G. és én

G. és én egy ismert társkereső-oldalon ismerkedtünk meg.
Meséltem neki a vágyaimról az álmaimról, arról, hogy szeretném végre kipróbálni magam egy új, alárendelt szerepben.
Ahol Ő dominál, Ő viszi a fonalat, én pedig... Ezt magam sem tudtam akkor még.
Csak azt, hogy vággyal teli izgalommal olvastam már hónapok óta a szubmisszivitással kapcsolatos cikkeket, és nézegettem a képeket.
És ezek a vágyak nem csillapodtak, sőt... Napról-napra csak erősödtek, míg végül ellenállhatatlan késztetést éreztem egy nap arra, hogy regisztráljak egy Bdsm témájú társkereső oldalon.
Rögtön aznap rám is írt G., de ilyen gyorsan nem mehet - gondoltam magamban.
Tévedtem.
Nem volt tolakodó. Kifejezetten tetszett neki, hogy kezdő vagyok, mert így a kedvére formálhat, adta tudomásomra az egyik levelében.

Szép, napsütéses június estén találkoztunk először, és egy cukrászda teraszán beszélgettünk órák hosszat.
Elbűvölt teljesen. Laza volt, de áradt belőle a természetes dominancia is.
Hol megnevettetett, hol komoly dolgokról kérdezett. Nem csak a vágyaimat akarta megismerni, hanem a személyiségemet is.
Már az első beszélgetésünkkor teljesen az ujja köré csavart. Vágytam a szavaira, vágytam az érintésére, vágytam az ismeretlenre...
Mire észbe kaptunk, a cukrászda már zárt, így hát nekünk is szedelődzködni kellett.
- Hazaviszlek - mondta, én pedig, bár sajnáltam, hogy vége a beszélgetésnek, nem mondtam ellent.
Kifizette a számlát, megköszöntem neki a meghívást, és beültem az autójába.
- Hova vigyelek? - kérdezte.
Ódzkodtam attól, hogy rögtön megmondjam Neki a címemet, és ezt Ő is észrevette.
- Meddig vigyelek? - helyesbített, tiszteletben tartva óvatosságomat.
Kis gondolkodás után válaszoltam csak.
- A H. parkig jó lesz, köszönöm.
Nem volt hosszú az út, csak körülbelül 25 perces.
Mikor megérkeztünk a parkoz, lehajtottam a fejem. Nem akartam kiszállni az autójából, nem akartam haza menni, Vele akartam maradni... De nem mertem megmondani Neki.
- Kocsikázzunk még egy kicsit? - érdeklődött.
Mosolyogtam.
- Igen - adtam meg örömmel a választ gyorsan.
- Rendben. De legközelebb add meg a tiszteletet.
Nem értettem, miről beszél.
Látta az értetlenséget az arcomon.
- Igen, uram. Ezt így kell mondani - közölte velem, mire elpirosodott még a fülem is...
- Re... Rendben, Uram... - motyogtam.
- Érthetőbben, kis szuka!
Zavarban voltam, de tettem, amire utasított, immáron érthetőbben.
- Rendben, Uram.
- Helyes, helyes...

