Úrnők úrnője 2. - Lilla Istennő, Henrietta Úrnő, Renáta Királynő és Andrea Hercegnő

Végül persze beleegyeztünk mind a hárman, hogy a Lilla által hozott szolga társaságában töltsük az estét.
- Szuper lesz - örvendezett. - Igazából bármilyen etikettben megegyezhetünk, de mivel az én szolgámról van szó, és pár hete már nevelem, nagyon örülnék neki, ha megengednétek, hogy az én szabályaim szerint viselkedjen. Gondoljatok úgy a dologra, mintha Heni vendéglátása mellett a személyzet terén én nyújtanék nektek egy szolgáltatást.
- És mire kell számítani? - kérdezte Reni. A kezdeti döbbenet már szinte teljesen eltűnt az arcáról és hangjából is. Most inkább lelkesnek tűnt.
- Nem is tudom, hol kezdjem. Rengeteg szabályt megtanítottam neki. Tudja, hogy kell alázatosan viselkedni, hogy kell viselkedni a felette állókkal, úgyhogy remélem, meg lesztek vele elégedve. Ti csinálhattok vele akármit, szavatok számára parancs. Megalázhatjátok, sőt igazából arra való. Bármelyik szolga képes engedelmeskedni a parancsoknak, de a jó szolga a megaláztatást is alázatos hálával fogadja. Ajánlom neki, hogy ilyen legyen. Akár bánthatjátok is, azért is hálás lesz. Megfoghatjátok akárhol, ahol csak akarjátok - fejezte be mosolyogva. Nagyon lelkesnek tűnt.
- Oké, szerintem akkor menjen minden a te szabályaid szerint - egyeztünk bele.
- Azt beszéljük még meg, hogy kit hogyan szólítson. Összeszedtem a négy kedvenc megszólításomat, és szerintem tök vicces lenne, ha szétosztanánk magunk között. Ezek az Istennő, a Hercegnő, a Királynő és az Úrnő. Én szeretnék az Istennő lenni, legtöbbször Lilla Istennőnek szólít - magyarázta nagy büszkén.
- Nekem mindegyik elég jónak tűnik - feleltem.
- Akkor stippstopp Királynő - felelte Reni.
- Én vállalom a Hercegnőt, én is szeretnék koronát - nevette Andi.
- Ezek szerint én leszek az Úrnő.
- Rendben. Akkor gyere be kis csicskám! - szólt ki Lilla.

És valóban megjelent az ajtóban négykézláb lépkedve az előbb még végletekig elegáns férfi. Most teljesen meztelen volt. Egy pillanatra megint elállt a lélegzetünk. A férfi nagyon jól nézett ki. Izmos volt, és így is látszott, hogy jóképű. Amikor két lépés között egy pillanatra észrevettem a szerszámát, egy pillanatra elfogott a nevethetnék. Valóban itt mászik egy férfi négykézláb a nappalimban teljesen meztelenül. Egyébként nem kellett szégyenkeznie a méreteit illetően.
- Bemutatom neked a barátnőimet, kis csicskám. Az ő szavuk olyan, mintha csak én mondanám, tehát számodra parancs. - Lilla hiába mondott kedves szavakat, nem beszélt kedvesen. Inkább negédes volt.
- Értettem, Istennőm. - A mondat végére odaért hozzánk, és megcsókolta Lilla csizmáját.
- Először is Henrietta Úrnőd, a házigazda - mutatott rám barátnőm.
- Üdvözlöm Henrietta Úrnő, rendelkezzen velem belátása szerint - mondta a szemembe nézve, majd lehajtotta a fejét, és a lábaim felé közelített. Nekem még soha nem csókolták meg a lábaimat. Mezítláb voltam egy papucsban, körmeimet épp a délután festettem fényesre, egyébként pedig egy szoknya volt rajtam. A szolga hosszú csókot lehelt két legnagyobb lábujjam fölé egy kicsit a jobb lábfejemre. Kicsit csikis és furcsa, mégis kellemes érzés volt.
- Andrea Hercegnőd - folytatta a bemutatást Lilla.
- Üdvözlöm Andrea Hercegnő, minden parancsának engedelmeskedni fogok. - Andi is kapott egy hosszú lábcsókot. Ő elegáns szandált húzott a lábára farmeréhez, körmei pirosra voltak lakkozva. Kicsit mintha beleborzongott volna.
- És végül, de nem utolsó sorban, ő itt Renáta Királynőt.
- Fogadja hódolatomat, Renáta Királynő, minden óhaját törvényként fogok tisztelni.
Reni egy bőr cipőben volt, egyszerű farmerban, és pólóban. Cipőjén másodperceken belül hosszú csók cuppant természetesen.

