Cikkek idő szerint
2023. 01. (55)
2022. 12. (76)
2022. 11. (54)
2022. 10. (48)
2022. 09. (65)
2022. 08. (75)
2022. 07. (62)
2022. 06. (80)
2022. 05. (52)
2022. 04. (81)
2022. 03. (60)
2022. 02. (54)
2022. 01. (66)
2021. 12. (63)
2021. 11. (56)
2021. 10. (45)
2021. 09. (58)
2021. 08. (76)
2021. 07. (74)
2021. 06. (55)
2021. 05. (63)
2021. 04. (67)
2021. 03. (54)
2021. 02. (56)
2021. 01. (65)
2020. 12. (45)
2020. 11. (82)
2020. 10. (64)
2020. 09. (51)
2020. 08. (61)
2020. 07. (53)
2020. 06. (49)
2020. 05. (66)
2020. 04. (69)
2020. 03. (82)
2020. 02. (48)
2020. 01. (55)
2019. 12. (55)
2019. 11. (37)
2019. 10. (52)
2019. 09. (51)
2019. 08. (75)
2019. 07. (58)
2019. 06. (53)
2019. 05. (71)
2019. 04. (60)
2019. 03. (61)
2019. 02. (71)
2019. 01. (74)
2018. 12. (39)
2018. 11. (46)
2018. 10. (34)
2018. 09. (58)
2018. 08. (41)
2018. 07. (50)
2018. 06. (36)
2018. 05. (39)
2018. 04. (30)
2018. 03. (30)
2018. 02. (34)
2018. 01. (40)
2017. 12. (27)
2017. 11. (47)
2017. 10. (26)
2017. 09. (28)
2017. 08. (42)
2017. 07. (51)
2017. 06. (28)
2017. 05. (36)
2017. 04. (44)
2017. 03. (54)
2017. 02. (28)
2017. 01. (50)
2016. 12. (49)
2016. 11. (46)
2016. 10. (43)
2016. 09. (37)
2016. 08. (44)
2016. 07. (56)
2016. 06. (48)
2016. 05. (55)
2016. 04. (35)
2016. 03. (40)
2016. 02. (69)
2016. 01. (69)
2015. 12. (44)
2015. 11. (43)
2015. 10. (65)
2015. 09. (65)
2015. 08. (68)
2015. 07. (74)
2015. 06. (85)
2015. 05. (102)
2015. 04. (69)
2015. 03. (68)
2015. 02. (74)
2015. 01. (57)
2014. 12. (56)
2014. 11. (56)
2014. 10. (55)
2014. 09. (63)
2014. 08. (64)
2014. 07. (58)
2014. 06. (42)
2014. 05. (64)
2014. 04. (48)
2014. 03. (92)
2014. 02. (59)
2014. 01. (44)
2013. 12. (46)
2013. 11. (53)
2013. 10. (33)
2013. 09. (41)
2013. 08. (48)
2013. 07. (52)
2013. 06. (62)
2013. 05. (60)
2013. 04. (55)
2013. 03. (83)
2013. 02. (62)
2013. 01. (61)
2012. 12. (58)
2012. 11. (45)
2012. 10. (54)
2012. 09. (56)
2012. 08. (61)
2012. 07. (63)
2012. 06. (31)
2012. 05. (30)
2012. 04. (33)
2012. 03. (24)
2012. 02. (20)
2012. 01. (37)
2011. 12. (33)
2011. 11. (33)
2011. 10. (30)
2011. 09. (26)
2011. 08. (25)
2011. 07. (29)
2011. 06. (25)
2011. 05. (21)
2011. 04. (21)
2011. 03. (20)
2011. 02. (19)
2011. 01. (29)
2010. 12. (24)
2010. 11. (21)
2010. 10. (25)
2010. 09. (14)
2010. 08. (26)
2010. 07. (32)
2010. 06. (24)
2010. 05. (23)
2010. 04. (32)
2010. 03. (25)
2010. 02. (33)
2010. 01. (42)
2009. 12. (34)
2009. 11. (26)
2009. 10. (26)
2009. 09. (16)
2009. 08. (26)
2009. 07. (37)
2009. 06. (32)
2009. 05. (31)
2009. 04. (39)
2009. 03. (41)
2009. 02. (23)
2009. 01. (56)
2008. 12. (24)
2008. 11. (22)
2008. 10. (13)
2008. 09. (32)
2008. 08. (41)
2008. 07. (31)
2008. 06. (10)

Szép új Világ ?! 8.

