Vágyak

Vágyak
1

Ismét Nálad vagyok, remegve várom, mit fogsz tenni velem. A szobába belépve, nem is kell mondanod semmit, vetkőzni kezdek, ledobom a felsőm, majd a melltartóm is. Félmeztelenül állok előtted, várva szavaid, várva a térdelést és kényeztetésed, ahogy szoktuk, de most rám parancsolsz, hogy vetkőzzek tovább. Így leveszem a többi ruhadarabom is. Teljesen meztelenül állok előtted, belemarkolsz a hajamba és az ajtóhoz vezetsz, négy kampó (vagy mi) van benne, középre állítasz, az előkészített kötelekkel elkezdesz kikötözni, a kezeim és lábaim, háttal Neked. Kicsit szoros lett, de nem szólok, ezt élvezem benne, az ágyról felveszed a korbácsot, tudod, hogy vágyom rá, ezzel is nevelj. Csattan a fenekemen, megrázkódom, nem a szokásos gyengébb ütések, időm sincs feldolgozni, kapom már a következőt, halkan nyöszörgök, majd jön a következő, egyre jobban ég a fenekem, csíp és fáj. Már hangosabb vagyok, rángatózok a köteleken, de nem hagyod abba. A sokadik suhintásnál sírva könyörgök, hogy hagyd abba:
- Kérlek, Uram nem bírom tovább, bármit megteszek, csak hagyd abba!
- Nos, tudtam, hogy ezt fogod mondani, de nem engedek, muszáj ezt a pimaszságod miatt. – Folytatod tovább.
Folyamatosan kérlellek, könyörgök azért, hogy hagyd abba, és be is fejezed a sokadik csapásnál, eloldozod lábaim, majd a kezem, sokáig nem élvezhetem a szabadságom, hátrabilincseled a kezem. Szembe fordítasz, nézed elkenődött sminkem, könnyes arcom, semmi könyörület nincs benned.
- Térdre rabnő!
Azonnal teljesítem, előtted térdelek, esdeklőn, vágyakozva felnézek Rád. Tudom, mit akarsz, kényeztetést, nem merek ellenkezni semmiben. Teszem a dolgom, amit úgy szeretsz, először csak finoman, lágyan, játszadozva. Ezt megunod hamar, a fejem belehúzod teljesen, ott tartod, érzed, hogy elhúzódnék, nem engeded, akkor taszítasz, hátrébb mikor már öklendezek. Nincs időm összeszedni magam, megint ráhúzol teljesen, és mozgatod a fejem, egyre hangosabban élvezed az ajkaim ölelését. Gyorsabb tempóban, vadul mozgatod fejem, érzem, hamarosan elélvezel, mikor közeledik egy mozdulattal, tövig nyomod, a torkomig és belém engeded. Muszáj lesz lenyelnem, imádom, Imádlak! Nem veszed ki a számból, lelkesen nekilátok megtisztítani. Finoman nyalogatom, szép tiszta lesz, ekkor eltolsz magadtól, belemarkolsz a hajamba és az ágyra húzol.
- Feküdj, hanyatt- utasítasz.
Lefekszem és várok, kötelet és csipeszeket hozol. Melleim körül kezded tekerni a kötelet, szorosra, feszes lesz, ágaskodok, a bimbóimra kapok egy-egy csipeszt, feljajdulok. Szigorú tekintetedtől elhallgatok azonnal. Felkészültem várom a többi csipeszt a melleimen, de nem odarakod. Kettőt-kettőt a nagyajkaimra és egyet a csiklómra, felszisszenek, szólni nem merek. Benyúlsz a csipeszek közé, izgatni kezdesz, nem hagyod, hogy elélvezzek, előtte abbahagyod, megint nekiállsz és a csúcs előtt abbahagyod, szenvedek, vágyom a kielégülést, de nem adod meg. Mellém fekszel, a fülembe súgod:
- Könyörögj érte rabnő!
- Kérek Uram, ne hagyj tovább szenvedni, kegyelmezz meg… könyörgöm, jutalmaz meg… kér… - közben a nagyajkaimon lévő csipeszeket rángatod, belém szorul a szó.
- Mond, csak tovább figyelek.- tovább babrálsz a csipeszekkel, nyögdécselek.
- Uram könyörgöm, ne hagyj tovább szenvedni, kérlek, elégíts ki, nem bírom tovább.
Csitítóan a számra rakod kezed, befogod vele, hang sem jön ki rajta. Másik kezeddel, lassan kezded húzni az egyik csipeszt, addig, míg le nem csúszik az ajkamról, majd a következővel is így teszel és az összessel. Sikítanék, de kezed a számon. Izgatni kezdesz, megtalálva az érzékeny pontom, közeleg a csúcs, nem hagyod abba, hálásan mosolyodom el, hogy megkönyörültél rajtam, jobban nyögdécselek, lihegek, válladra hajtom fejem, tovább izgatsz, egyre közelebb vagyok már, látod, most élvezek majd el, megfogod a mellem lévő csipeszt, tekerni kezded, és folytatod az izgatást. Nem bírok magammal, sikítva, nyögve elrepülök a mennyekbe. Hatalmasat élvezve. Kimerülten dőlök vissza az ágyra, leveszed rólam a bilincset, a két csipeszt, a köteleket. Kényelmesen kimerülten fekszünk, Hozzád bújok, feléd fordulok és megkérdem:
- Legközelebb mi újat mutatsz Uram?
- Majd meglátod kis rabnőm.- mondod mosolyogva.

VÉGE