Egy erdőnél álltunk meg.
Kiszálltunk, Ő pedig kivett egy hátitáskát a csomagtartóból.
Megijedtem. Egy ismeretlennel az erdőben, éjszaka közepén...
- Ne aggódj, nem lesz semmi bajod - nyugtatgatott.
Ennek ellenére a félelem nem múlt el, de már ott voltam, egy lakatlan területen Vele, ahol a legközelebbi ember biztos, hogy csak kilométerekre van tőlünk...
Megfogta a kezem, úgy sétáltunk be egy fák közé.
Reszketésem nem múlt el, biztosan észre is vette, mert néha-néha elmosolyodott.
Úgy 10 perc gyaloglás után megálltunk.
Elengedte a kezemet és távolabb lépett.
- Vetkőzz le! - utasított.
Féltem, reszkettem még mindig, de tettem, amit parancsolt.
Levettem feszülős kis miniruhámat.
- A bugyit és melltartót is!
Zavarban voltam már nagyon, de ennek is eleget tettem.
Sokáig csak nézett. Nem tudtam eldönteni, tetszem-e Neki, vagy csak kifogást akar rajtam találni.
Amikor megunta a nézelődést, kivett egy kötelet a táskájából, és az egyik fához vezetett.
A kötelet átdobta az egyik ágon, és a kezeimet felemelte és a csuklóimra erősítette a végeket, jó szorosan összeszorítva azokat.
- Lábakat szét!
Engedelmeskedtem.
Benyúlt a lábam közé.
- Látom, máris felizgultál... - mondta, és valóban így volt, bár addig jó magam nem vettem észre, túlságosan is lekötötte a figyelmemet az ismeretlentől való félelem.
Ujjazni kezdett. Először egy ujjal, majd kettővel, majd hárommal, egyre csak erősödő mozdulatokkal.
Már-már nyögdécseltem is, átadva magam az élvezetnek, mikor abbahagyta.
- Nem engedtem meg, hogy élvezd - mondta.
Körülnézett, végül elsétált mellettem. Halottam egy reccsenést. Sejtettem, mit akar tenni, és ismét remegni kezdtem.
Egyszer csak a hátam mögött éreztem Őt.
Megsimogatta a fenekemet.
- Ne félj, nem lesz olyan rossz, csak először kicsit fájdalmas. De tudd, hogy ezt azért kapod, hogy legközelebb már tisztában legyél vele, hogy csak akkor élvezheted, amit csinálok, ha engedélyt kapsz rá... - búgta a fülembe, közben pedig - feltehetően a favesszővel, gyengéden cirógatta az oldalamat.
Elengedte a fenekemet.
És... Lecsapott rá...
Valahol tudtam, hogy ez lesz, de akkor is váratlanul ért. Nem volt túlságosan fájdalmas az első, de azért sajgott a fenekem utána.
Megsimogatta.
És jött a következő. Már erősebben.. És megint simogatott...
A harmadik után ugyanúgy.
Az ötödik után kicsit megpihenhettem.
Ismét a táskájához ment.
Egyszerű, házi ruhacsipeszekkel tért vissza.
Mindegyik mellbimbómra tett egyet-egyet.
Az a fájdalom... Mintha valaki csak a körmeivel csípte volna össze a fájdalomhoz nem szokott mellbimbóimat...
De nem jajgattam. Nem mertem. Magamban éltem meg a kínt, amit először alig bírtam elviselni, de G. elkezdte ekkor simogatni a csiklómat, ezáltal elviselhetőbbé téve szenvedésemet.
De ismét nem hagyta, hogy túlságosan is élvezzem az érintését.
Újra a fenekem következett.
Még öt, egyre csak erősödő ütést kaptam Tőle.
Mikor a büntetésemet elszenvedtem, hosszan simogatta a fenekemet.
A kötelet eloldozta, én pedig megsimogattam sajgó csuklóimat.
Mögém lépett ismét.
A két karomat a hátam mögé helyezte, és ismét összekötötte, immáron kihagyva a fát.
- Térdelj - szólt rám, mikor befejezte.
Letérdeltem.
Elém állt, lehúzta a sliccét, és a számba adta férfiasságát.
Szopni kezdtem. Gyengéden először, majd egyre vadabbul.
Aztán átvette az irányítást. Megfogta a fejem, és csak lökte, lökte a számba a szerszámját.
Nem tudom, meddig csinálhattam, talán 10 perce, mikor éreztem, hogy hamarosan a csúcsra jut.
Kivette a farkát a számból, és az arcomra spriccelt.
Öröm töltött el. Örültem, hogy élvezte ez a Férfi, ahogyan használhatta a számat, és örültem, hogy érezhettem a nedűjét is az arcomon...

Miután kicsit megpihent, csak akkor szólt hozzám ismét.
- Ügyes voltál. Add a kezeidet - mondta, és én tettem, amit kért, annak ellenére, hogy fogalmam sem volt, mit akar csinálni.
Kioldozott, és megint átdobta a kötelet a lelógó faágon, és a csuklóimra kötötte a végeket.
Alig értem a földet, olyannyira kifeszített.
Szétnyitotta a lábaimat, és egyik kezével a csiklómat simogatta, másikkal pedig ujjazni kezdett.
- Elélvezhetsz - suttogta.
Nem kellett sok, hogy így legyen, pár perc után átjárta a testemet a gyönyör teli remegés. Ezt, ilyen módon még előtte nem éreztem sosem: egyszerre éreztem a kiszolgáltatottságot, a csipeszek okozta fájdalmat, és az élvezetet...
Nagyot élveztem, a valaha addig átélt legnagyobbat.

Kicsit hagyott engem is megpihenni, úgy, a fán lógva, majd levette a csipeszeket, ami volt legalább annyira fájdalmas, mint amikor feltette őket.
Megsimogatta sajgó bimbóimat, majd eloldozott.
- Felöltözhetsz.
Felvettem a ruhámat, megtöröltem az arcom és elindultunk vissza az autójához.

- Találkozunk még? - kérdezte, mikor megállt a park előtt.
Tudtam, hogy akarom a találkozást, ahogyan akarom Őt is, és ezt az új érzést még rengetegszer átélni.
- Igen - feleltem Neki.
- Igen, mi? Ejha, van még mit tanulnod... - mondta mosolyogva nekem.