Találkozás az ÚRRAL (2. befejezés... még mindig fantázia)

… Egy szobában tértem magamhoz az ájultságból. Egyedül voltam. Körbenézvén láttam, hogy a szoba tiszta, szépen berendezett, valószínűleg egy panzió, vagy szálloda lehet. Mivel úgy tűnt, egyedül vagyok felálltam, hogy körülnézzek. Valóban nem volt ott senki, rajtam kívül, csak egy üzenet. URAM-tól. Néhány sor. Láthatom hát a kézírását!!! Szép, kiművelt férfiírás, állapítottam meg. Felemeltem a cetlit az asztalról és leültem, nehogy megint elájuljak, és olvasni kezdtem: „vetkőzz le, háttal az ajtónak, kisterpeszben állva várj rám!”
… Ez tehát az utasítás… semmi több. Kissé reszketve, ugyanakkor izgalommal és várakozással teli, nekiláttam hát a parancs teljesítésének. Lassan vetettem le az amúgy sem túl sok ruhát, ami rajtam volt. Meleg lévén csupán egy szoknya, melltartó és a combfix. Ennél a darabnál átfutott a fejemen… talán jobb lenne magamon hagyni, mivel azonban a parancs nem tért ki erre, jobbnak láttam levenni ezt is. A ruhákat szépen összehajtogatva a szekrénybe helyeztem, majd felvettem a kívánt pozíciót. Kissé megborzongtam. A folyosóról beszűrődő neszek hallatán újra meg újra összerezzentem. Nem tudom meddig álldogálhattam ott. Minden olyan furán időtlennek tűnt, de gyanítom nem túl soká.
Hallottam, ahogy nyílik az ajtó, a szívem ebben a pillanatban olyan hevesen vert, hogy azt is hallani véltem. De nem volt idő ezen tétovázni, mert a következő pillanatban már erős férfikezek öleltek át hátulról és azzal a lendülettel éreztem ugyanezen kezek markolását a melleimen.
… Egy pillanatra átfutott a fejemen: istenem, csak tetsszek neki, csak örömét lelje bennem, de ezen sem volt időm elmélkedi, mert egy határozott és erős mozdulattal az addig oly szorosan ölelő, markoló kezek megfordítottak és máris szemben találtam magamat Urammal. Egy pillanatra mélyen a szemébe néztem, és félelemmel vegyes gyönyörűség öntött el. Az jutott az eszembe, mi van, ha nem is lenne szabad a szemébe néznem, ezért hamar lesütöttem a szemem. És ekkor megláttam ágaskodó, duzzadó hímtagját, amit se szó se beszéd, de még csak egy parancs se, mohón a számba vettem… úgy tűnt tetszik neki, mert nem tiltakozott, nem is szidott meg, inkább a fejemet fogva jó mélyen betuszkolta a számba, úgy hogy öklendezni kezdtem. Tudtam, ezért a fegyelmezetlenségért büntetés jár… de csak arra tudtam gondolni, mennyire szeretném boldoggá tenni, érezni, látni élvezni a gyönyörét. Ekkorra már a bokámig csurgott a saját levem, lüktetett a puncim, minden egyes szívdobbanásomra és ismét az ájulás kerülgetett. Iszonyúan kívántam, hogy érezzem magamban a fölényét, a férfiasságát.
Uram egy mozdulattal elvette tőlem gyönyörű szerszámát és már hallottam is a következő parancsot… „ülj az asztalra és tedd szét a lábad felhúzva!” - hangzott. Önkéntelenül is tiltakozni, feleselni kezdtem, iszonyúan kínosnak éreztem, hogy ennyire kitárulkozzak előtte, hiszen még a nevét sem tudom! Méretes kötél került elő, és mielőtt ismét apellátába kezdhettem volna Uram már ügyes, gyakorlott mozdulatokkal meg is kötözött, úgy hogy egyrészről mozdulni sem bírtam, másrészről pedig olyannyira kitárult helyzetbe kerültem, amilyet korábban elképzelni sem tudtam volna. Éreztem átható pillantását a puncimon, iszonyúan szégyelltem magam, nem csak helyzetem miatt, sokkal inkább a gondolattól, hogy felizgatott az Uram szemében tükröződő elégedettség látványa, a kiszolgáltatottság és annak a gondolata, hogy mi is fog következni. … Érzetem, ahogy gyengéden széthúzza a pinám, meleg nyelvét lassan, kéjesen, kőrkörösen egyre beljebb haladva a csiklóm felé, amit elérvén egy óriásit harapott bele. Felsikoltottam a fájdalomtól és azt kívántam sose legyen vége ennek a pillanatnak. … Mire felocsúdtam már lekerültek a kötelékek és az ággyal szemben álló pipere asztalra hajolva álltam ismét…
Megijedtem, hiszen a hátsóm szinte még szűz, egyszer csak egyetlen egyszer ért hozzám férfi ezen a fertályon, féltem, nagyon fog fájni. Megkönnyebbüléssel nyugtáztam a hűvös, zseléféle anyagot, amit Uram a fenekemre kent és közvetlenül ezután a farkát a fenekemben. Meglepően újszerű és izgalmas élménynek bizonyult ez a behatolás, csodálkozva vettem tudomásul, hogy szinte ájulásig felizgat. Nem fogom látni az arcát! – gondoltam, amikor rájöttem, hogy egy tükörrel szemben állok… boldoggá tett Uram gyönyöre és saját orbitális orgazmusom, miközben már spriccelt a hátamra a forró geci.
Eztán gyorsan és szótlanul felöltözött és távoztában már csak annyit mondott: „Majd beszélünk! Ügyes voltál kislány!” Boldog voltam.
Folyt köv... ha már megtörtént! NEKI írom! Olyan kisugárzása van, ami az éteren is átjön és csak remélni tudom, hogy egyszer csak tényleg megtörténik. Ígérem megírom...