- Na eddig hogy tetszik? - kérdezte Lilla. - Szerintetek jól csinálta? Igazából ez a mai este számára egy kis vizsga, ha nem lesztek vele elégedettek, akkor kidobom. Úgyhogy parancsoljatok neki nyugodtan, szeretném látni, hogy megfelelően viselkedik-e.
- Nekem tetszett - feleltem.
- Oké, akkor gyere csak, szolga, vedd le a cipőmet, vidd ki az előszobába, aztán gyere vissza és csókold meg újra a lábamat! - Adta ki az első parancsot Reni, miközben helyet foglalt a kanapén. Kicsit meglepő volt, mintha évek óta szolgák vették volna körül.
A férfi persze teljesítette Renáta Királynője óhajait, odalépdelt, levette a cipőit, majd a szájába véve kivitte az előszobába, mint egy jó kutya. Aztán már lépdelt is vissza.
- Nagyon ügyes, kíváncsi voltam, hogy magadtól is a szádban viszed-e ki - beszélt hozzá Reni.
- Nem fontos vele így beszélni. Ne érezzétek úgy, hogy foglalkozni kell vele. Parancsolsz neki, és természetes, hogy végrehajtja legjobb tudása szerint.
- Tehát beszéljünk úgy róla, mintha itt sem lenne? - kérdezte lelkesen Reni.
- Nyugodtan.
- Húzd le finoman a zoknim! - A szolga nyúlt a zoknija felé, de Reni gyorsan rúgott egyet az arcába. Kicsit meglepődtem, ugyan nem volt túl erős a rúgás, annyira gyengének sem tűnt. - Csak a szádat használd. - A szolga engedelmesen, csupán a száját használva lehúzta Királynője zokniját.
- Ha bármi miatt nem vagytok vele megelégedve, nyugodtan büntessétek meg. Az neki is hasznos, hiszen így fejlődhet, és egyébként pedig az a legszórakoztatóbb része a nevelésének - kuncogott Lilla. - De ha nem akarjátok megbüntetni, nyugodtan szóljatok nekem, és megmutatom hogy kell.
- Szerintem Reninek nem kell megmutatni, olyan mintha erre született volna - mosolyogtam.
- Igazából szerintem mind erre születtünk. Nézd csak!

Lilla leült a kanapéra és maga elé húzta az asztalon lévő laptopot. Odaültünk mellé Andival.
- Mutatok egy társkeresőt, ami direkt ezzel foglalkozik. Tele van szolgákkal, akiknek minden álmuk egy ilyen szintű nő lábát csókolgatni, mint akármelyikünk. Több száz szolga jut néhány úrnőre.
- Fú, ez tényleg durva - mutatott Andi a számokra.
- És igazából nehéz tökéletes szolgát találni, de a többség totál oda van érted. Élvezik, hogy alázatosak lehetnek, hogy imádhatnak, és hogy te lenézed őket. És ami igazán jó benne, hogy minden ujjadra jut akár tíz is. Ha regisztrálsz, tuti könyörögni fognak neked egy nap alatt legalább százan, hogy szolgálhassanak. Mindnek vannak vágyai, vannak határai, de ezek mozdíthatók. Ez is itt például, eredetileg ódzkodott attól, hogy idehozzam, és mások előtt kelljen megalázkodnia, de mondtam neki, hogy akkor elmehet a picsába, szerzek másik szolgát, aki megteszi. Ez pedig hatott, mert tudta, hogy tényleg megteszem, és találni is fogok. Úgyhogy inkább bevállalta. Igazából nincs választásuk.

Közben Reni, bár fél füllel figyelt ránk, élvezte, hogy Királynő lehet.
- Most csókold végig sorban az összes lábujjam! Minden csók után mondj a lábaimra egy jelzőt, de szóláncként, az előző jelző utolsó betűjével kell kezdődnie a következőnek!
A szolga először a kislábujjára lehelt csókot.
- Csodálatos.
Haladt tovább.
- Selymes. Sugárzó. - Majd csend. Pár másodperc után elkezdett izzadni, és vörösödni a feje.
- Lilla drágám, szeretnék látni egy büntetést - mondta negédesen Reni. - A szolga nem tudta elég választékosan kifejezni, mennyire csodásak a lábaim.
- Ahogy akarod. Szeretnéd, hogy fájjon neki?
- Igen.
- Ez elég alap büntetés, de nem lenne kedvetek teljes erőből tökön rúgni egy férfit? - kérdezte mosolyogva. - Terpeszbe, te!
A szolga még mindig térden állva, terpeszbe vágta magát Lilla Istennője felé fordulva. Ő felállt, és kegyelmet nem ismerve herén rúgta alázatos szolgáját. Az először összegörnyedt, de utána kicsit könnyes szemmel lehajolt, s egy lábcsók kíséretében köszönte meg a jogos büntetést.