Úrnők úrnője 4. - Heni

Borozgatás közben rengeteget beszélgettem Lillával a társkereső oldal buktatóiról, szabályairól. Megosztotta velem a tanácsait, hogyan is érdemes szolgát keresni. Figyelmesen hallgattam mindent, amit a témáról mondott, de azokat tényleg csak tanácsként kezeltem, elhatároztam, hogy teljesen egyedi úrnő leszek, nem fogom leutánozni őt.
Képet csak rejtett albumban mertem feltölteni, de biztos voltam benne, hogy így is rengeteg jelentkező lesz, és nem is tévedtem. A bemutatkozás okozott nagyobb gondot. Alapvető figyelemfelkeltő és egyébként valós dolgokat simán le tudtam írni, például hogy mennyire fiatal és gyönyörű vagyok, mennyire jól áll nekem minden hajszín, szeretem a műkörmöket, stb, de amikor rá akartam térni arra, mi is vonz a bdsm-ben, milyen szolgát keresek, milyen szabályokat és követelményeket akarok felállítani, kicsit elakadtam. Márpedig ezekre nagy gondot akartam fordítani.

Nagyon tetszett az a folytonos alázat, amit Lilla szolgája tanúsított az irányunkba, azt egyértelmű volt, hogy elvárom majd én is. Imádtam, amikor a lábamat csókolgatta, amikor kutyatálból evett kéz nélkül, amikor a földre köptem és ő felnyalta a nyálfoltot, és persze, amikor egy kicsit megszadizhattam büntetés gyanánt. Igen, egyértelműen voltak szadista hajlamaim. Az is nagyon izgató volt, amit Andi csináltatott a szolgával, de én élveztem azt az érzést, hogy az én kezem nyomán szisszen fel, az én mozdulataim okoznak neki fájdalmat, amit a szemembe nézve le kell nyelnie, és újra fel kell öltenie az alázatos maszkot.
Körülbelül ezekre vágytam, illetve még arra, hogy dolgozzon. Hogy én csak a kanapén ülve élvezzem az életet, míg ő kitakarít, vacsorát készít, mosogat.

A második kérdéses dolog az volt, kit is keresek. Milyen idős legyen? Mennyire legyen jóképű? Milyen legyen a testalkata. Első gondolatom az volt, hogy csak is jóképű, sportos testalkatú, nálam pár évvel idősebb, maximum 35 éves szolgát akarok. Elvégre pasit is ilyet keresnék. Beleborzongtam a gondolatba, hogy valami hájpacni csókolgassa a lábam...
Aztán tovább gondolkoztam a témán, és egész másképp kezdtem látni a dolgokat. Eszembe jutott pár nagyon izgató ötlet, de ezeket a gondolatokat elraktároztam későbbre. Egyenlőre maradtam a pasinak is megfelelő szolgák körénél.

Így nagyjából elkészült az adatlap, és valóban egy nap alatt kaptam százötven levelet. A nagy részét átolvastam, tíztől kértem képet az e-mail címemre, és nekik én is küldtem egyet magamról.
Kiválasztottam hármat, a többinek azt írtam, hogy a következő három hét alatt 12 óránként nézzék meg a fiókjukat, hátha írok nekik. Ha nem válaszolnak 12 órán belül, akkor örökre elfelejthetnek, ha három hét alatt nem írok nekik, akkor valószínűleg találtam mást.

A három kiválasztottnak mindnek megírtam, hogy hajlandó vagyok velük találkozni, de mielőtt szolgaként tesztelném őket, emberként vagyok rájuk kíváncsi, úgyhogy el kell vinniük vacsorázni. Ez igazából óvintézkedés volt, nekem volt rá szükségem, hogy egy akárkit csak úgy ne engedjek be a lakásomba.
Mindenesetre akartam valamit, ami az ő elhatározását is bizonyítja, illetve nem megy a jövőbeni szolga-úrnő kapcsolatunk rovására, úgyhogy pontos időpontot nem adtam meg, csak azt, hogy másnap este hét és nyolc óra között álljon vigyázzban egy pláza megadott pontján, én pedig majd érkezek ahogy kedvem tartja. Ha nem áll ott a megfelelő testtartással, akkor elmehet. Ezen felül az este folyamán Henrietta úrnőnek kell szólítania, akármilyen közegben is vagyunk, és magáznia persze. Ezeket az ötleteket Lillától loptam.

Első nap elég izgatott voltam, amikor a megadott pláza megadott helyére igyekeztem. Háromnegyed nyolc volt, úgyhogy a szolgajelöltem elvileg már 45 perce várakozik rám. Nagyon dobbant a szívem, amikor láttam, hogy tényleg ott áll. Majdnem elnevettem magam. Ez csak megerősített abban, amit már korábban is tudtam, tényleg különleges vagyok, belőlük meg annyi van... Képesek bármire értem.
Kézcsókkal, alázatosan köszöntött a szolga, láttam rajta, mennyire elállt a lélegzete a gyönyörűségemtől. Felvettem egy elég csinos egyrészes krémszínű ruhát, a hajam épp vállig érő fekete volt, zöld, felsőbbrendűségtudattól csillogó szemem, és hosszú műkörmeim. Nyilván megnézte a lábamat is, csinos szandált húztam aznap este, a körmeim még mindig fényesre voltak lakkozva. Meglepő, mennyivel többet foglalkoztam a lábammal az ominózus vacsora óta.
A férfi egész jóképű volt, pont amilyet akartam. És a vacsora is jól sikerült, elegáns helyre vitt, végig alázatos volt. Nem rajongott annyira a fájdalomért, inkább erős lábfetishe volt, de azt mondta, hogy a megfelelő úrnőért elviseli a fájdalmat is, olyan mennyiségben, amennyi az úrnő szerint szükséges. Nem tudta, mit vállal... - kacagtam magamban.

A második este sajnos fel lettem ültetve. Nem volt ott a fickó, és már el is felejtettem, hogy valaha létezett.
Harmadik nap ismét egy alázatos férfival volt dolgom, hiszen ott állt szobormereven. Ez a vacsora is jól sikerült, ő inkább mazóbb típus, mint az első számú jelölt.

Nem akartam választani közülük, inkább elhatároztam, hogy mindkettőt kipróbálom. Át is hívtam következő napra, az elsőt, aki inkább a lábakat imádja és nem a fájdalmat.
Felkészültem, hogy fogadjam életemben először a saját szolgámat.