Szerepcsere (1)

Akiről szó lesz, már ötször volt előtte nálam Subként s mindig nagyon élvezte a szeánszokat, azokon átélt élményeket, történéseket. Különösen, hogy nálam átöltözhetett kedvelt bőr ruházataiba, amit magával hozott ilyenkor és úgy mozoghatott azokban, míg parancsomra le nem kerültek róla. Különösen kedvelte a fém-bőr kombinációjú mellényét s hozzá a passzentos bőr nadrágot, amely elől és hátul is kivágott volt. Legutóbb azonban már a második szobával s annak felszereléseivel is megismerkedhetett, nagy részben feltárultak előtte a lehetőségek, amit élvezettel nézett még kikötözve az András keresztről is.
Mikor újra jött s beengedtem, kikészítettem az előszoba asztalra a szokásos szélesebb bőr nyakörvet a pórázzal, de kitettem melléjük egy bőr korbácsot is. Észrevettem, hogy belépéskor ő is észlelte a változást. Meg is akadt azokon a szeme. Nyelt egy nagyot, de mielőtt még kérdezhetett volna bármit is, elindultam szokásom szerint az első szobába és csak hátravetettem: - Ha készen vagy, gyere be!
Jó idő eltelt, mikor hallottam, hogy belép a szobába. (Az is feltűnt, hogy most nem kopogott előtte, mint szokott.) Tettem a dolgomat s írtam tovább a számítógépen, hátra sem néztem. Egy idő múlva érzékeltem, hogy mögém lépett s kis köhintés után végre megszólalt:
- Jól meggondoltad, hogy én választhatok? – kérdezte meg halkan, kihangsúlyozva a tegező módot.
- Igen, választani kell valamelyikünknek! – erősítettem meg, de ügyelve, hogy semleges legyen a hanghordozásom is, majdnem közömbös. Mivel nem szólt, így én kérdeztem:
- Mit lehetett választani, vagyis hogyan? – firtattam, még mindig nem hátranézve.
- Feltehettem a nyakörvet, kezembe hozhattam a pórázt, mint szoktam és akár a számban is, fogaim között a korbácsot – kivárt – Uramnak, vagy mindegyiket hozhattam a kezemben is, mint Úr, azaz Dom. – fejezte be a válaszát.
- Igen. – hagytam helyben s nyugtáztam a válaszát, majd hozzátettem kissé pimaszul már: - Én is választhatok még? Szinte azonnal jött a válasz határozottan Tőle:
- Nem, Te már nem! Én döntöttem, választottam. Így Te ma engedelmeskedni fogsz! Nekem!– hallottam a büszkén kimondottakat s közben a laptop képernyőjén láttam is az visszaverődő képet s az más volt, mint szokott lenni. Azaz, nem a máskor megszokott fém-bőr mellény volt rajta, s ahogyan lenézve hátra sandítottam, bár a passzentos bőr nadrág és csizma volt rajta, de a nadrág kivágását takarta valami elől. Nem volt időm sokat nézelődni, mert csattant a hangja:
- Ha már nem készítetted elő a kellékeket, eszközöket, most tedd meg! Felugrottam a székből és rá sem nézve indultam megtenni, amit parancsolt, de újabb parancsa, pontosabban kérdése megállított: - Így? – ejtette ki olyan lefitymálóan, ahogyan csak tudta. Megtorpantam s gondoltam mire gondol(hat), de csak álltam, mint Bálám szamara. Nem is tudta kivárni, míg cselekszem, mert rám ordított: - Mióta van a szolga ingben, nyakkendőben s vasalt pantallóban ura előtt? Ez talán az újfajta szolgai viselet nálad? Erre tegyem fel a nyakörvet, a nyakkendődre? – sistergett a hangja. – S a szolgának nem kettő, hanem négy lába van, azon „jár”! – fölényeskedett még.
Így gyorsan lekapkodtam mindent magamról, de azért a bosszantására szépen élre hajtogattam a nadrágot a szék támlájára, majd rá megigazítva az inget s a nyakkendőt is elsimítva tettem le, atlétát és gatyót is rendezetten, de utána iparkodva álltam négykézlábra s ügettem el a sarokba a kellékekért. Mikor a dobozzal a kezembe visszaértem élé, kaptam egy hatalmasat a fenekemre nem a korbáccsal, de a pórázzal, ami még a kezében volt. Figyelt, de bár hirtelen jött az ütése, még is uralkodtam magamon s nem szisszentem fel. Alázatos tartásban vártam parancsait. Éreztem a hajamba markol, úgy húz fel térdepelésbe s mikor már egyenesen voltam előtte, meglendült a keze, hogy arcul üt. Időben lefékezte a kezét és csak nyakonvágás, s utána fülhúzás lett ebből a mozdulatsorból. Végre feltette a nyakörvet.