Törölt felhasználó
2013. 02. 24. 19:17 | Megjelent: 724x
A MyLady körbesétál és a te fenekedre simítja a pálcát.
- A Néma Levente! Lássuk mennyire lesz néma! Számold! – dörren a parancs és keményen csípve mar farodba a pálca.
- Egy! – kiáltasz fel. Majd a harmadik után megszűnik a környezet. Csak arra vigyázol, nehogy elrontsd a számolást, mert akkor újra lecsap, ráduplázva tán. Arcodon kínkönnyek mire végez.
- Köszönöm…MyLady! - nyekkened és ő csak a fenekedre simítva lép tovább. Kilences már falfehér arccal húzza össze magát. Ám a nő nem kíméli őt sem.
Könnyeiden át látod és érzed tested kínjaiból a vergődését. Kilences hogyha eddig bírta is, most kínjában megnöveli alant a tócsát. Üvöltve viseli el az utolsó csapásokat, de számol, rettegve számol ő is!
Majd hüppögve köszöni meg a leckét.

Kettes sírva fakad az elszenvedett fájdalomtól és a látványtól. A pálca még le sem csapott, ő máris könyörög kegyelemért.
A MyLady keze finoman simogatja a hátát, míg megnyugszik.
- A büntetés az büntetés! Számolj! – csattan a hangja és rögtön utána a pálca is. Kettes felsikolt és köteleit kíméletlen rántja meg. Ám ha lassabban is, de ő is megkapja az adagját. Elhalón köszöni meg és úgy látod, az ájulás szélén jár.
A nő a szekrényhez lép és egy puha anyaggal végigtörli az izzadtságotoktól nedves pálcát, majd elrakja.

Visszalép mellétek, vigyázva kerülgeti a földön folyókázó vizeletfolyamokat.
- Mára azt hiszem annyi elég! Hamarabb fejezzük be, afféle belekóstolás gyanánt! Negyed nyolc van! Kilenckor várlak benneteket a gyakorló teremben! – ezzel kivonul a helyiségből.
- Rohadt ribanc! – sziszegi Harry.
Kettes felnyüszít.
- Ne csináld Harry! Meghallja és megint szorulunk miattad! – kéri kínfintorogva kilences.
- Gyávák vagytok! – villant feléd egy pillantást a lázongó, tán azt várva, hogy helyeselj.
Dühösen nézel rá és csak azt tudod, ha nem lennél megkötözve most megütnéd.

A beszélgetést a nyíló ajtó szakítja meg. A segédek jönnek vissza. Egyikük a padló egy lapját emeli ki és egy slagot húz elő. A szekrénynek hátat fordítva, a padlót lecsapatja a kemény vízsugárral, majd kíméletlenül lemos benneteket is. Kettes már megállíthatatlanul sír. Harry és kilences megvetően nézi. Benned szánalom ébred.
A segédek szabadjára engedik nemesb részeitek. Nem durvulnak, óvatosan érintik meggyötört lényegetek. Lekerülnek a zsinórok, leszedik a terpesztőrudat a bokáitokról. Majd felkerülnek az erényövek. Kettes kiabálva, a sírástól fuldokolva tiltakozik. Mit sem ér a vergődése, a segédet nem érdekli.

A láncokat leengedik és kis híja, hogy nem rogysz a földre. Harry összeszorított szájjal próbál talpon maradni. Kilences is küzd, ám Kettest nem érdekli semmi, a földre rogyva húzza magát a farka köré. Hisztérikusan zokog.
A segédek kifelé indulnak. Egy marad bent, aki a kezelőtáblán lévő gombokkal eltünteti a láncokat. Majd kimegy. Nem telik bele egy perc sem, Kísérőd érkezik a másik három kísérővel és két orvossal tán. Egyikük kezében fecskendő, a másik megpróbálja kibogozni az összegömbölyödött férfit, ám sikertelenül. Kettes zihálva sír. A tű, a karjába szalad és végre elernyed. Hárman kapják fel és viszik ki a teremből.

Kísérőd megindul kifelé. Beharapott szájjal, óvatos mozdulatokkal követed.
- Mi lesz vele..Uram!? – kérded halkan az ajtód előtt.
- Kettes? – néz rád vissza kis mosollyal – már fizettek érte. Majd megedződik.. – de érzed, azért ebben nem oly biztos.
Kinyitja előtted a szobád ajtaját.
- Most fél nyolc van. Háromnegyed kilencre érted jövök. – mondja komolyan. Értőn bólintasz. Belépsz, ám hangja megállít.
- Huszonnyolcas! – keményen pattogósan ejti. Megfordulsz s egy feléd nyújtott kulccsal találod szembe magad.
- Ha visszajöttem visszaadod! – közli röviden. Miután elvetted, szó nélkül távozik.

