Cikkek idő szerint
2023. 01. (55)
2022. 12. (76)
2022. 11. (54)
2022. 10. (48)
2022. 09. (65)
2022. 08. (75)
2022. 07. (62)
2022. 06. (80)
2022. 05. (52)
2022. 04. (81)
2022. 03. (60)
2022. 02. (54)
2022. 01. (66)
2021. 12. (63)
2021. 11. (56)
2021. 10. (45)
2021. 09. (58)
2021. 08. (76)
2021. 07. (74)
2021. 06. (55)
2021. 05. (63)
2021. 04. (67)
2021. 03. (54)
2021. 02. (56)
2021. 01. (65)
2020. 12. (45)
2020. 11. (82)
2020. 10. (64)
2020. 09. (51)
2020. 08. (61)
2020. 07. (53)
2020. 06. (49)
2020. 05. (66)
2020. 04. (69)
2020. 03. (82)
2020. 02. (48)
2020. 01. (55)
2019. 12. (55)
2019. 11. (37)
2019. 10. (52)
2019. 09. (51)
2019. 08. (75)
2019. 07. (58)
2019. 06. (53)
2019. 05. (71)
2019. 04. (60)
2019. 03. (61)
2019. 02. (71)
2019. 01. (74)
2018. 12. (39)
2018. 11. (46)
2018. 10. (34)
2018. 09. (58)
2018. 08. (41)
2018. 07. (50)
2018. 06. (36)
2018. 05. (39)
2018. 04. (30)
2018. 03. (30)
2018. 02. (34)
2018. 01. (40)
2017. 12. (27)
2017. 11. (47)
2017. 10. (26)
2017. 09. (28)
2017. 08. (42)
2017. 07. (51)
2017. 06. (28)
2017. 05. (36)
2017. 04. (44)
2017. 03. (54)
2017. 02. (28)
2017. 01. (50)
2016. 12. (49)
2016. 11. (46)
2016. 10. (43)
2016. 09. (37)
2016. 08. (44)
2016. 07. (56)
2016. 06. (48)
2016. 05. (55)
2016. 04. (35)
2016. 03. (40)
2016. 02. (69)
2016. 01. (69)
2015. 12. (44)
2015. 11. (43)
2015. 10. (65)
2015. 09. (65)
2015. 08. (68)
2015. 07. (74)
2015. 06. (85)
2015. 05. (102)
2015. 04. (69)
2015. 03. (68)
2015. 02. (74)
2015. 01. (57)
2014. 12. (56)
2014. 11. (56)
2014. 10. (55)
2014. 09. (63)
2014. 08. (64)
2014. 07. (58)
2014. 06. (42)
2014. 05. (64)
2014. 04. (48)
2014. 03. (92)
2014. 02. (59)
2014. 01. (44)
2013. 12. (46)
2013. 11. (53)
2013. 10. (33)
2013. 09. (41)
2013. 08. (48)
2013. 07. (52)
2013. 06. (62)
2013. 05. (60)
2013. 04. (55)
2013. 03. (83)
2013. 02. (62)
2013. 01. (61)
2012. 12. (58)
2012. 11. (45)
2012. 10. (54)
2012. 09. (56)
2012. 08. (61)
2012. 07. (63)
2012. 06. (31)
2012. 05. (30)
2012. 04. (33)
2012. 03. (24)
2012. 02. (20)
2012. 01. (37)
2011. 12. (33)
2011. 11. (33)
2011. 10. (30)
2011. 09. (26)
2011. 08. (25)
2011. 07. (29)
2011. 06. (25)
2011. 05. (21)
2011. 04. (21)
2011. 03. (20)
2011. 02. (19)
2011. 01. (29)
2010. 12. (24)
2010. 11. (21)
2010. 10. (25)
2010. 09. (14)
2010. 08. (26)
2010. 07. (32)
2010. 06. (24)
2010. 05. (23)
2010. 04. (32)
2010. 03. (25)
2010. 02. (33)
2010. 01. (42)
2009. 12. (34)
2009. 11. (26)
2009. 10. (26)
2009. 09. (16)
2009. 08. (26)
2009. 07. (37)
2009. 06. (32)
2009. 05. (31)
2009. 04. (39)
2009. 03. (41)
2009. 02. (23)
2009. 01. (56)
2008. 12. (24)
2008. 11. (22)
2008. 10. (13)
2008. 09. (32)
2008. 08. (41)
2008. 07. (31)
2008. 06. (10)

