Smaragdrózsa 9. rész

Némileg feldúltan járta körül a szobát és a nyitott szekrény előtt állapodott meg. Vajon milyen ruha illik egy ilyen naphoz? Végül egy méregzöld, nehézselyem ruhát választott. Térdig érő, állógalléros, rövid ujjú darab volt, elöl végig apró, saját anyagával bevont gombokkal. A szabása egyszerűen csak követte a test vonalát. Testszínű harisnyát választott hozzá és a ruha színével azonos szaténcipőt, aminek még éppen kényelmesen magas sarka volt. Talált egy zöld szatén melltartót és hozzá való bugyit is. Végignézett magán és elégedett volt a látvánnyal. Visszafogott nőiességet sugárzott.
Levetette a ruhát és a fürdőbe indult. Elgondolkodva állt a zuhany alatt, míg a haját mosta. Végigsimította a testét, felidézte a férfi érintését, már-már fájón bizsergett a vágytól. De most készülődnie kell. Megtörölközött, bekente magát a kedvenc babaolajával és szárítani kezdte a haját. Mikor végzett, megállapította, valamit tennie kell zabolátlanul tekergőző fürtjeivel, hogy összhangban legyen a ruhával. Felöltözött, lazán feltűzte a haját, ez jól kiemelte nyakának ívét és a ruha is jobban érvényesült. Nem nagyon szerette a sminket, így most sem vitte túlzásba, kevés festék a szempillára, egy egészen halvány szájfény, ami kiemelte ajkait, egy utolsó pillantás a tükörbe: kész. Még több mint fél órája volt délig. Leült a könyvével az ablaknál álló fotelba, de nem tudott a betűkre figyelni, egyre csak azon járt az esze, mi is vár rá. Megakadt a szeme a komódon lévő bársony tokon, de nem nyitotta ki. Ebben a pillanatban egészen biztos volt abban, hogy meg fogja tudni, mit rejt a doboz. Nem akart elébe menni. Jobban akarta a férfit, mint bármit az életében. Fogalma sem volt, milyen próba elé akarja állítani a férfi. Hát nem bizonyított már eleget? Nem állt ki eddig minden próbát? Ákos mindig elégedett volt vele.
Visszaült, és kényszerítette magát, hogy olvasson. De most nem szippantotta be az örvény. Egyre inkább erőt vett rajta a nyugtalan várakozás izgalma.
Nyílt az ajtó, és belépett Ákos. Ada felállt, kezeit ösztönösen összekulcsolta a háta mögött. Némán álltak egy percig. A férfi lélegzetelállító volt talpig feketében. Testhezálló fekete garbót viselt, fekete nadrággal. Nyúlánk volt, izmos és elegáns. A szeme most inkább zöldben szikrázott és megkérdőjelezhetetlen tekintély sugárzott belőle. Ada olyan tökéletesnek látta, mint még férfit soha.
Ákos intett a szemével, a lány engedelmesen lépett hozzá. A férfi magához húzta.
- Nézz rám, és ne remegj, kérlek! – szólt. - Ma semmi nem kötelező. Bármelyik pillanatban kisétálhatsz, indokolnod sem kell. Semmilyen fizikai kényszert nem fogok alkalmazni. Nem kötözlek ki, nem fosztalak meg egyik érzékszervedtől sem. Azt akarom, hogy amit adsz, önként add. Felkészültél?
- Igen Uram.
- Vetkőzz le, kérlek!
Ada remegő kezekkel gombolta a ruhát. Első alkalom hangulata lengte be a szobát. Zavarban volt, eddig mindig Ákos volt az aktív szereplő, mindig ő szabadította meg a ruháitól. De most csak állt, mellén összefont karokkal, és nézte a lányt. Pár pillanattal később Ada már pucéran, hátratett kezekkel állt. A férfi úgy vette szemügyre, mintha először látná. Közelebb lépett, ujjai hegyével megérintette a lány mellét, körbejárta, alig-alig érintve a testét.
- Hajolj az asztalra!
A lány engedelmesen az asztalra hajolt, testén borzongás futott át a fa hűvösségétől. Kezével éppen elérte az asztal szélét, hát belekapaszkodott.
- Terpeszbe a lábaid! – csattant a következő utasítás határozottan.
Ákos a komódhoz lépett és egy korbácsot vett elő. Éppen olyat, amilyenről Ada álmodott. Önkéntelenül összerándult, ahogy a férfi megsimogatta vele az arcát, végighúzta a gerince mentén, a fenekén, majd a csiklóját éppen érintve visszafele. Még jobban markolta az asztal szélét. Becsukhatta volna a szemét, de nem tette. Nem akart elmulasztani egyetlen pillanatot sem, amikor egymásba fonódhat a tekintetük. De a férfi tekintete nem árult el semmit, kifürkészhetetlen volt, majdhogynem jeges. Összecsapni készült a tűz, ami Ada testét belülről égette bőrének jeges borzongásával, hogy aztán a gyönyörteli kínban semmisüljenek meg.
- Számold hangosan!
A korbács bőrébe mart. Nem érte váratlanul, mégis könnyek szöktek a szemébe. Ujjai kifehéredtek, ahogy szorította az asztal lapját.
