Úrnők úrnője 6. - Reni

Amikor beléptem a gyorsétterembe, olyan érzésem volt, mintha csak egy utas lennék a saját testemben. Hirtelen nem is igazán értettem, hogy kerülök oda ahova, és hogy készülhetek arra, amire készülök.
Bence vagyok, és pár nappal korábban találtam rá az interneten a világ leggyönyörűbb Úrnőjére. Váltottam vele jó pár levelet, és végre hajlandó volt találkozni velem.
Körbenéztem, szinte minden asztalnál ült valaki.
- Remek - gondoltam.
Kiszúrtam egy laptopozó nőt egy félreeső asztalnál. Egész csinos, szőke nő volt, szorongva közelítettem felé. Odaértem, ő felnézett rám, várta, hogy mondjak valamit, feltehetőleg melléálltam okát. Én úgy éreztem magam, mint aki még soha életében nem szólított meg nőt. Vettem egy mély lélegzetet.
- Elnézést, meghívhatom Ön és Renáta Királynőt valamire? - kérdeztem mosolyogva.
Azt a megütközést, ami a nő tekintetében volt, sohasem felejtem el. Maga a megszólítás is furcsa lehetett egy húszas évei elején járó lány számára, ráadásul egy harmadik személyről is beszéltem, aki ott sem volt. Nem hibáztathattam.
- Miről beszél? - kérdezte feszülten. Őrültnek tartott.
- Semmiről, elnézést - és már tovább is álltam.

Na ez mellé ment. Többet nem kéne hibáznom, mert könnyen bajba kerülhetek. A csaj nem csinált nagy ügyet a dologból, mert egyből arrébb álltam, de páran furán néztek rám. De mit volt mit tenni, odamentem egy másik lányhoz is.
Ez sem nyert.
Ahogy a következő sem.
És az azutáni sem.
Már irtózatosan furcsán néztek rám az emberek, én pedig elbizonytalanodtam, már ha addigi lelkiállapotomat magabiztosnak vesszük. Végigpróbáltam az összes egyedül üldögélő nőt. Lehet, hogy csak megszívatott és el sem jött?
Ezt nem akartam elhinni, úgyhogy körbenéztem újra. Volt két asztal, ahol két-két lány ült. Odamentem az egyikhez.
- Elnézést, meghívhatom Önöket és Renáta Királynőt valamire? - kérdeztem mosolyogva.
A szerencsémről mindent elmond, hogy a második lánypár volt a nyerő. Ott végre nem megütközött, riadt tekintet fogadta a mondatomat, hanem egy gyönyörű sötétbarna hajú nő mosolyogva válaszolt.
- Természetesen, szolga. - Azzal elővette a telefonját, és felhívott valakit. - Itt van, végre.

És belépett a gyorsétterembe végre Ő. Renáta Királynő, akiért totál hülyét csináltam magamból egy rakás ember előtt. Már a biztonsági őr is nézett bennünket. Lassan odasétált az asztalunkhoz. Felmérte a terepet. A másik két nő felállt, köszöntek neki két-két puszival, majd odasúgtak neki valamit. Ezután hozzám fordultak:
- Gyötrelmes napod lesz, szolga. - Azzal angolosan távoztak.
Úrnőm finoman megemelte a kezét, én meg gyorsan kapcsoltam, és kézcsókkal köszöntöttem. Gyönyörű bordóra lakkozott körmei voltak.
- Örülök, hogy végre láthatom, Királynőm!
- Én is, kutyuskám. Szerintem menjünk innen, a biztiőr nagyon nézelődik feléd - nevette.

A villamosmegállóig magabiztosan haladt előttem, rám sem nagyon nézett, ott aztán felém fordult.
- Játszunk egy kicsit az utazás közben - mosolygott. - Azt szeretném, ha miután felszálltunk végig a szemembe néznél, és minden egyes megállónál lejjebb hajtanád a fejed, mint korábban.
- Értettem, Királynőm - feleltem.
Felszálltunk, és belenéztem igéző barna szemeibe. Nagyon szép nő volt, kicsit nehéz volt állni a tekintetét. Fölényesen nézett rám, néha elmosolyodott. Aztán megállt a jármű, és én lejjebb hajtottam a fejem. Nem volt benne semmi extra. De aztán újra és újra megálltunk, és már fel kellett néznem rá. Még fölényesebben mosolygott, és egyre nehezebb volt állni.
Az ötödik megálló után már szinte folyamatos pukedlizés volt, amit bemutattam. Nem néztem sehova máshova, csak a szemeibe, így nem láttam, hogy néz rám a többi ember. Egyre nehezebb volt tartani magam, de Királynőm megkönyörül rajtam, ugyanis a következő megállónál leszálltunk.

A megállóban az emberforgatag közepette rám nézett.
- Most akarom a meglepetésemet!
Egy pillanatra megállt bennem az ütő. Mielőtt elindultam otthonról erre gondoltam a legtöbbet, de a gyors éttermi jelenetek, illetve Királynőm felbukkanása kitörölte a fejemből. Készültem Istennőmnek egy meglepetéssel.
Levettem a pólómat, a testemre alkoholos filccel a következő felirat volt írva:
Renáta Királynő szolgája.
- Az Öné vagyok, Úrnőm - térdeltem le elé, majd megcsókoltam a csizmáját ott a forgalmas megállóban. Biztos voltam benne, hogy sokan minket bámulnak. Ő méregetve nézett le rám. A feladatom az volt, hogy találjak ki valami kreatív meglepetést a számára, amiben egy lábcsók is van. Nem vittem túlzásba, de reméltem, hogy elegendő lesz.
- Elmegy... Menjünk fel a lakásba.