Cikkek idő szerint
2023. 02. (15)
2023. 01. (55)
2022. 12. (76)
2022. 11. (54)
2022. 10. (48)
2022. 09. (65)
2022. 08. (75)
2022. 07. (62)
2022. 06. (80)
2022. 05. (52)
2022. 04. (81)
2022. 03. (60)
2022. 02. (54)
2022. 01. (66)
2021. 12. (63)
2021. 11. (56)
2021. 10. (45)
2021. 09. (58)
2021. 08. (76)
2021. 07. (74)
2021. 06. (55)
2021. 05. (63)
2021. 04. (67)
2021. 03. (54)
2021. 02. (56)
2021. 01. (65)
2020. 12. (45)
2020. 11. (82)
2020. 10. (64)
2020. 09. (51)
2020. 08. (61)
2020. 07. (53)
2020. 06. (49)
2020. 05. (66)
2020. 04. (69)
2020. 03. (82)
2020. 02. (48)
2020. 01. (55)
2019. 12. (55)
2019. 11. (37)
2019. 10. (52)
2019. 09. (51)
2019. 08. (75)
2019. 07. (58)
2019. 06. (53)
2019. 05. (71)
2019. 04. (60)
2019. 03. (61)
2019. 02. (71)
2019. 01. (74)
2018. 12. (39)
2018. 11. (46)
2018. 10. (34)
2018. 09. (58)
2018. 08. (41)
2018. 07. (50)
2018. 06. (36)
2018. 05. (39)
2018. 04. (30)
2018. 03. (30)
2018. 02. (34)
2018. 01. (40)
2017. 12. (27)
2017. 11. (47)
2017. 10. (26)
2017. 09. (28)
2017. 08. (42)
2017. 07. (51)
2017. 06. (28)
2017. 05. (36)
2017. 04. (44)
2017. 03. (54)
2017. 02. (28)
2017. 01. (50)
2016. 12. (49)
2016. 11. (46)
2016. 10. (43)
2016. 09. (37)
2016. 08. (44)
2016. 07. (56)
2016. 06. (48)
2016. 05. (55)
2016. 04. (35)
2016. 03. (40)
2016. 02. (69)
2016. 01. (69)
2015. 12. (44)
2015. 11. (43)
2015. 10. (65)
2015. 09. (65)
2015. 08. (68)
2015. 07. (74)
2015. 06. (85)
2015. 05. (102)
2015. 04. (69)
2015. 03. (68)
2015. 02. (74)
2015. 01. (57)
2014. 12. (56)
2014. 11. (56)
2014. 10. (55)
2014. 09. (63)
2014. 08. (64)
2014. 07. (58)
2014. 06. (42)
2014. 05. (64)
2014. 04. (48)
2014. 03. (92)
2014. 02. (59)
2014. 01. (44)
2013. 12. (46)
2013. 11. (53)
2013. 10. (33)
2013. 09. (41)
2013. 08. (48)
2013. 07. (52)
2013. 06. (62)
2013. 05. (60)
2013. 04. (55)
2013. 03. (83)
2013. 02. (62)
2013. 01. (61)
2012. 12. (58)
2012. 11. (45)
2012. 10. (54)
2012. 09. (56)
2012. 08. (61)
2012. 07. (63)
2012. 06. (31)
2012. 05. (30)
2012. 04. (33)
2012. 03. (24)
2012. 02. (20)
2012. 01. (37)
2011. 12. (33)
2011. 11. (33)
2011. 10. (30)
2011. 09. (26)
2011. 08. (25)
2011. 07. (29)
2011. 06. (25)
2011. 05. (21)
2011. 04. (21)
2011. 03. (20)
2011. 02. (19)
2011. 01. (29)
2010. 12. (24)
2010. 11. (21)
2010. 10. (25)
2010. 09. (14)
2010. 08. (26)
2010. 07. (32)
2010. 06. (24)
2010. 05. (23)
2010. 04. (32)
2010. 03. (25)
2010. 02. (33)
2010. 01. (42)
2009. 12. (34)
2009. 11. (26)
2009. 10. (26)
2009. 09. (16)
2009. 08. (26)
2009. 07. (37)
2009. 06. (32)
2009. 05. (31)
2009. 04. (39)
2009. 03. (41)
2009. 02. (23)
2009. 01. (56)
2008. 12. (24)
2008. 11. (22)
2008. 10. (13)
2008. 09. (32)
2008. 08. (41)
2008. 07. (31)
2008. 06. (10)