Ott állsz döbbenten a nyitott ajtóban, ujjaid közt az erényöved kulcsa. Percek múlva döbbensz rá, hogy az ajtó még mindig nyitva. Gépiesen csukod be és a szobába mész. Öröm jár át. Remegő kézzel szeded le magadról a korlátozó eszközt. A pántokat és a nyakörvet is lecsatolod. A fürdőbe mész. A kisszekrényeden a friss törölköző mellett, két új dolgot fedezel fel. Egy flakont és egy tubust. Mindkettő nyakán kis cédula. „Testápoló” a flakonon, tubuson meg „Az ágyékodra!”
Hitetlenkedve forgatod meg a két jeltelen, mindennemű feliratot nélkülöző tartót. Majd sóhajtva a zuhany alá állsz. Jólesne a melegvíz, a hideg leslagozás rossz emlékét nyomná el, ám a bőröd erőst tiltakozik ellene. A korbács szálainak hangja még szinte füledben sivít és csattan, a fájdalomra bőröd emlékeztet. Kezed a fenekedhez ér. Kemény hurkák borítják az egész felszínét, a csípődtől a combhajlatodig.

Így csak langyos vízben fürdesz le. A puha törölközővel leitatod magadról a vizet és óvatos mozdulatokkal bekened a tested minden elérhető felületét, a flakon tartalmával. A bőr hálásan szívja magába a tejfölszerű, illatmentes anyagot. Majd a kád szélére leülve felkiáltasz és kell pár perc, míg a fájdalom már nagyjából elviselhető. A farkad veszed szemügyre. Minden kis érintésed fájdalommal jár. Sziszegve engeded el és bár többször a tubusra nézel, mégsem nyúlsz érte.
Kínlódásodba csenget bele az étellift. A reggeli érkezett meg. Kínnal állsz talpra. Most még a hűvös padlóval való érintkezés is kellemetlen érzékeny talpbőrödnek.

A konyhába mégy és kiveszed a szépen elrendezett ételt a liftből. Nem ülsz le, mégegyszer nem akarod átélni a hurkák tiltakozását. Állva tömsz a szádba néhány falatot. Leöblíted egy pohár tejjel. A „reggeli torna” meghozta az étvágyad. Három zsömle és némi hidegsült paradicsommal, paprikával pont jólesett. Visszarakod a maradékot a liftbe és az halk surranással lemegy.

Főzöl egy kávét, mert már nagyon hiányzik a szervezetednek. Kitöltöd és belekortyolsz, mikor kopogtatás nélkül nyílik az ajtó és kísérőd lép be. Végignéz rajtad. Zavarba jössz, kezedben megáll a csésze.
- Csak nyugodtan még korán van. – pillant az órájára.
- Nem..kér? – próbálkozol kedvesnek lenni – most főtt le épp! – kapacitálod kis mosollyal.
- Két cukor pici tej – pillant a csészéd méretére.
Elfordulsz, hogy megcsináld, ő pedig mire megfordulsz, hogy kínáld, eltűnik a konyhaajtóból. Két perc és visszatér.
Kezében a krémes tubus a fürdőből. Úgy néz rád, hogy kérdeznie sem kell.
- Roppant érzékeny Uram! – sóhajtod kis fintorral.
- Nem dísznek tettem oda! – derül ki szavaiból a gondoskodás.
- Igen Uram, értettem Uram! – mondod azonnal beletörődőn.

- Dőlj a pultnak, ha már ott állsz! Lábakat terpeszbe! – pattognak a szavai. Teszed, ám ajkad is beharapod az aggodalomtól. Egy széket rak eléd és leül Térdeit a lábaid közé rakja, hogy ne tudj zárni. Kezére krémet nyom és kézbe veszi a farkad. Nem törődik a kínjaiddal. Sziszegsz, majd nyüszítesz, a visszafojtott kinyilvánítás egyre nehezebben megy. A pultra feszülsz és fenekedbe vágó széle sem fáj jobban, mint amit a férfi művel. Határozottan, pontosan dolgozik. Nem a kímélet, a segítségnyújtás vezeti. Meggyötört zacskódat is bekrémezi. Mire végez könnyek folynak az arcodon, ujjaid kifehéredve kapaszkodnak a pult szélébe.
- Reggelre meg sem fogod érezni, ha rászorítasz se..- mondja fejcsóválva. Majd a fürdőbe viszi a tubust. Hallod, kezet mos.
Még mindig ugyanott állsz, az enyhülést várva mikor visszatér.
- A kávém? – kérdezi, mintha mi sem történt volna. Remegő lábakkal lépsz odébb és az asztalra teszed elé a csészét.
- Minden reggelünk ilyen lesz? – kérdezed bátortalanul és a kávédba kortyolsz.
Ő felveszi a csészéjét és megkóstolva, két nagy korttyal eltűnteti. Látod neki is jólesett a kora reggeli frissítő.
Kajánul pillant rád.
- Megnyugtat, ha azt mondom, hogy ez csak a kezdet volt? Mire a gazdához kerültök sok mindenen mentek még keresztül. – mosolyodik el. Tekintetében mintha emlékek villannának, de aztán csak sóhajt és feláll.

folyt.köv.

Hozzászólások (0)

A hozzászólások belépés után olvashatók.