- Egy… kettő… három… négy... öt. - a sikító fájdalmat egyelőre elnyomta a számolásra való összpontosítás.
- Hat… hét… nyolc… kilenc… tíz. – könnyei végigfolytak arcán, a hangja remegett és úgy érezte, ujjai lyukat vájnak a fába.
- Tizenegy… tizenkettő… tizenhárom … tizennégy … tizenöt. – mindenütt lángolt a bőre, csendben sírdogált. Az asztalon a könnycseppek tócsává gyűltek, de nem mozdult.
- Tizenhat… tizenhét… tizennyolc… tizenkilenc… húsz. – egész testét rázta az elfojtott zokogás, körülzárta a fájdalom izzó, vörös masszája.
Aztán vége lett. A férfi hűvös tenyerét érezte a bőrén. Jóleső érintés volt ez.
A férfi síkosítót és két vibrátort vett elő a fiókból. A kisebb vibrátorra nyomott belőle és szétkente a lány farpofái között. Óvatos, te határozott mozdulattal tolta a fenekébe. Ada igyekezett megkönnyíteni a helyzetét, de megérezte, míg a vibrátor a helyére került. Aztán a nagyobb következett. Öle nedves volt, így könnyen becsúszott. Kellemes volt, ahogy a két izgő-mozgó-rezgő játékszer kitöltötte, csiklója lüktetett, vágyott a jól ismert érintésre, de most nem kapta meg.
- Fordulj meg, és feküdj hanyatt az asztalra, a fejed lógjon le! – szólt a férfi.
Ada óvatosan összezárta a lábait, felállt. Nem volt egyszerű művelet benntartani a vibrátorokat és úgy mozogni, hogy fájdalmat se okozzanak. Elhelyezkedett. Feje kicsit lelógott, két kezével markolta az asztal szélét, lábai terpeszben, kitárva ölét.
Ákos a fejéhez állt és a szájába tolta kőkemény vesszőjét. Egyik kezével fogta a lány fejét, a másikkal a nyakát. Egyre mélyebbre hatolt a szájában. Makkja már a torkában lüktetett. Lassan járt ki-be. Amikor a legmélyebbre hatolt, megállt és nem mozdult egészen addig, míg Ada teste megfeszülni nem látszott. Élvezte, ahogy a lány torka nyelést utánzó mozdulatokkal masszírozza a makkját.
Ada érezte a mozdulataiból, hogy nem lehet sok hátra. Hallotta, ahogy a férfi felnyög, és egyidejűleg torkát forró sugárban öntötte el a sperma.
A férfi azonnal visszavonult.
Csipeszek kerültek elő a fiókból. Sok-sok csipesz. Ada el sem tudta képzelni, hova kerül ez mind. Jutott belőle a mellbimbóira, szeméremajkaira, combjai és karjai belső felére. Ákos nem kapkodott. Kivárta minden csipesz után, hogy a lány hozzászokjon a fájdalomhoz, mielőtt a másik csipesz belemar a testébe.
Ada maga sem értette, hogy bírja mindezt mozdulatlanul. Ismerte a csipeszek természetét, félt, hogy amikor lekerülnek majd, nem fogja bírni. Semmire sem vágyott jobban, mint ehhez a férfihoz tartozni, ebből próbált erőt meríteni a folytatáshoz.
Amikor a több száz csipesz – valójában összesen harminc- a helyére került, Ákos a fotelba ült, szembe Ata kitárt ölével.
- És most látni akarom, ahogy kielégíted magad!
A lány próbált a vibrátorokra koncentrálni, amiket időközben szinte el is felejtett, mással lévén elfoglalva. Valahogy eljutott ujjaival a csiklójáig, ami nem volt könnyű, hiszen minduntalan csipeszbe ütközött, amik a mozgatásra még kínzóbb fájdalommal válaszoltak. Szemeit becsukta és próbálta maga elé fantáziálni Ákos vágytól égő tekintetét, amit most testhelyzetéből adódóan nem látott. Kiiktatta a fájdalmat, csak a vibrátorok izgató rezgésére koncentrált, miközben ujjai a jól bevált mozdulatokkal kényeztették a csiklóját. Addig-addig helyezkedett, míg az ölében rezgő vibrátor megtalálta a legérzékenyebb pontját és akkor útjára engedte a gyönyört. Felnyögött és egész teste beleremegett a régen várt beteljesülésbe. A férfi megvárta, míg a lány teste megnyugszik, aztán odalépett hozzá és egyenként, kíméletlen gyorsasággal leszedte a csipeszeket. Aztán megszabadította a vibrátoroktól is.
A lány sírva fakadt a testét elárasztó kíntól.
- Felülhetsz és elmehetsz zuhanyozni. Vidd a ruhát, ugyanabban szeretnélek látni! – utasította Ákos.
Ada sajgó tagokkal szedte össze a ruháit és indult a fürdő felé.
Hosszasan folyatta magára a langyos vizet, hűtötte a bőrét. Lemosta arcáról a könnyeket, újra feltűzte a haját.
Amikor visszatért a szobába, a férfi a fotelben ült, kezében az ékszerdobozzal…