Az úton

Törölt felhasználó
2013. 02. 24. 19:06 | Megjelent: 696x
Szűrkés az ég, csúszós és vizes az aszfalt. A kocsi egyenletes tempóban falja a métereket a szinte teljesen üres országúton. Korán indultunk, még sötétben, de most már világos van. A nap sugarai át - át törnek a felhőzeten. Úrnőm csukott szemmel, mellettem pihen. Ernyedten és ellazulva a kellemes melegben, amit a kocsi nyújtani tud. Mellkasa ütemesen emelkedik, arca kisimult és gondtalannak tűnik. Szája szegletében apró mosoly redője látszik. A hangszóróból Charlie rekedtes, sokat látott és élvezett hangja hallatszik, ahogy a "Mindenki Valakié" számot énekli.

A gondolataimba mélyedek. Miért miért és miért? - teszem fel magamban a kérdést reggel óta. Miért viselkedtem így elindulás előtt? Semmi okom nem volt rá. És mégis. Mi ez a feszültség, ami befordulóvá és nyűgössé tesz? Már megint az egóm, hallom magamból a választ. Az a híres önérzeted és büszkeséged, ami megakadályoz, hogy segítséget kérj. Te önző marha. Lehet az egész hétvégét tönkre tetted....Itt tartok a gondolataimban, mikor Úrnőm megmozdul és nyújtózkodik.

- Álljunk meg valahol, levegőzni szeretnék.
- Rendben a legközelebbi kútnál pihenőt tartunk. Még kb 20 kilométer addig.
- Az sok. A legelső lehetőségnél megállsz!
- Igenis Úrnőm. Ha jól emlékszem, lesz itt mindjárt egy parkoló.
- Nagyszerű.

Úgy is volt. A parkoló feltűnt és begurultam a lehajtó sávon a ferdén sorakozó csíkok közé. A pihenő úgy lett kialakítva, hogy a főutat baloldalon egy kisebb domb takarta, jobbra pedig erdős - bozótos domboldal takarta a kilátást. Rajtunk kívül egy teremtett lélek sem volt a parkolóban.

- Gyere, sétáljunk egyet. - mondta Úrnőm, ahogy kilépett a kocsiból.
- Jól választottál pihenő időt Úrnőm. Nézd, még a nap is kisütött.
- Ennek nagyon örülök, a Te érdekedben is.

Hosszú percekig csak ültünk egymással szemben, a kocsitól mintegy 50 méterre lévő fa padon, ahova elbaktattunk. Élveztük a friss, tiszta levegőt, a csendet és a melengető nap sugarait. Szeretem nézni Úrnőmet, figyelni szép arcát, ahogy szemeit behunyva átadja magát a fényes sugarak simogatásának. Látni, ahogy élvezettel nyújtózkodik, kezeivel mintha megmarkolná a levegőt húzza és nyújtja magát, jóízűen sóhajtva, közben mellkasa kitágul, keblei megemelkednek és teljes pompájukban mutatják meg magukat szemeimnek. Szerencsés vagyok, hogy átélhetem ezeket a pillanatokat. - állapítom meg magamban.

