Mester (börtönőr) meg a Sub (őrizetes) (2)

A Mester most a Subhoz lépett, kiengedte a kötelékekből, kis ideig hagyta, hogy visszatérjen a vérkeringése is, majd megszólalt: - Elhoztad, amire utasítottalak? A Sub bólintott, de nem válaszolt hangosan, mert nem tudta, hogy ezt a Mester, vagy a főfelügyelő kérdezte-e. A Mester magában ezen nevetett, és ennyit jegyzett meg hangosan: - Menj ki érte! Vedd fel a személyi edzői öltözetedet és úgy gyere ide vissza, hozva az egyebeket is a sporttáskádban!
Kis idő múlva nyílt az ajtó, azon belépett a Sub kezében a sporttáskával, míg rajta szoros sportnadrág és felül izompóló volt. A Mester elismerően nézte végig s megállapította, jól mutat azokban a cuccokban. A Sub is észrevette az érdeklődést, még jobban kihúzta magát és megfeszítette testét, mellkasát, behúzta hasát. Ekkor a Mester megszólalt: - Most megmutatod, hogy kell kézi súlyzókkal erőgyakorlatokat végezni! Kezd!
A Sub kivette a kézi súlyzókat a táskából, marokba fogta és kezdte emelgetni s meg akart szólalni, hogy magyarázza, mire kell figyelni közben, de a Mester leintette és gúnyosan megszólalt: - Így nem lesz jó. Ez nem erőkifejtés, csak látszattevékenység. Azért jöttél ide, hogy megdolgoztasd az izmaidat, akkor gyerünk, tedd, célirányosan! – hangzott a gúnyos szöveg Tőle. A Sub összerezzent, kérdőn nézett a Mesterre, de az rezzenéstelen arccal állt s várt. A Sub felfogta végre, hogy most a Mester az edzője és elkezdte újra, legjobb tudása szerint a gyakorlat-sort, de nem jutott messzire. – Még mindig nem jó. Nem, és nem! Oda figyelj! – hallotta ismét. Kezdett erre vörösödni, mert nem volt hozzászokva, hogy bírálják a gyakorlatait, míg nem rájött, hogy ez a Mester célja ezzel az egésszel. Magában elmosolyodott és tette már odaadóan, végezte legjobb tudása szerint újra. Most már a Mester is meg volt elégedve. Hamarosan hanyatt fektette a földre, majd a bokáira ült és mutatta így üljön fel. A Sub erőlködve, de ezt is teljesítette, viszont a Mester ezt is megkritizálta és újrázást rendelt. Majd helyben futást rendelt felemelt térdekkel. Jó ideig tartott a macska-egér játék, a Sub kimelegedett, megizzadt. Mikor már csorgott a verejtéke, átizzadt az izompólója is, a Mester megállította és leparancsolt mindent róla. Mikor mezítelen volt már a Sub önkéntelenül is a farka elé tette a kezét, amire azonban a Mester nagyot ütött, csattanóst. A Sub el is kapta a kezeit erre. Most a Mester arra utasította, hogy álljon kézállásba a falnál s hagyta jó ideig így állni, míg már nagyon vörösödött a feje, mert beleszaladt a vére. A gumibottal közben a Mester a farkát birizgálta, amire már az kezdett duzzadni, hamarosan már keményen állt is, mint a cövek. Most intett a Mester, hogy rugaszkodjon el és álljon talpra, de mikor elé huppant és még bizonytalan volt állásában, átölelve magához szorította. A kezeivel előre nyúlva erősen megcsavargatta a mellbimbóit, de közben magához is húzta, így a Sub érezte megint a Mester mereven álló farkát is a popójához nyomódva. Most arra utasította, hogy a szőnyegre, az ágy elé térdeljen, szétrugdosta a lábait s a fejénél rányomta hassal az ágyra s már ült is a derekára. Onnan érte el a golyóit, farkát, amit alaposan megmogyorózott s egy felvett korbáccsal meg is ütögetett. A Sub merev farka az ágy oldalához szorult, így még jobban érte is a korbács ütése. Ekkor pár műanyag csipeszt is felcsíptetett a golyói bőrére, amiről kisebb súlyok lógtak le, amiket szintén eltalált a korbáccsal. Ekkor a Sub feljajdult. Most leszállt róla a Mester és a karjánál fogva megfordította az ágyon, majd előre húzta, így a Sub feje hamarosan a szőnyegen volt, derekát megtámasztotta az ágy oldala és lábai kétoldalt a szőnyegre kerültek. Most újra érezte, hogy a Mester bele hatol és megkúrja alaposan, hosszasan. Izgató volt a golyóin a súlyoktól rezgő csipeszek szorítása is. Végre azt is érezte, hogy összerándul benne. A Mester felállt, majd intett a Subnak, hogy ő is álljon fel és kifele mutatott. A Sub megértette és elindult a fürdőszoba felé, ahova belépett és éppen be akarta húzni az ajtót maga után, mikor érezte, nem megy. A Mester lába volt az ajtóban. Kérdőn rá nézett, de az nem szólt, csak a kádra mutatott. Így a Sub kénytelen volt belépni a kádba és lezuhanyozott a Mester jelenlétében, majd alaposan le is törülközött. Ott állt és várt. Kezdetben még a keze a farka előtt volt, majd lassan leeresztette. Ekkor, s csak ekkor a Mester egy másik sportnadrágot és izompólót dobott oda, amit felvett a Sub. Sportruházatban várt a további parancsra. A Mester sarkon fordult, kilépett s intett, kövesse.
