Ajándék 1

Felmentem az asztalra az üres helyre, lában magam alá húztam és mellé ültem, így a nemi szervem legalább zárva volt, a sok arab csak a felső testemet vizsgálgatta. Alig helyezkedtem el az asztal azon része elkezdett körbe körbe forogni. Így a hátam mögött ülők is láthattak. Mutogattak felém, kacarásztak, nevetgéltek. Életemben ennyire megszégyenítve még nem voltam. Sírhatnékom volt, de nem tudtam oly esetlennek éreztem magam. A nem támaszkodó kezem magam elé tette, takarva melleim, de az ostor ami ismét csattant rádöbbentett ez nem volt helyes.

Próbáltam gondolatom elterelni és nézni a rengeteg ételt ami körül lassan mozogtam. A vacsorára főtt étel volt. Ez zöldségféléből kevés hússal készült, olajbogyóval, salátákkal. Népszerű zöldségféléik a paradicsom, a padlizsán, a sárgarépa, burgonya, a tökfélék ott sorakoztak. Sok vöröshagymát, fokhagymát, petrezselyemzöldet, zöld koriander levelet, bazsalikomot, metélőhagymát, kaprot használtak fűszerként, ezeket éreztem kifinomult orrommal. És persze az általánosan elterjedt és kedvelt fűszerük a fodormenta, amivel a húsos, a zöldséges ételeket, de lehet a teát is izesíteték. A fűszeres ételekbe szívesen csavarnak citromlevet, ami mindenki előtt volt, vagy kanalaznak hozzá, hideg, savanykás vízzel és sóval kevert joghurtot, mi szintén kis tálakban az asztalon volt. A rengeteg keleti gyümölcs pedig roskadásig volt terítve. A nyálképződésem beindult, de a figyelmem a rengeteg hastáncosra fordítottam kik hihetetlen rugalmasságra tettek szert.

A földön ülő lányok ékszer ruháiban matattak a férfiak közben engem vizslattak, rajtam szórakoztak. Láttam az egyik arab a nő mellét szurdosta a villával, kinek arca eltorzult, de nem mozdult. Következő körben a mellbimbóját csavargatta, majd azt láttam zsineget teker rá. Szinte éreztem a melleimen a zsineg vágását és szisszenni akartam, mikor a nagy kong megszólalt. A zene abba maradt a férfiak felálltak a nők a földre hajtották fejüket. Az ajtóval szemben megállt az asztal. Ruszlán szólt rám. -Húzd ki magad, te vagy az asztal éke. Ekkor lépett be a sejk. A kaftánnak ami rajta volt hosszú, köpenyszerű kabátot, amelyet a hászid zsidók viselnek a középkor óta, bő ujjai voltak és arany szállal hímezhették. Elöl nyitott volt, selyemövvel fogták össze. A fején shemagot viselt. Az egész ember egy tökély volt. A csend ami lett beléptekor már fájdalmas volt. Minden lépése dübörgésnek számított pedig csak slékaban,azaz posztó papucsban volt. A szellő mi az ablakokon keresztül érződött, orkáni hangon süvített. A sejk szinte már női kecsességgel közeledett az asztalhoz. Közben két katona kínlódott az aranylépcső elcipelésével és már 4 lány a terítéssel volt elfoglalva. Mire a sejk oda ért semmi nyoma nem volt, hol mentem fel az asztalra. A sejk leült, mire a többiek is. A sejk intett a kezével a zenészek felé, majd a táncosoknak és a végén egy kecses mozdulattal körbe mindenkinek. Ebben a pillanatban a csendet dübörgés erejével törte meg a zsibaj. Kezdődött a zene a hastáncosok tánca és a semmit nem hallható beszéd.
A sejk Ruszlánhoz fordult, mire Ruszlán meg is szólalt. -Massa el-kheir. ….istiilaamaat.... Marhaba..... assef -Esmarh eh?- Intett felém a sejk. -Esmi Zita!-hallotam a zsibajban Ruszlánt. -Int betetkalem arabi? -Kérdezte a sejk. -La!- ez volt az utolsó szó mit hallhattam, mert leeresztettek az asztal alá.
Itt voltam jó sokáig és lentről nézhettem ahogy a férfiak a zsíros kezüket a nőkbe törölgetik. Ki a hajába, ki a mellébe, ki oda amit elért.
Talán a vacsorának vége lehetett, mikor egy rejtek ajtó mellettem a padlón kinyílt és egy arab nő feje jelent meg. Csak a szemét láttam. Egy arannyal díszített nyakörv került a nyakamra melyre egy pórázt akasztott. A végét a sejk lába felé tolta egy bottal. Egy szolga nyúlt érte és felemelte. Ekkor feszült meg. Egy erős rántásra orra estem és hason csúsztam kifelé. A melleim, főleg a bimbóm szinte perzselte a hideg márványon való csúszás, nem volt időm segíteni magamon. Ahogy kiértem és erős kéz ragadta meg a hajam és rántott fel. Pont a sejkkel szemben. A szemembe nézett, majd lassan elkezdett mustrálni.
Az a pár perc szégyenletesebbnek tűnt, mit az eddigi meztelenségem. Egy ily nagy úr nézi a testemet. Hirtelen rántás és már fordulnom is kellett.
Ekkor Ruszlánnal voltam szembe ki szintén felfalt a szemével, de az övében láttam egy kis sajnálatot.
Hallottam a sejk csettintését, majd a shajk szót értettem ami a teát jelenti. Ekkor ismét egy rántás szembe fordított a sejkkel. Ezután a kezébe került a póráz, felállt és elindult. Én tudtam követnem kell és indultam volna, de Ruszlán a hajamba markolt és sziszegte.
-Akkor indulj ha megfeszül a póráz. -én így is tettem.

Egy folyosón keresztül egy párnákkal borított szobába értünk. Ide már csak a sejk, két szolgáló lány, 3 dárdás katona követett és egy ostoros férfi. A sejk a párnák közé helyezkedett én pedig csak álltam.........................