G. és én

Törölt felhasználó
2013. 03. 17. 18:38 | Megjelent: 636x
G. és én egy ismert társkereső-oldalon ismerkedtünk meg.
Meséltem neki a vágyaimról az álmaimról, arról, hogy szeretném végre kipróbálni magam egy új, alárendelt szerepben.
Ahol Ő dominál, Ő viszi a fonalat, én pedig... Ezt magam sem tudtam akkor még.
Csak azt, hogy vággyal teli izgalommal olvastam már hónapok óta a szubmisszivitással kapcsolatos cikkeket, és nézegettem a képeket.
És ezek a vágyak nem csillapodtak, sőt... Napról-napra csak erősödtek, míg végül ellenállhatatlan késztetést éreztem egy nap arra, hogy regisztráljak egy Bdsm témájú társkereső oldalon.
Rögtön aznap rám is írt G., de ilyen gyorsan nem mehet - gondoltam magamban.
Tévedtem.
Nem volt tolakodó. Kifejezetten tetszett neki, hogy kezdő vagyok, mert így a kedvére formálhat, adta tudomásomra az egyik levelében.

Szép, napsütéses június estén találkoztunk először, és egy cukrászda teraszán beszélgettünk órák hosszat.
Elbűvölt teljesen. Laza volt, de áradt belőle a természetes dominancia is.
Hol megnevettetett, hol komoly dolgokról kérdezett. Nem csak a vágyaimat akarta megismerni, hanem a személyiségemet is.
Már az első beszélgetésünkkor teljesen az ujja köré csavart. Vágytam a szavaira, vágytam az érintésére, vágytam az ismeretlenre...
Mire észbe kaptunk, a cukrászda már zárt, így hát nekünk is szedelődzködni kellett.
- Hazaviszlek - mondta, én pedig, bár sajnáltam, hogy vége a beszélgetésnek, nem mondtam ellent.
Kifizette a számlát, megköszöntem neki a meghívást, és beültem az autójába.
- Hova vigyelek? - kérdezte.
Ódzkodtam attól, hogy rögtön megmondjam Neki a címemet, és ezt Ő is észrevette.
- Meddig vigyelek? - helyesbített, tiszteletben tartva óvatosságomat.
Kis gondolkodás után válaszoltam csak.
- A H. parkig jó lesz, köszönöm.
Nem volt hosszú az út, csak körülbelül 25 perces.
Mikor megérkeztünk a parkoz, lehajtottam a fejem. Nem akartam kiszállni az autójából, nem akartam haza menni, Vele akartam maradni... De nem mertem megmondani Neki.
- Kocsikázzunk még egy kicsit? - érdeklődött.
Mosolyogtam.
- Igen - adtam meg örömmel a választ gyorsan.
- Rendben. De legközelebb add meg a tiszteletet.
Nem értettem, miről beszél.
Látta az értetlenséget az arcomon.
- Igen, uram. Ezt így kell mondani - közölte velem, mire elpirosodott még a fülem is...
- Re... Rendben, Uram... - motyogtam.
- Érthetőbben, kis szuka!
Zavarban voltam, de tettem, amire utasított, immáron érthetőbben.
- Rendben, Uram.
- Helyes, helyes...

