Fenekelés az Édenben II.

- Gábriel, unatkozom! Szeretnék egy társalkodónőt az angyalok közül. Akivel mindent megbeszélhetek.
Gábriel felment a mennybe, és előadta a kérést az angyaloknak. Éva most éppen egy társalkodónőt szeretne magának.
- Van aki önként vállalja, vagy a sorsolással kezdjünk?
- Mit nem képzel ez a ribanc magáról? Majd a kisasszony kedvébe fogunk járni, nem? Veled is mit tett Gábriel, már elfelejtetted? Hogy fenekelhetett el? Ő Téged! Szerepvesztésben leledzik. A lábaink előtt kellene hevernie, és térden állva könyörögni az áldásunkért úgy mint minden normális embernek. Erre.. Ő egy szeszélyes, kiszámíthatatlan nőszemély. Aki azt gondolja, hogy neki mindent szabad. Sohasem tudni mikor gyúl haragra, és miért.
Pontosan ez a reakció volt az amire Gábriel számított. Éva nem volt közkedvelt az angyalnők között. Talán a határozottságát, a jellemét irigyelték. Ő sosem alkudott meg, sosem hajtott fejet. Még Istennek sem. Nála mindent ki kellett érdemelni. Ezt az angyalnők nem érthették, ezt csak az tudhatta aki annyira ismerte őt mint Gábriel. Gábriel nem kezdett védőbeszédbe. Hálás volt a sorsnak amiért Évának annyi arcát ismerhette mint rajta kívül senki más. Talán még Ádám sem. A kislányt, akinek apukája lehetett mikor vigasztalásra szorult. A társat akivel mindent megbeszélhetett. A barátot, akire mindig számíthatott. A NŐT! Neki ezt jelentette Éva. A mindent! Ugyan hogy magyarázhatta volna ő ezt el?!

Ekkor hirtelen a gyönyörű Lilith bukkant elő a semmiből.
- Vállalom!
- Te Lilith? Ugyan miért tennéd? - Kérdezte Gábriel.
- Törődj a saját dolgoddal! Társalkodónő kell Évának, hát itt vagyok, és vállalom.
- Rendben Lilith, ahogy gondolod.
Lilithet ugyanúgy kivetették az angyalok mint ahogyan Évát is. Lilith mindig Luciferrel lógott, és mindent megtett Lucifernek amit Lucifer csak kért. Lilith gyönyörű egy teremtés. Angyali mércével is. Gyönyörű hullámos barna, vállközépig érőhaja van. Zöld szeme. Kreol bőre. Tökéletes alakja. Az egyik legszebb nő ő az angyalok között, már ha lehet rangsorolni őket.
- Gábriel kérnék estig időt míg elköszönök Lucifertől. Az almás jelenet óta ki van tiltva az édenből. Így nem fogunk egy ideig találkozni.
- Menj! Este várlak a Keruboknál, velük utazunk.

- Uram, meg kell beszélnem veled valamit!
- Mondd Lilith!
- Nem fogsz látni egy darabig, Éva társalkodónőt keres és én elvállaltam.
Lucifer lekevert egy hatalmasat a lánynak. Lilith alig bírt megállni a lábán, majd Lucifer megfogta Lilith haját a fejét hátrahajtotta, és a szemébe nézve kérdezte:
- Mit csináltál? Ki adott neked erre engedélyt te ribanc?
- Uram, nekem csak az jutott eszembe hogy az eddigi kísérleteink meg buktak újra, és újra. Az alma sem jött be. Talán ha ott leszek Éva mellett akkor segítségedre lehetek, jobban. Jobban mint eddig.
- Nem kérte senki, hogy gondolkodj helyettem Lilith! Nem bízom az emberekben, gondolod kiraktalak volna valaha ilyen veszélynek téged?! Nekem itt van rád szükségem, és nem Éva mellett, Ádám közelében...
Lilith részéről az is hozzá tartozott az igazsághoz, hogy nagyon unta már hogy Lucifer mindig Évával van elfoglalva, és hogy rá sokkal kevesebb ideje jut mostanában a gazdájának. Most majd egyszerre fájhat a feje miatta, és Éva miatt is. Pedig milyen gyönyörű időszak volt mikor gazdája csak vele foglalkozott. Hiszen mindegy, hogy gazdája simogat, vagy büntet, hogy melegít, vagy éget. A lényeg, hogy vele törődjön. Betolakodónak érezte az emberpárt, aki felborítja a felsőbb dimenzió rendjét. Nem tehetett semmit, hiszen ez volt isten akarata. Az új esély.

