Úrnők úrnője 7. - Reni

Úgy rohantam, ahogy csak a lábam bírta. Akármennyire is próbáltam befelé fordulni, szinte kívülről láttam magam. A farkam és a heréim folyamatosan a testemhez csapódtak, ahogy himbálóztak futás közben. Az utcán szerencsére nem voltak olyan sokan, merthogy igen, az utcán rohantam, és igen, teljesen meztelenül. A kezeim a tarkómon tartottam, és igyekeztem minél gyorsabban megkerülni a háztömböt. Szemem sarkából láttam a padon jókedvűen üldögélő Istennőmet.
Valószínűleg felmerült a kedves olvasókban a kérdés, hogy kerültem ebbe a helyzetbe. Úgyhogy ugorjunk vissza egy kicsit az időben.

Felértünk Királynőm lakásába, lesegítettem lábairól a csizmáját. Gyönyörű, bordóra lakkozott körmű lábait átlátszó zokni választotta el tőlem. Papucsot húztam a lábára, aztán felnéztem rá.
- Elmondok pár alapszabályt, ami számomra alapvető egy úrnő-szolga kapcsolatban. A lakáson belül mindig meztelen vagy, és csak négykézláb közlekedhetsz. Ha épp nincs feladatod, a lábaim előtt térdelsz, és alázatosan csókolgatod, kényezteted őket! Minden lábnyomomat megcsókolod, ha mögöttem haladsz, és a büntetéseket hálával fogadod!
- Értettem, Istennőm!
- Adok 20 másodpercet, hogy levetkőzz, a ruháidat dobd oda a sarokba!
Igyekeztem, ahogy tudtam, és egy szempillantás múlva már meztelenül térdeltem előtte. Elindult a nappali felé, én pedig tudtam a dolgom, és minden lábnyomát hangos cuppanás kíséretében megcsókoltam, ahogy érdemelte is.

Leült a kanapéra, én pedig a lábai előtt térdelve odahajoltam a lábfejéhez, hogy megcsókoljam. Engedte.
- Húzd le a zoknim, de csak a száddal érhetsz hozzá! - parancsolta.
- Igenis, Királynőm!
Kicsit ügyetlen voltam, mert még sohasem csináltam ilyet. A sarkán alig tudtam áthúzni. De nagyon igyekeztem, és pár perc szerencsétlenkedés után már szemtől szembe találtam magam imádott lábaival. Éreztem a jellegzetes szagot, láttam csillogni az apró izzadságfoltokat.
Mivel nem rendelkezett másképp, meg is csókoltam. Először a nagylábujját, aztán feljebb haladtam szép lábfején. Éreztem egy apró kis remegéshullámot, de nem szólt semmit. Hagyta, hogy csókolgassam, egyre hevesebben.
- Nyalogasd a lábujjaim között, kutya, azt nagyon szeretem! - parancsolta mosolyogva.
- Igenis, Úrnőm.
Érdekes, de nagyon jó érzés volt benyalni a lábujjai közé. Voltak apróbb koszfoltok, de csak azért vehettem észre őket, mert fél centiről vizsgáltam. Megalázó volt, de szépen haladtam sorban.

Vagy negyed órán keresztül ezt csináltam. Ő kényelmesen hátradőlt a kanapén és élvezte a munkámat. Kicsit lefáradt a nyelvem, mert még sosem csináltam ilyesmit. Végül egy finom kis rúgással ellökte a fejemet.
- Játszunk egy kicsit! Jó kutyusomnak tartod magad?
- Igen, Istennőm - feleltem határozatlanul.
- Adok lehetőséget, hogy bizonyíts. Úgy tudom, hogy az ilyen kutyáknak, mint te, nagyon jó a szimatuk. Volt már alkalmad, de még egyszer alaposan megszagolhatod a lábam, a papucsom és a zoknim. - Azzal odanyújtotta felém újra a lábát. Figyelmesen megszagoltam. - Megvan? Nos akkor, az lenne a feladat, hogy a nappaliban lévő összes cipőmet és zoknimat megtaláld, és idehozd a lábaim elé. Erre öt percet adok, rajta!