Újra a hajamba markolt és a másik szoba felé fordított s parancsolta, míg húzott a póráznál fogva: - Hozd a dobozt, de iparkodj a másik szobába utánam! Kicsit nehezen mozogtam a dobozzal, de átjutottunk a másik szobába, ahol sötét volt. Fel kellett állnom talpra, hogy a fényeket bekapcsolhassam. Mikor kigyulladtak, akkor megszólalt: - Szükséges volt ugyan megtenned, de megvárhattad volna, míg parancsot kapsz erre. Tízet kapsz ezért büntetésül, de kiválaszthatod, mivel. – engedte meg. Én a falon lógó széles fa paskolóra mutattam. Elmosolyodott a választást látva, levette és ott négykézlábon állva előtte, kimérte azonnal. Nem számoltatott, erre nem volt szüksége. A büntetés után a hajamba markolva felállított és az András kereszt elő vezetett, majd intett, hogy tegyem fel magamnak a csukló- és boka bilincseket, de már Ő csatolt fel a karabinerekkel a keresztre. Gondoskodott arról, hogy kellően rövidek legyenek, így kifeszüljek X alakban. Ahogyan ott álltam előtte, már módom volt végignézni rajta, így megállapíthattam, hogy bőr szerkó van rajta, alatta fehér izompóló. A nadrágján is elől a nyílást, egy felpatentolt háromszög bőrdarab takarta s mikor megfordult, hogy a falról valamit levegyen, akkor azt is láttam, hogy hátul is hasonló bőrdarab fedi, takarja. Visszafordulva felém megsuhintotta a lovaglókorbácsot s azzal csapott le a mellkasomra, majd a combjaimra, hasamat is megütögette párszor. Szorítottam a szám, de nem hagyta hang el a számat. Elismerést láttam a szemébe. Most közelebb lépett és mélyen a szemembe nézett, miközben hirtelen a már kezdődően meredező farkamra és golyóimra szorított. Túl hirtelen jött és érzékeny voltam, így felszisszentem erre. Most nyitott tenyérrel a mellkasomra ütött s élvezte annak dörgő hangját. Kicsit hátrább lépett, alaposan végiggusztált, hiszen még sohasem látott mezítelenül. Láttam elégedett a szőrösségemmel s már a duzzadó farkammal is. Most hozott spéci eszközt, mellyel a farkamat és golyóimat is külön-külön választva megkötözte/átkötözte, így azt éreztem, hogy erősen duzzadnak. Ekkor körül nézett kutatóan, de mivel nem találta, megkérdezte: - A kínai fa csikiződet, hol tartod? Szememmel intettem a közeli asztal fiókja felé. Kihúzta, megtalálta s élvezettel húzogatta ezt a fésűszerű fa eszközt a farkam környékén a gubancos szőrszálak között. Azt sem bánta, mikor kicsit megrángathatta a szőrcsomók miatt. Egy idő múlva a hagymaleszorító fémfésűt” vette a kezébe s ezzel folytatta a szőrszálaim fésülését, kifésülését. Eközben persze már a dorongom igencsak ágaskodott, ezért több fajta és féle csipeszekkel kínálta meg. Volt közöttük fa, műanyag, de fém is. A fémeknél már húzódoztam, sziszegtem, így ugyan rajta hagyta, de egy idő után leszedte azokat. Viszont a többiekre tett még olyanokat, melyeken kis súlyok is lógtak s egy korbáccsal meg is lengette, ütögette, miközben élvezettel figyelte húzódozásomat, testem tekeredését. Nem elégedett meg ezzel, hanem feltette a megtalált spéci mell csipeszeket is a mell-bimbóimra s azokra is tett súlyokat, majd az összekötő láncot a számba adta. Hamarosan kérdezett tőlem valamit. (Magamban elnevettem magamat erre, hiszen, ha megszólalok, kiesik a lánc a fogaim közül s leesve a súlyok nagyot rántanak a mellbimbóimon.) De megtettem s kibírtam a hatását. Végül megfogta az összekötő láncot és úgy húzta maga felé, hogy előbb az egyik, majd a másik mellbimbómról is lehúzta. Erre már sziszegtem, mert a beáramló vér igencsak érdekes érzést, de érdekes érzést adott.
Most gyertyákat gyújtott, és míg kicsit leégtek, s összegyűlt a folyékony sztearin, addig azzal szórakozott, hogy messzebbről a lovaglóostorral ütögette a testemet, persze úgy, hogy elérje a csipeszeket is a farkamnál. Élvezetes volt számára is, meg számomra is. A következőkben gyertyákkal csepegtetett, majd később már körülvezette a gyertyát a farkam és zacsijaim körül. Élvezte a húzódozásaimat, s testem megfeszülését. Persze nem hagyta ki a testemre száradt, szőrszálaimhoz tapadt sztearin cseppek pálcával, ostorral való leverését sem.
(folyt. köv.)