Beléptek újra az előbbi szobában, de ott nem állt meg a Mester, hanem áthaladva a szobán, a másik ajtót kinyitva. Így a Sub oda is követte. A nyitott ajtóban azonban egy pillanatra megtorpant, mert a kisebb szobába benézve elámult. Egy komplettül kialakított kínzókamra tűnt fel András kereszttel, fa bakokkal, csörlőkkel felszerelve, a falakon pedig különféle eszközök függtek. Az ablak el volt sötétítve és csak irányított fények világítottak abban. – Ne bámészkodj, arra még ráérsz, ha már ki leszel kötve az András kereszthez! – jutott el a füléig a Mester szava. A Sub azonban csak állt lecövekelve, majd lassan a Mesterre nézett s már megszólalt: - Ez mi? A Mester azonnal hátrafordult és már kapta is a két nagy pofont helyben, majd odahúzva egy széket leült és a térdeire rántotta a Subot. Ott elverte, mint a kétfenekű dobot. Mikor végzett a Sub vontatottan felállt és megköszönte a büntetést.
S mivel mást nem mondott, de látszott akarna, a Mester végre felszólította erre. A Sub csak ennyit mondott lassan: - Uram! Már tudom, hogy mit jelent a dominancia. Én botorul azt hittem tisztában vagyok ezzel. Magamat is dominánsnak tartottam, mert ott az edzőteremben én voltam a főnök, utasítottam, döntést hoztam, korholtam, szidtam, ha kellett, néha akkor is, ha nem kellett volna. Most látom csak, hogy úgy is lehet irányítani, másikra az embernek az akaratát rákényszeríteni, hogy közben nem ordít, még csak fel sem emeli a hangját, de nem hagy kibúvót a másiknak, lezár minden kiskaput és megtorol minden kitörési kísérletet. Azaz betartatja a közösen elfogadott szabályokat, földbe döngöli a másikat, de még is meghagyja azt a látszatot, hogy ne kelljen így éreznie. A Mester ezt hallva bólintott, de nem szólalt még meg. Várt. A Sub is, majd lassan mégis csak folytatta: - El sem tudtam volna képzelni, hogy Uramnak sikerül betörnie engem. Azt gondoltam tökös, magyar legény vagyok, aki nem hajlítható. Legfeljebb törik. Most már látom tévedtem. – miközben ezt mondta lassan letérdelt a Mester elé és fejét lehajtva folytatta: - Tegyen Uram, amit akar, szeretne! Utasítson, és én mindent megteszek, parancsa szerint. Már vágyom arra, hogy ezt megtehessem. – fejezte be.
A Mester nem szólt, csak felállva a karjánál megfogta a Subot, felhúzta, odavonta az András kereszthez és a két csuklójánál, bokáinál fogva kikötözte, majd végig simította a kezével és otthagyta. Kiment. A Sub állt, várt és közben nézelődött. Lassan észrevette, hogy a szoba sarkában kivilágosodik egy képernyő és megmozdul a kép. Egy srácot látott kikötve egy András kereszthez, de mezítelenül és már ketten is odaléptek és elkezdődött a tortúrája. A Sub nézte, csak nézte, majd egyre jobban elsápadva nézte. Borzongott, reszketett a teste a látványtól, de azt is érezte, hogy a lélegzete elakad, nehezen, kapkodva szedi a levegőt, mégis le sem tudta venni a szemét a képernyőről és alig várta mi fog még történni ott. Egy pillanatra elkapta a tekintetét a képernyőről, lenézett és csodálkozva látta, hogy mereven áll a farka, szinte kilyukasztotta a sportnadrágját. Konstatálva ezt az érzést, már vissza is tért a szeme a képernyőre, ahonnan nem is vette le későbbiekben sem. Szinte vágyott a srác helyében lenni.
Nem is érzékelte, mikor mögötte nyílt az ajtó, egy másik, és azon tért vissza a Mester. Csak akkor vette észre, mikor hozzá ért, mert lehúzta a sportnadrágját. A merev farkát és a kezében hozott dilatatort is bekente síkosítóval, majd a húgycsövébe tolta azt, míg a Sub meg nem merevedett. Ekkor lassan ide-oda forgatta, végül úgy állította, hogy pár centi kimaradjon és egy bőr pertlivel rögzítette a farokhoz. Most valamit kis kocsin odatolt s rácsatolt a dilatator végére, a másikat pedig a faroktőre tett bandázshoz csatolta. Ekkor oldalt lépett és a Sub csak azt érezte, hogy valami kis ütéseket mér lassan a farkára, majd gyorsult a tempó s újra lassult. Felsóhajtott a kéjtől. Ekkor folytatódott a kéj, de mindig, mire a csúcsra ért volna, eltűnt. Jó párszor megtörtént, mire engedelem nélkül megszólalt: - Uram, kérlek, küldj-engedj el, nagyon feszít már! A Mester nem szólt, de erősebb iramot diktált az elektro készüléken és a kilövellés előtt a bandázst is megeresztette, így a Sub hatalmasakat lőtt, több etapban s jó messzire, miközben rázkódott a teste. A végén felsóhajtott és megszólalt: - Köszönöm, Uram, nagyon jól esett.
(folyt. köv.)