Egy pillanatra megzavarodtam a hirtelen jött feladat miatt, de aztán észbe kaptam, és szétnéztem. Láttam néhány cipőt és csizmát szétdobálva, gyorsan odaszaladtam, és felkaptam őket, hogy visszavigyem Királynőmhöz. Ő szigorúan magához intett.
- Nem érhetsz kézzel a lábbelimhez - jelentette ki, és egy hatalmas pofonnal adott nyomatékot a szabálynak.
- Értettem, Királynőm!
Loholtam tovább, ezentúl a számmal kaptam fel a cipőket és a zoknikat. Könyvespolc, tévészekrény, asztal, kanapé, fotelek, virágok, alaposan körbe kellett néznem. A könyvespolc alsó részében is megakadt a szemem egy alaposan elrejtett körömcipőn. Szóval nem csak szét vannak dobálva, hanem néhány el is van dugva.
Alaposabban szétnéztem. Találtam egyet egy szobanövény egyik ágára felakasztva, egyet az ablakpárkányon, egy zokni lógott a videó mellett.

Végül letelt az öt perc. Renáta lábai előtt szép kis halom gyűlt össze.
- Szóval szerinted az összeset megtaláltad? - kérdezte mosolyogva.
- Nem tudom, Istennőm.
- Nézzük csak, úgy látom, hiányzik egy szandálom.
- Sajnálom, Királynő!
- Keresd meg gyorsan, mondom, hogy hideg vagy meleg.
Végül a radiátor mögül került elő. Oda volt bepréselve, alig tudtam a számmal kibányászni.
- Tehát nem sikerült végrehajtani a parancsomat. Olyan szolgára van szükségem, akire számíthatok.
- Rimánkodok a bocsánatáért, Királynőm!
- Megbocsátok, kis csicska. De szeretném, ha legközelebb jobban menne. Ezért most kapsz egy kis büntetést. Nagyon egyszerű a dolog: ha valamit nem teljesítesz, akkor büntetést kapsz. Így egy idő után, ha ez rögzül az agyadban, majd megbízható szolga leszel. A másik oka, hogy élvezem - mosolygott gonoszul.
- Köszönöm Istennőm, hogy segít jobb szolgává válnom.
- Most megismered az egyik legalapvetőbb büntetést. Térdelj terpeszbe!
Tudtam, mi jön, és nagyon nem vágytam rá. De mit volt mit tenni, terpeszbe vágtam magam.
- Nem szeretném, hogy összerogyj, viseld férfiként, nézz a szemembe!

Ez volt az utolsó mondata, aztán rám zúdította a férfiak számára legelviselhetetlenebb fizikai fájdalmat. Csak úgy csattant a lábfeje a herémen. Minden önfegyelmemre szükségem volt. De fel tudtam nézni újra szemébe.
- Mit tennél meg, hogy ne kapj még egyet? - kérdezte angyalian, mégis ördögien.
- Bármit - feleltem. Ez volt az egyetlen szó, ami eszembe jutott.
Aztán újra jött a fájdalom. Megint megrúgott, és ezúttal a kezemet nem tudtam a tarkómon tartani, kicsit összerogytam. Királynőm nagyon jót szórakozott azon a pár másodpercen, amíg összeszedtem magam, újra tarkóra tettem a kezem, és felnéztem rá alázatosan.
- Konkrétabb dolgot szeretnék.
- Egy órán keresztül masszírozom a lábát - feleltem ezúttal.
Láttam ahogy újra lendíti a lábát, és már vontam volna vissza az ajánlatomat, hogy jobbal álljak elő, de nem volt mit tenni. Ezúttal majdnem elsírtam magam. A szemeim könnyeztek mindenesetre.
- Ahhoz most nincs kedvem - nevette. - Rövidebb dolgot mondj!
- Körbefutom a háztömböt meztelenül.

Magam sem fogtam fel, hogy mit mondtam. Egészen addig nem, amíg le nem értünk a háztömb aljába. Renáta helyet foglalt egy közeli padon, onnan nézte végig, ahogy ledobom a ruháimat, és nekiindulok.