Szép Új Világ ?! 7.

- Egy remek napra virradtunk! Mától edzeni foglak benneteket! S lám a tizenötös megoldotta az első lecke témáját. – mondja mosolyogva s körbejárva megérinti a pányvákat, vajh elég feszesek e. Fájdalmas szisszenés a válasz mindenhol a fel sem tett kérdésre.
- Szinte biztos vagyok benne, hogy tizenötös is megkapta tegnap az eligazítást, miszerint parancs nélkül nem hagyhatjátok el a kényelmes lakosztályt! – lép a még nyitott faliszekrényhez és kiemel valamit. S hogy suhint vele a levegőben látod meg, hogy egy sokágú korbács van a kezében.
Körbejár meg megsuhogtatva.

- Így van tizenötös? – húz egy csattanósat Harry seggére, aki ösztönösen előre lendül picit és ordítása inkább zacskója megrántásának szól, semmint a lassan rózsaszínűvé váló seggének.
- Így van? – emeli meg a nő a hangját.
- Igen MyLady! – nyekkeni Harry.
- Tehát bevallod! – bólint helyeslőn, majd folytatja a gondolatsort.
- Tegnap tizenötös bent járt kettőtöknél, a harmadik társatok ajtajánál fogták fülön a segédek és kísérték vissza a lakrészébe. Huszonnyolcas elhallgatta a tényt, miszerint valaki vétett a szabályok ellen. Szép kollegiális gondolat, ám a jövőben ez keményen büntetendő, hiszen elhallgattál előlünk valamit, ami hiba! – ér mögéd és most a te seggedre húz rá keményen. A szálak égető érzést hagynak maguk után. A fájdalom egy pillanatra eltereli a figyelmed és úgy jársz mint Harry. Az önkéntelen mozdulat a zacskód rántja meg és felkiáltasz. A Lady tovább lép.
- Kilences szinte alig várta, hogy az este megjelenő kísérője elé tárhassa a történteket! Befújta csavargó társát és méghozzá milyen élvezettel! – nevet fel élesen.

- Ám hol van itt a hovatartozás érzése!? Azt hitted ezzel előnyre tehetsz szert?! – húz rá a kilences seggére is egy csattanósat. A fájdalomkiáltás ott sem marad el, a zsinór rántása nyomán.
- Hát nem! Itt csak szolgák vagytok! Vagyis semmik és senkik! Az Uratok, vagy Úrhölgyetek leendő eszközei, kéjben vagy kínban! Megértettétek? – dörren a hangja.
- Még te is kettes! – kapja meg negyedik társatok is az adagját. Ordítva tiltakozik a büntetés ellen.
- Majd megtanuljátok, hogy gyakran nincs ok és okozati összefüggés! A gazdátok, ha úgy akarja, akkor puszta élvezetből is kényeztethet, vagy épp kínozhat! S nektek minden alkalom után meg kell köszönnötök a leckét! Ha volt tanulsága, ha nem! Ti azért vagytok, hogy örömet szerezzetek a Gazdának! – mondja kis rókamosollyal.
- A mai napon tizenötös megtanulja, hogy nincs saját gondolata! Kilences megtanulja befogni a száját és akkor beszél, ha kérdezik! Huszonnyolcas azt, hogyha kérdezik, akkor bizony beszél! Kettes pedig azt, hogy vannak a „csak” alkalmak! – sorolja kíméletlenül.

- MyLady..kérem..- nyekkeni kettes. Ám nem tudja folytatni, mert a korbács lecsap. Kétszer ordít fel ahogy a szálak a csípője mentén elérik a farkát is. Megrándul és magával ránt benneteket is. Szisszenések, jajszavak hangzanak fel.
- Nem adtam engedélyt, hogy megszólalj szolga! – förmed kettesre a nő, aki lehajtja a fejét és megadja magát, remélve elkerülheti a következő csapást.
- Mától négyen együtt fogtok dolgozni! Edzésre jöttök, vagy épp büntetésre! Feladatokat hajtotok végre pontosan precízen! Ha valaki vét, az egész csapat bűnhődik a másnapi edzésen, mint ma! – közli kíméletlenül.

- Ma csak a korbáccsal ismerkedtünk volna, hogy szokjátok az eszközöket, de tizenötös kiharcolt még egy eszközt, a mogyoró vesszőt! – s halkan sóhajt szinte kéjjel.
- Vagyis megtartom az órát, majd kimérem a büntetést és egyformán kaptok, hiszen egy csapat vagytok! – erősíti a gondolatot.
A falitáblához lép és megnyom egy gombot. A négy segéd visszatér. Mindegyiknél egy hasonló korbács ám hosszabb szálakkal.

Az egyikük mögéd áll, ahogy a másik három is társaid mögé. A nő int, mire szinte gépiesen emelik a korbácsot és egyszerre csapnak le rátok. Az ütések megállás nélkül záporoznak, de sosem kettő egy helyre. Hiába ordítoztok, hiába rángatóztok, csak saját kínjaitok növelitek. Mire végeznek, húgyszag tölti be a szobát és lenézve látod, hogy a vizeletetek szennyezte be a padlót. Bőrötök ég, a csuklótoktól a bokátokig. A négy férfi mesterien bánik a korbáccsal. A hosszú szálak elérték a belső oldalatokat is. Mellbimbód szinte lángol, ahogy a kényes érzékeny bőrfelületek is, a kar, a combok belső fele, az ágyékod, még a talpad is.
Nem mertek egymásra nézni. Pillantásotok a padlóra szegeződik.
A négy férfi távozik.

A Lady körbesétál és finoman megsimogat benneteket itt ott. Hűvös keze enyhet is hoz, de fájdalmat is ébreszt az érintés nyomán.
- Nos megy ez majd, a tanterv végére behugyozás nélkül is azt hiszem! – int a padló felé megvetően.
- Ez még csak simogatás volt, az elkövetkezőkhöz képest.! – ígéri komolyan.
Szinte szeretettel simogatja végig az összefogott korbácsszálakat, miközben a szekrénybe akasztja vissza az eszközt, hogy az ígért vesszőre cserélje.

Kézbe véve megsuhogtatja, meghajlítja párszor.
- Nos kóstolónak tizenötöt gondoltam, az se nem kevés a bűnötökhöz képest, se nem sok elsőre! – lép Harry mögé.
- Számold szolga! Ha befejeztem, megköszönöd! – máris lecsap az első ütés. A csattanás hangját kissé megkésve követi az üvöltés. A MyLady kivár.
- Ha nem számolod, akkor érvényét veszti! – mondja halkan fenyegetőn.
- Egy…! – csikordul a hang Harry fogai közül. A tízediket már ordítja és vergődik. Nem törődik se magával, se veletek.
A tizenötödik végén sírva köszöni meg a leckét.
- Kö..szö..nöm..MyLady! – nyögi lehajtott fejjel és begörbített lábujjakkal.

folyt.köv.