Mester (börtönőr) meg a Sub (őrizetes) és a többiek (3)

A Mester most a Subra emelte a tekintetét, szigorúan végigpásztázta a testét és lefitymálóan megjegyezte: - Piha, jobban mutatsz a sportcuccaidban. Szeretnél talán így mutatkozni egy másik srác előtt is? Vagy legyenek többen? Halljam! A Sub hallgatott, töprengett a válaszon, míg nem megszólalt: - Igen, Uram! Még sohasem voltam többek előtt mezítelenül, kivéve az edzőtermi zuhanyozóban, de az más szituáció. – hangzott a Sub megfontolt válasza. A Mester csak bólintott, majd visszahúzta a Subra a sportnadrágját és újra ott hagyta kikötve, kiment a szobából. A Sub örömmel látta, hogy a sarokban a film közben pergett tovább. Figyelmét újra lekötötték az ott történtek. Arra kapta csak fel a fejét, hogy valaki belépett a szobába és megszólalt mögüle: - Akartál mást, másokat is szolgálni, most megteheted! A Sub összerezzent, mert ismeretlen volt a hang és volt valami fenyegető is a hanghordozásában. Próbált arra nézni, de sötétben állt a valaki, nem is igazán látta, csak a körvonalait. Ahogyan próbálkozott a megnézésével, az illető előrébb lépett, ki a fénybe. Egy magas, izmos srácot látott, testén, postosabban a mellén, bőrszíjakból font mellényben, aminek egy része, kis bőrzacskó a farkát takarta, de igen sok mindent szabadon hagyott a testéből. A fejét azonban egy bőr csuklya fedte, takarta el, csak a szeme, szája látszott ki abból. A Sub azt is megállapította, hogy nálánál is izmosabb, magasabb, de még szőrösebb is s érdekesen hosszúszőrű volt a szőrzete. Most a srác a Subhoz lépett és végigmérte, majd cikizve megjegyezte: - Te vagy személyi edző? S magaddal nem is foglalkozol? Rád férne némi foglalkozás veled. De majd teszünk erről! – ez utóbbi kimondottan fenyegetően hangzott. A Sub már megbánta, hogy az előbb beleegyezését adta. Most a srác még közelebb lépett és alaposan végig ment a kezeivel a Sub testén, mindenhol megtapogatta, de a Sub meglepetésére a farkát elkerülte a keze. Már fordult is el a srác, mikor hirtelen hátranyúlt s akkor szorította csak meg a Sub farkát a golyóival együtt kíméletlenül. A Sub felhorkant erre s megrántotta a testét, de nem tudta a kezeket lerázni magáról. A srác felnevetett: - Nyugi, apuskám, amit megfogok, az meg van fogva! Értetted? A Sub próbált nem reagálni, de a teste megfeszült, mert a srác keze, azaz marka egyre jobban szorította az ékszerét. Egyszer csak abbahagyta és eloldozta a Subot, majd mögé lépve hátracsavarta az egyik kezét.
Így vezette az ajtó felé, ami a másik szobába vezetett. Kinyitotta és szinte belökte a Subot a szobába, de közben már az izompólóját a mellkasáról fel is húzta s a fején át vetette, ami megakadályozta a kezei szabad mozgását. A Sub erre figyelt és a védekezésre s csak később eszmélt rá, hogy a szobában nem látja a Mestert, de hárman ülnek körben, előtte. Most a mögötte álló srác összebilincselte a csuklóit hátul és már le is rántotta a sportnadrágját. Erre a Sub felordított, mert a gyors lerántástól a mereven álló farka is ment a gatyával, majd visszacsapódott a hasára. - Nem kiabálunk, hanem inkább köszönünk! – hallotta a háta mögül. Ekkor jött arra is rá, hogy az előtte ülők arcát sem látja, mert mindnek a fején csuklya van. Viszont már hajlott is meg előttük, mert a kezét a srác felfelé feszítette a háta mögött. Így meghajolva kellett köszönnie, amit nehezen, de megtett. Most térdre kényszerítette a srác és mindegyik elé letérdelve megcsókoltatta a lábaikat külön-külön. Utána pedig végig kellett menni és a farkaikat, pontosabban az azt fedő kis bőrháromszögeket megcsókolnia. A Sub próbált ellenállni, de a srác marka erősebb volt. Mikor végzett újra talpra állította, de most a kezét a lecsüngő kötélhez erősítette és felhúzta, ameddig lehetett. A Sub erősen meghajlottan állt előttük. Ekkor észlelte azt is, hogy a sarokban ötágú gyertyatartó áll s abban a gyertyák égnek. Most a srác egyenként odahozta az égő gyertyákat, s a tartalmúkat a Sub hátára, fenekére csorgatta, ami nem ment sziszegét, vonaglás nélkül. Mivel az öt gyertya más-más színű volt, így a Sub is szép, színes lett a cseppektől. Kis idő múlva az egyik szélen ülő felállt, majd vette a mogyorópálcát és lecsapkodta a Subról a rádermedt sztearint, de hagyott a többinek is, így végül mind leverésre került. Amint ezzel végeztek az egyik srác ugyanúgy felkötötte a Sub ballábát, mint a Mester és most sorban meg is kúrták a Subot, de nem mentek el benne, hanem amikor mind végzett, mögé álltak s egyszerre szinte a hátára spricceltek. A Sub arcán az undor ült ki ezt érezve, de nem szólalt meg.
