Határtalanul (3)

Mikor a szolga kiment a szobából Stefanra néztem. Az szinte összement a puffon, amilyen kicsire csak tudott. Egy ideig állta a tekintetemet, amiben rosszallást látott. Végre megmozdult, előre hajolt, kiegyenesedett. Merev tekintetemet látva végre elszánta magát, felállt. Szinte azonnal meg is gondolta s térdre esett előttem. Lehajtotta a fejét és megszólalt:
- Uram, kérlek, büntess meg alaposan, ha olyant tettem, ami büntetést érdemel. – nyögte ki.
- Igen, meg is teszem, mégpedig azonnal. – szólaltam meg. – Többször is átlépted az általam felállított szabályrendszert. Önkényeskedtél, sőt indokolatlanul voltál kegyetlen, nem törődve azzal, hogy a másik ugyan most szolga, vagy szolgánk, de mégis csak a társad. Kíváncsi vagyok magad kibírod-e azokat, amiket te megtettél, okoztál neki? Kimész, gyorsan felöltözöl, és úgy jössz be kopogtatva, de már szolgaként! Megértetted? Menj! – fejeztem be, választ sem várva elfordultam tőle.
Hamarosan hallottam a kopogtatást, engedélyt adtam, belépett, de már az ajtóban négykézlábra ereszkedett és jött elém, felém, mikor megtorpant. Rémülten körbenézett, végre meglátta a nyakörvet, ezért arra irányította a mozgását, gyorsan felcsatolta a nyakára azt és szájába vette a póráz végét. Iparkodott elém. Ott feltérdelt s nyújtotta a szájával a póráz végét. Magamban elmosolyogtam ugyan, de nem mutattam, hanem ráparancsoltam, hogy a fotel mögé lépjen, azon dűljön át megfogva a karfáit, szorítsa meg azokat. Még megigazítottam a lábait nagyobb terpeszbe s ütöttem is először a bottal húszat, majd a fa paskolóval is újabb húszat. Ekkor kicsatoltam a farmerját, lehúztam róla a bokájáig és egy korbácsot kézbe fogva megsoroztam alaposan alulról és felülről is. Ügyeltem arra, hogy a rőt piros gatyája mellé is jusson az ütésekből, így a bőr ott is hamarosan azonos színű lett. Ekkor már igencsak vonaglott, izgett-mozgott, bár még nem, vagy csak alig hallhatóan sziszegett. Ekkor a fejéhez álltam és onnan már a hosszabb szíjú korbáccsal vertem a hátára, de jutott a popóira, combjaira is. Felemeltettem felváltva a lábait és a talpait is megkenegettem külön-külön egy rövidebb korbáccsal, de bottal is. Mikor már egyenletesen piros volt mindenhol, abbahagytam. Hagytam felállni, megtapogatni a popóit, megrázni a lábait. Rám nézett. Égett az arcán a bőr, de nem szólt, tűrt, összeszorított szájjal. Kis szünet után bukfencezésre utasítottam, ami nem ment sziszegés nélkül. Hiszen az elvert hátán, popóján kellett gurulnia, és a szintén elvert talpaira érkeznie. Felállnia és újra kezdenie. A legutolsónál engedtem felállni és leparancsoltam mindent róla, majd lefektettem a hátára. Felkötöztem a farkára és golyóira a spéci bőrszíjakat, de most két hosszabb bőrpertlit is kötöttem azokhoz, majd utasítottam, hogy álljon gyertyaállásba. Mikor végre sikerült neki, akkor a pertliket a lábai nagyujjaihoz kötöztem kissé behajlított térd tartás mellett. Most megint ütögettem a talpait, így akaratlanul is vagy a bőrpertliket rántotta meg, amik a farkát szorították, fájdalmat okozva, vagy alaposabban érte a talpait az ütés. Lehetett választania. Nem sokáig bírta, hamarosan rimánkodott, hagyjam abba ezt. Abbahagytam, de a lábait – pihenésképpen – a feje mellett letetettem a szőnyegre és közben az ánuszába megkapta a plugot. A plug feszességét szabályzó gumilabdacsot a nyaka alá helyeztem és utasítottam újra a gyertyába állásra. Elindítottam a rezgő dildot is. Közben megcsiklandoztam a talpait a bot végével. Válaszhatott, hogy a plugot pumpálja fel jobban, vagy meghúzza fájdalmasan a farkát, golyóit a bőrpertlikkel, vagy tűri a csiklandozást. Egy idő múlva még a szőnyeget is kihúztam alóla. A „csillagrúgást” gyakoroltattam a lábujjai közé tett papírzsepi darabkák meggyújtásával. Volt is, lett is sziszegés, alapos. Újra rimánkodott kegyelemért, de már kissé sírós hangon. Megaláztatása betetőzéseképpen leszopattam magamat vele s a mereven állóval megkúrtam.
A konyhából egy támlás fém széket hozattam be vele. A plugot az ánuszába téve ráültettem, alá téve a pumpálót. Hátul a kezeit a csuklóbilincsekkel összekapcsoltam, majd a lábait a bokabilincsekkel és karabinerekkel felcsatoltam feszesen a szél alján körbefutó fémrészhez. Még a derékszíjat is megkapta a karabinerekkel. Széthúzattam a farka bőrét. Ott ült, eléggé kifeszítetten, így jelentkeztek nála is az izomgörcsök, de esélye sem volt a mozgásra.