- Reggel nagyon feszült és pökhendi voltál. Elmondod az okát nekem? - töri meg a csendet. Úrnőm, hangjában az őszinte kíváncsiság és a várakozás tónusa egyaránt felfedezhető volt.
- El, természetesen Úrnőm. - felelem. Nagy levegőt veszek és belekezdek: Vizsga előtt állok. Ez okozza a feszültségem. Ismét beleestem abba a hibába, hogy nem kértem segítséget Tőled. Úgy érzem, nem vagyok elég hatékony a tanulásban és ezért halogatom. De már nagyon közel van az időpont. Úgy gondoltam, hogy annyi nevelés után ezt már meg tudom oldani egyedül, de be kell látnom, nem megy.
- Úgy?! Ismét a régi történet! - villan meg szép szeme és keményedik meg hangja. És emiatt a hülyeség miatt kellett elviselnem a bántásodat?! Remélem, az eddigi út alatt végiggondoltad, hány pontban vétkeztél...
- Igen Úrnőm.
- Halljam!
- 1. nem voltam őszinte Veled és önmagammal szemben. 2. Nem bíztam benned. 3. Önző és egoista voltam. 4. lusta és hanyag voltam. 5. Azt bántottam, akit szeretek és tisztelek. 6. Csalódást okoztam neked és önmagamnak.
- Kezdetnek megteszi. Itt van a tanulni való?
- Igen, elhoztam a szavakat.
- Rendben. Dühös és mérges vagyok. És igen, nagyon csalódott. Most elmegyek wc-re. Mire visszajövök, azt akarom látni, hogy a motorháztetőre hasalva terpeszállásban vagy, meztelen fenékkel, melletted a szíj.
- Ahh. De Úrnőm, itt? Mi lesz...
- Ne merj feleselni! Azt mondtam, hogy MOST! - kiáltott és faképnél hagyott.

Nagyot nyeltem és visszaballagtam a kocsihoz. A hátsó ülésről kivettem a kistáskát, amiben az eszközöket tartjuk és előkotortam a szíjat. Kb 2 cm széle, hajlékony, de erős, valódi bőr. Nagyon tud fájni...Becsuktam az ajtót, körbenéztem: Sehol senki. Csak így is maradjon...Előrementem a motorhoz és felvettem a kívánt pózt. Lemeztelenített hátsóm és combjaim érezték a február végi levegő frissességét, ám hasamat kellemesen melengette a motorháztető langyossága. Fejemet oldalt fordítva láttam, ahogy közeledik. Lassan és nyugodtan, nem sietve. Neveltje fényes nappal, kitárulkozva, meztelen fenékkel, tehetetlenül....

- Szép látvány vagy. - mondta, mikor mellém ért. De nem elég színes - tette hozzá. Viszont már nem sokáig. Hallottam kuncogását.
- 30! Folyamatosan, szünet nélkül. Minden ütést számolsz.
- Értettem.

Kézbe vette a szíjat, kettéhajtotta, bemérte a távolságot és elkezdődött. Nagy csattanás zaja verte fel a csendet és egy jajkiáltás hasított a levegőbe.
- Egy Úrnőm!

A 10. után már remegett a hangom, a fenekem egy merő tűz volt. Az ütések folyamatosan érkeztek ülepemre, vörös csíkokkal borítva fentről egészen le a combtőig. A 21. után már minden ütést a lábaim kalimpálása és jajgatásom kísérte, de számoltam.

- 30!!! AJJJJJJJAAAAJJJJ - Úrnőm! zuhantam össze a motorháztetőn és hangosan ziháltam.
- Áll fel! Szedd össze magad! Vedd le a gatyákat és tedd az ülésre a büntipárnát, valamint add ide a szavakat. - mondta és beült a kocsiba.

A büntipárna egy szúrós sörtékkel teli kerek párna volt. Sokat ültem már rajta elvert fenékkel. Most is nagyon kellemetlen volt rajta ülni. Elvert sajgó fenékkel, alul meztelenül fogok vezetni vagy 120 kilométert? Nagyon úgy néz ki...


- Nézz rám! Összeszámoltam. 120 szó van, amit meg kell tanulnod?
- Igen Úrnőm
- Most elkezdem kikérdezni. Ahányat nem tudsz, annyiszor 1 ütés a hajkefével a panzióban az ebéd előtt. Miután ettünk, megmasszírozol, utána pedig kielégítesz a nyelved játékával. Én azután elmegyek úszni és szaunázni, te pedig bemagolod a szavakat. Vacsora előtt kikérdezem ismét. A nem tudott szavakért pálcaütések fognak járni...
- Igenis.
- Tedd szét a lábad kérlek. - mondta és kezébe vette farkam. Amíg te a váltóval játszol, addig én evvel a rúddal. - nevetett a szemembe. Élvezni tilos! Indíts!
- Igenis Úrnőm.
- Ajtó? - jött az első kérdés néhány méter után
- Door.
- Helyes. És megszorította kéjrudam...

Vége

Hozzászólások (0)

A hozzászólások belépés után olvashatók.