Ekkor lépett be a szobába a Mester és állt elé. Közben kikötözték s már állt a Mester előtt kis terpeszben, mikor ezt hallotta:
- Ezt szeretted volna, nem is egyszer, de többször. Teljesült. Mi volt a gondod? A Sub lehajtott fejjel állt és hallgatott. Majd jó idő múlva megszólalt:
- Igen, ez volt a vágyam régebben, de már nem vágynék erre, ha most kezdenénk. Maradok a domináns oldalon és nem kívánkozom át a másik oldalra. Csend volt, szinte vágni lehetett, mikor folytatta: - Még csak az kellene, hogy ezt lássák, így lássanak az edzőtermiek, az ottani edzőtársaim. Le is égne a pofámról a bőr.
- Nem fog! – hallatszott határozottan a Mestertől. – De legyen minden kívánságod ma teljesítve… - kezdte, de nem tudta folytatni, mert a Sub közbevágott:
- Isten mentsen attól, hogy ez beteljesüljön! – kiáltott fel. – Nem is értenék meg. Az lenne csak a kész lebukás! – hadarta el egy szuszra a Sub. Ekkor vette észre, hogy a többiek körbeállják és hangosan nevetnek.
- Ne pofázz feleslegesen és ne sértegess másokat, akik nem tudnak védekezni! Most vedd le mindenki farok védőjét és végezd el az üdvözlését minden faroknak! A Sub megtette, amire utasították s mikor az utolsót is elvégezte, akkor nézett fel és ámult el, mert már senkin sem volt bőrcsuklya és azokat látta maga előtt, akiket nem akart volna. Nagyon elszégyellte magát, de azok csak nevettek. Az egyik megszólalt:
- Mi már régóta gondoltuk, hogy Te sem vagy outsider közöttünk, de nem tudtuk, hogyan ébresszünk erre rá, ezért kértük meg a Mestert, segítsen ebben. Szent a béke? Kezet rá! – szólt és nyújtotta a kezét, majd a többi is leparolázott a már álló Subbal.
- Nektek szent a béke, de én még nem végeztem Vele! – szólt és mutatott a Subra a Mester. – Hátra van még a gúzsbakötése két órára, mert az jót tesz, időt ad a gondolkozásra Neki is és közben az izmok is pihennek.  Ti mehettek! – szólt a többiekhez.
- Te pedig vedd le az izompólódat és feküdj hasra ott a szőnyegen! A bokáid a csuklóidhoz lesznek kötve, így kis ívet képezel, és ezen fogsz imbolyogni itt, előttem. – mondta és tette is közben a Mester, amit mondott.
Hamarosan gúzsba kötve hintázott már előtte a Sub a szőnyegen. A Mester olvasta tovább az újságot. Jó idő eltelt, mikor köhintett a Sub. A Mester ránézett s mivel látta szólni szeretne, megengedte:
- Honnan tudta Mester, hogy kiket és mikorra kell idehívnia? – kérdezte meg a Sub.
- Nem én döntöttem, hanem Te, igaz nem tudtad. Szinte Magad válogattad ki a résztvevőket azzal, hogy kinek szóltál és kinek nem, hogy ma nem leszel, mert kérted helyettesítsen. Azok jöttek, akiket erre megkértél.
A Sub ezt meghallva elgondolkozott és megértette, hogy jól választotta ki, kik a barátai és kiknek kellett szólnia.
Két óra elteltével a Mester kiengedte a gúzsból, de a Sub még kérte, hogy egy utolsó kúrásban legyen szerencséje és azt úgy szeretné, ahogyan másodszorra tette.

vége