Egy erdőnél álltunk meg.
Kiszálltunk, Ő pedig kivett egy hátitáskát a csomagtartóból.
Megijedtem. Egy ismeretlennel az erdőben, éjszaka közepén...
- Ne aggódj, nem lesz semmi bajod - nyugtatgatott.
Ennek ellenére a félelem nem múlt el, de már ott voltam, egy lakatlan területen Vele, ahol a legközelebbi ember biztos, hogy csak kilométerekre van tőlünk...
Megfogta a kezem, úgy sétáltunk be egy fák közé.
Reszketésem nem múlt el, biztosan észre is vette, mert néha-néha elmosolyodott.
Úgy 10 perc gyaloglás után megálltunk.
Elengedte a kezemet és távolabb lépett.
- Vetkőzz le! - utasított.
Féltem, reszkettem még mindig, de tettem, amit parancsolt.
Levettem feszülős kis miniruhámat.
- A bugyit és melltartót is!
Zavarban voltam már nagyon, de ennek is eleget tettem.
Sokáig csak nézett. Nem tudtam eldönteni, tetszem-e Neki, vagy csak kifogást akar rajtam találni.
Amikor megunta a nézelődést, kivett egy kötelet a táskájából, és az egyik fához vezetett.
A kötelet átdobta az egyik ágon, és a kezeimet felemelte és a csuklóimra erősítette a végeket, jó szorosan összeszorítva azokat.
- Lábakat szét!
Engedelmeskedtem.
Benyúlt a lábam közé.
- Látom, máris felizgultál... - mondta, és valóban így volt, bár addig jó magam nem vettem észre, túlságosan is lekötötte a figyelmemet az ismeretlentől való félelem.
Ujjazni kezdett. Először egy ujjal, majd kettővel, majd hárommal, egyre csak erősödő mozdulatokkal.
Már-már nyögdécseltem is, átadva magam az élvezetnek, mikor abbahagyta.
- Nem engedtem meg, hogy élvezd - mondta.
Körülnézett, végül elsétált mellettem. Halottam egy reccsenést. Sejtettem, mit akar tenni, és ismét remegni kezdtem.
Egyszer csak a hátam mögött éreztem Őt.
Megsimogatta a fenekemet.
- Ne félj, nem lesz olyan rossz, csak először kicsit fájdalmas. De tudd, hogy ezt azért kapod, hogy legközelebb már tisztában legyél vele, hogy csak akkor élvezheted, amit csinálok, ha engedélyt kapsz rá... - búgta a fülembe, közben pedig - feltehetően a favesszővel, gyengéden cirógatta az oldalamat.
Elengedte a fenekemet.
És... Lecsapott rá...
Valahol tudtam, hogy ez lesz, de akkor is váratlanul ért. Nem volt túlságosan fájdalmas az első, de azért sajgott a fenekem utána.
Megsimogatta.
És jött a következő. Már erősebben.. És megint simogatott...
A harmadik után ugyanúgy.
Az ötödik után kicsit megpihenhettem.
Ismét a táskájához ment.
Egyszerű, házi ruhacsipeszekkel tért vissza.
Mindegyik mellbimbómra tett egyet-egyet.
Az a fájdalom... Mintha valaki csak a körmeivel csípte volna össze a fájdalomhoz nem szokott mellbimbóimat...
De nem jajgattam. Nem mertem. Magamban éltem meg a kínt, amit először alig bírtam elviselni, de G. elkezdte ekkor simogatni a csiklómat, ezáltal elviselhetőbbé téve szenvedésemet.
De ismét nem hagyta, hogy túlságosan is élvezzem az érintését.
Újra a fenekem következett.
Még öt, egyre csak erősödő ütést kaptam Tőle.
Mikor a büntetésemet elszenvedtem, hosszan simogatta a fenekemet.
A kötelet eloldozta, én pedig megsimogattam sajgó csuklóimat.
Mögém lépett ismét.
A két karomat a hátam mögé helyezte, és ismét összekötötte, immáron kihagyva a fát.
- Térdelj - szólt rám, mikor befejezte.
Letérdeltem.
Elém állt, lehúzta a sliccét, és a számba adta férfiasságát.
Szopni kezdtem. Gyengéden először, majd egyre vadabbul.
Aztán átvette az irányítást. Megfogta a fejem, és csak lökte, lökte a számba a szerszámját.
Nem tudom, meddig csinálhattam, talán 10 perce, mikor éreztem, hogy hamarosan a csúcsra jut.
Kivette a farkát a számból, és az arcomra spriccelt.
Öröm töltött el. Örültem, hogy élvezte ez a Férfi, ahogyan használhatta a számat, és örültem, hogy érezhettem a nedűjét is az arcomon...

Miután kicsit megpihent, csak akkor szólt hozzám ismét.
- Ügyes voltál. Add a kezeidet - mondta, és én tettem, amit kért, annak ellenére, hogy fogalmam sem volt, mit akar csinálni.
Kioldozott, és megint átdobta a kötelet a lelógó faágon, és a csuklóimra kötötte a végeket.
Alig értem a földet, olyannyira kifeszített.
Szétnyitotta a lábaimat, és egyik kezével a csiklómat simogatta, másikkal pedig ujjazni kezdett.
- Elélvezhetsz - suttogta.
Nem kellett sok, hogy így legyen, pár perc után átjárta a testemet a gyönyör teli remegés. Ezt, ilyen módon még előtte nem éreztem sosem: egyszerre éreztem a kiszolgáltatottságot, a csipeszek okozta fájdalmat, és az élvezetet...
Nagyot élveztem, a valaha addig átélt legnagyobbat.

Kicsit hagyott engem is megpihenni, úgy, a fán lógva, majd levette a csipeszeket, ami volt legalább annyira fájdalmas, mint amikor feltette őket.
Megsimogatta sajgó bimbóimat, majd eloldozott.
- Felöltözhetsz.
Felvettem a ruhámat, megtöröltem az arcom és elindultunk vissza az autójához.

- Találkozunk még? - kérdezte, mikor megállt a park előtt.
Tudtam, hogy akarom a találkozást, ahogyan akarom Őt is, és ezt az új érzést még rengetegszer átélni.
- Igen - feleltem Neki.
- Igen, mi? Ejha, van még mit tanulnod... - mondta mosolyogva nekem.

Hozzászólások (3)

A hozzászólások belépés után olvashatók.