Bekapcsoltam ezért a rezgő plugot, ami egy ideig segített, de később már rontott a helyzetén. Néha erősen összeszedte minden erejét, próbált felemelkedni a plugról, de csak rövid ideig sikerülhetett ez, mert az izmai nem tudván megtartani a teste súlyát, visszaesett a plugra. Ekkor pumpált egyet s jobban feszítette belül a plug, aminek érzését fokozta a rezgés is.
Most a gyertya is sorra került, kapott a combjaira, vállaira, hátára s pár cseppet a farka tölcsérébe is. Igaz óvatosan, de közelebbről. Fel is kiáltott, mikor megérezte az oda csöppentettet. Már nagyon végén járt az erejének és önuralmának. Láttam kezd a szája is sírásra konyulni. (Ezt nem akartam! Még is csak Mester lenne, vagy mi a szösz.)
Szerencsémre ekkor hallottam meg a kopogást is az ajtón. Így kikiabáltam a szolgának, hogy maradjon kint, míg nem szólok. Leoldoztam, majd leszedtem róla a sztearin cseppeket és „kesztyűs kézzel” le is szedtem a makkjáról. Kimentem, behoztam az üdítőt, ittunk. Intettem, hogy üljön le a helyére, a puffra.
Kikiabáltam, hogy jöjjön be a szolga. Kopogás hallatszott újra, majd nyílt az ajtó és bejött a már újra mezítelenül, négykézlábon. Elém érve megállt, de kíváncsian jártatta végig a szemét Stefanon, a szobán. Úgy látszott, csak a szék behozatalát vette észre, mást nem. Ha már megnézte, utasítottam, hogy üljön is rá s ugyanúgy, mint az előbb Stefant. Őt is kikötöztem, de nem tettem fel a derekára a derékszíjat. Odaléptem a táskámhoz és elővettem valamit abból, de úgy tartottam, hogy a szolga ne lássa, csak Stefan. Érdeklődéssel nézte, de felvonva vállát mutatta, nem tudja mire való. Ekkor a szolga mellé léptem, odaintve Stefant is a másik oldalára. Szétszedtem a szerkezetet, majd a szolga golyóit, zacsijaival együtt a szétnyitott két lap közé tettem s a végein lévő csavarokkal összeszorítottam approximatívan. A másik lapot odanyújtottam Stefannak s mutattam tegye a golyók elé, majd tegye be a csavarokat és húzza meg. Ekkor értette meg mire szolgál, mi ez. Egy golyósatú. Figyeltem s láttam már sokkal óvatosabban szorította oda a másik lapot az elsőhöz és közben figyelte a szolga képét és testének rezdüléseit is. (Aha, attól félsz, hogy neked is felpróbálom. – nevettem el magamat belül.) Most újra a táskámhoz léptem, elővettem egy hengert, aminek a tetejét parafa dugó zárta, de a henger tetején egy csíkban nem volt átlátszó. Alul nyitott volt. Ezt kézbe vettem, majd óvatosan a szolga farkára húztam addig, míg csak már nem érte el a farkából kissé kilógó makkját. Mind a szolga, mind Stefan érdeklődéssel szemlélte. Kis idő múlva már csalódottak lettek, mert látszólag semmi sem történt. Hagytam még nekik kis időt. Legyintettem dühösen, majd Stefannal leszedettem apránként a golyószorítót s utasítottam, hogy az üveghengerhez nem érve, de izgassa, állítsa fel a szolga farkát.
Egy ideig nehezen találta el a fogást, hol a markából csúszott ki a farok, hol a hengerhez ért, végre eltalálta. Elkezdte izgatni, igaz közben a másik kezével az egyik mellbimbóját is megcsavargatta. Talán ez is segített. Egyszer csak a szolga arca megfeszült, lekapta a tekintetét az üveghenger felé és közben megfeszült a teste. Kezdett vonaglani kényszeredetten. Stefan rám nézett kérdőn, mert nem értette az okát, de hamarosan a szolga sziszegett, felnyögött. Ezt hallva Stefan abbahagyta, amit tett eddig. Ekkor a szolga is elhallgatott, de még mereven lefelé nézett. Intettem, folytassa. Stefan elkezdte. S megint egy idő után ugyanaz játszódott le. A szolga teste megfeszült, sziszegett, vonaglott, nyögött. Alkalmasnak láttam az időt, az üveghengert lekaptam a szolga farkáról, de átfogtam a végét a tenyerembe, takartam. Intettem Stefan, aki még húzott párat, mire a szolga már pár cseppet kispriccelt újra. Ahogyan tartotta Stefan a bőrt hátrahúzva s odanézett a makkra, elkerekedett a szeme, de a szolgának is. Pár csepp vért láttak ott. Ekkor már a kezembe lévő vattát oda is nyomtam. Kicsit felszisszent a szolga, de hamarosan kisimultak a vonásai. Felsóhajtott.
Vége
Mondtam, mára ennyi volt. Ha akarjátok, máskor is jövök. Használjátok fel a tanultakat, néztem alaposan mindkettőjük szemébe. – Köszönjük – mondták ki egyszerre.