Nem volt sok ideje gondolkodni, mert gazdája utasította.
- Vetkőzz! Ugye tudod, hogy meg kell büntesselek? Pedig ez az utolsó amire most vágyom.
Lilith amilyen gyorsan csak tudta ledobálta a ruhát magáról.
Elé állt Lucifer elé, az ilyenkor kívánt pózban. Terpeszben, és keze a háta mögött összekulcsolva.
- Ügyes kislány. Lucifer végig simította Lilith tökéletes testét, úgy és annyi érzéssel mint ha ez lenne az utolsó alkalom mikor teheti.
Itt Lilith már az egészet vissza csinálta volna, de már késő, már nem tehette. Ez a felismerés sokkal nagyobb büntetés neki, mint bármi ami ezután jön.

Hirtelen vihar kerekedett, megnyílt az ég, és egy fehér lánggal égő deres jött elő. Ez biztosította hogy az angyalok ne tudják használni a varázserejüket.
- Azt szeretném ha a büntetést méltósággal viselnéd.
- A méltósággal való viselés, hozzá tartozik a büntetéshez.

A deresben nem volt semmi extra. Azon kívül, hogy fehér lángban leledzett.
Lilith felfeküdt rá, és Lucifer kibilincselte a kezeit, majd a lábait is. Ez is kész erőpróba volt Lilithnek, hiszen a lángok égették őt.
- Szeretném hogy tudd, hogy bármi amit teszek sosem önkényeskedés, mindig-minden a te érdeked szolgálja. Menekülőszó most sincs.
Kezdjünk!
Lucifer kezében egy égő korbács volt. Azzal sújtott Lilithre.
Egymás után, újra és újra, míg Lilith fészkelődni nem kezdett. Az ütések hatására szépen pirosodott Lilith bőre, a láng, és a korbács megtette hatását. De Lucifernek ez nem volt elég, igazán megszerette volna leckéztetni a lányt, vagy jutalmazni? Akárhogy is, csak záporoztak az ütések, most már félgömbökként sorozatokban. Lilith feneke már lila színben pompázott, és zihált a deresen. Próbált úgy mozdulni, hogy elkerülhesse a következő ütést, de esélye sem volt. A bilincs nem adott neki mozgásteret. Ha mozdult, az oldalát érte az ütés, ami sokkal fájdalmasabb volt mint ha a fenekére kapta volna. Egyébként is, az Ura azt kérte hogy méltósággal viselje. Meddig lehet ezt bírni? Az ütések, csak záporoztak, és ő könyörgésbe kezdett.
Lucifer megállt, végig simított Lilithen, eljátszva a a belső combon, és a csiklóval, gondosan ügyelve arra hogy időben megálljon. Lilithnek igazán jól esett a fájdalom után, és kérlelni kezdte Lucifert hogy oldozza el. Hadd viszonozza ő is.
- Nem gondolod, hogy ennyivel megúszod kisasszony ugye? Amit most kapsz azt megjegyzed egy életre.
Még 30, és ezt hangoson számolod is!
- Ne, kérlek, ne! Nem bírok többet!
- Dehogynem drágám! No, elég a nyafogásból!
Szisztematikusan csapott le újra, és újra, egymás alá rendezve a csíkokat.
A csíkok gyönyörűen rajzolódtak ki Lilith egyébként is lila fenekén. Az összkép igazán csodálatos. Egy festő sem tudna ebben a színárnyalatban változatosabb színeket keverni, mint amit nekem sikerült a popsidra varázsolnom kisasszony. Állapította meg Lucifer félhangosan.
Letelt a 30, amit Lilith már csak a könnyeit nyelve viselt el.
Lucifer eloldozta, majd magához ölelte.
- Nagyon vigyázz magadra!
Ekkor Lilith már nagyon nem akart indulni, de várták a Kerubok és Gábriel.
Visszafordult, és Lucifer nyakába ugrott.
- Köszönöm az ajándékot, hogy hetekig érezhetlek még magamon. Szeretlek!
- Menj mert indulnod kell. Édes kis ribancom!
Lilith megfogta Ura kezét, és a szemébe nézve kérdezte:
- Azért tudod hogy van közös pontotok Évával, ugye?
- Nem tűnt fel, mi lenne az?
- Mind ketten spankingesek vagytok!
- Hm.

Lilith Urát ott hagyva új kalandja felé indult.

Emma