannak s mutattam tegye a golyók elé, majd tegye be a csavarokat és húzza meg. Ekkor értette meg mire szolgál, mi ez. Egy golyósatú. Figyeltem s láttam már sokkal óvatosabban szorította oda a másik lapot az elsőhöz és közben figyelte a szolga képét és testének rezdüléseit is. (Aha, attól félsz, hogy neked is felpróbálom. – nevettem el magamat belül.) Most újra a táskámhoz léptem, elővettem egy hengert, aminek a tetejét parafa dugó zárta, de a henger tetején egy csíkban nem volt átlátszó. Alul nyitott volt. Ezt kézbe vettem, majd óvatosan a szolga farkára húztam addig, míg csak már nem érte el a farkából kissé kilógó makkját. Mind a szolga, mind Stefan érdeklődéssel szemlélte. Kis idő múlva már csalódottak lettek, mert látszólag semmi sem történt. Hagytam még nekik kis időt. Legyintettem dühösen, majd Stefannal leszedettem apránként a golyószorítót s utasítottam, hogy az üveghengerhez nem érve, de izgassa, állítsa fel a szolga farkát.
Egy ideig nehezen találta el a fogást, hol a markából csúszott ki a farok, hol a hengerhez ért, végre eltalálta. Elkezdte izgatni, igaz közben a másik kezével az egyik mellbimbóját is megcsavargatta. Talán ez is segített. Egyszer csak a szolga arca megfeszült, lekapta a tekintetét az üveghenger felé és közben megfeszült a teste. Kezdett vonaglani kényszeredetten. Stefan rám nézett kérdőn, mert nem értette az okát, de hamarosan a szolga sziszegett, felnyögött. Ezt hallva Stefan abbahagyta, amit tett eddig. Ekkor a szolga is elhallgatott, de még mereven lefelé nézett. Intettem, folytassa. Stefan elkezdte. S megint egy idő után ugyanaz játszódott le. A szolga teste megfeszült, sziszegett, vonaglott, nyögött. Alkalmasnak láttam az időt, az üveghengert lekaptam a szolga farkáról, de átfogtam a végét a tenyerembe, takartam. Intettem Stefan, aki még húzott párat, mire a szolga már pár cseppet kispriccelt újra. Ahogyan tartotta Stefan a bőrt hátrahúzva s odanézett a makkra, elkerekedett a szeme, de a szolgának is. Pár csepp vért láttak ott. Ekkor már a kezembe lévő vattát oda is nyomtam. Kicsit felszisszent a szolga, de hamarosan kisimultak a vonásai. Felsóhajtott.
Vége
Mondtam, mára ennyi volt. Ha akarjátok, máskor is jövök. Használjátok fel a tanultakat, néztem alaposan mindkettőjük szemébe. – Köszönjük – mondták ki egyszerre.

Hozzászólások (0)

A hozzászólások belépés után olvashatók.