Szép új Világ ?! 6.

Már épp újra szundikálnál, mikor halk kopogtatás után nyílik az ajtód és gyorsan csukódik is.
Felülsz, hogy fogadd kísérődet, ám nem ő lép be. Egy hozzád hasonló társad lép a szobádba és lehuppan az ágyadra.
- Hello a nevem Harry! – nyújt kezet. Megszokás vezet, hogy parolázol vele.
- Huszonnyolcas! – mondod zavartan és nem érted a helyzetet.
- Ugyan már haver! Mit szórakozol! Milyen huszonnyolcas! Azt mondd hogy hívnak? – követeli vidáman.
- Adam.. – mondod bizonytalanul.

- Na látod megy ez! Te figyelj ez valami hihetetlen! Tegnap még a kemény gumis fekhely, ma meg már egy hatalmas ágy! Te érted ezt? – szalad fülig a szája örömében.
- Mit keresel itt? Nem azt mondták, hogy nem lehet kószálni engedély nélkül? Meg azt is, hogy nem beszélhetünk másokkal? – kérdezed idegesen.
- Ugyan már! A kísérőm elment, azt mondta estig nem is látom, meg hogy szabadfoglalkozás! Mi ez a hülyeség, hogy nem lehet átmenni másokhoz? Az ajtóm nyitva volt, a tied is! Hát akkor? – villan rád a tekintete pajkosan.
Végignézel rajta. Nincs rajta a bőrszíj „ruházata”, bár nyomait látod a csuklóin, a bokáján.

- Hol vannak a szíjaid? Úgy szól a szabály, hogy csak a szobában veheted le! – aggodalmaskodsz.
- S mit gondolsz, hol vagyok most? A szobában nem? Csak ez a vacak zavar rohadtul! – int az öle felé és meglátod hogy az ő farka is kalitkába záratott.
- Eddig legalább kiverhettem naponta, most meg ezt is elveszik! Állítólag valami nő megvett vagy mi! Nah kíváncsi vagyok én arra a nőre! Vagy férfigyűlölő, vagy csak nagyon kiéhezett! – nevet fel.

A düh hirtelen árad szét benned és villanó szemmel nézel a betolakodóra.
- Nos Harry, vagy ki vagy! Örültem a szerencsének, de most már tűnj vissza a szobádba, mielőtt mindőnket bajba sodorsz az ellenszegüléseddel! – állsz fel és megragadva a csuklóját, kifelé húzod magaddal.
A férfi meglepődik.
- Jól van jól, pajtás! Nem kell pánikolni! Megyek már! Keresek másik havert, aki nem ennyire udvariatlan! – dünnyögi és sikerül kiraknod az ajtón.
Csak lassan higgadsz le. A hűtőben keresgélve találsz hideg üdítőt és azzal hűtöd le magad. Szomjasan húzod le az üveg tartalmát. Majd még egyet kinyitsz és azzal vonulsz vissza a szobába, halkan dohogva magadban a történtek miatt.
A fotelbe telepszel vissza. Valami vetélkedőbe felejtkezel, majd egy film és a napi hírműsor után, hátradőlve lehunyt szemmel gondolkodsz el a jövőn, mely ezek szerint egész más lesz, mint az eddigi életed.

Odakint már majdnem besötétedett, mikor az étellift vacsoraidőt jelez. Kényelmesen felállsz, nyújtózkodsz. Eddig tetszik amit megélsz, úgy érzed tán el is tudnád viselni ezt az életet. A mosdóba mégy és némi kínszenvedéssel, de üríted hólyagod tartalmát. Fejcsóválva nézed bebörtönzött farkad. Kezet mosol. A falitükör egy új arcot mutat. Se haj, se szemöldök, se serkenő pofaszőr. Tanácstalan sercegtetnéd meg az állad, ám csak sima, puha felületet érintenek ujjaid.
Ez már egy másik élet. Sóhajtva lépsz ki a mosdóból és indulsz a konyhába.

A vacsora könnyű hidegtál. A tálcán tej és gyümölcslé. Tejet iszol. A maradék visszakerül a liftbe.
Lezuhanyozol és épp visszaülnél a TV elé, amikor nyílik az ajtó. Kísérőd lép be. Körbenéz a helyiségekben és belép hozzád a szobába.
Csak biccent neked.
- Jó estét …Uram! – próbálkozol beszédbe elegyedni.
- Neked is! Végignéz rajtad és te ösztönösen a szíjaid felé kapod a tekinteted, ám ő nem szól hogy nincs rajtad.

- Minden rendben? – kérdezi különös hangsúllyal.
- Igen Uram! – mondod bólintva.
- Nincs kérdésed, vagy gondod? – néz rád kutatón.
Egy percig vívódsz, hogy említsd e a délutáni látogatód, de aztán meggondolod magad, nem akarod bajba sodorni ..Harryt.
- Nincs Uram! –hangod bizonytalanul cseng.
Ő csak bólint lezárva a lehetőséget.
- Reggel érted jövök, megmutatom az edzőtermet és majd később is a tanulóterem miatt, hogy el ne kószálj, aztán legközelebb majd már magadtól kell oda menned! – közli és ezzel kifelé indul.
- Aludj jól! – és csukódik a lakrészed ajtaja.
Nem túl nyugodtan dőlsz be az ágyba. Az álom sokáig elkerül. Vívódsz, vajh jól tetted e, hogy elhallgattad előle a történteket. Végül győz az éjszaka és elalszol…

Nyúzottan ébredsz, egy kéz rázogatja a vállad.
- Ébredj huszonnyolcas! Ideje edzésre menned! – mondja kísérőd szigorú hangon.
Riadtan nézel fel és máris bújsz ki az ágyból.
- A pántok..! – szól utánad a hang szinte atyaian, miközben az ajtó felé igyekszel, még kissé álomittasan. Megtorpansz és visszasietsz értük, némileg zavartan.
A férfi nem segít az „öltözködésben”.

Hogy készen vagy csak bólint és kifelé indul. Vizelned kell, de nem mersz szólni, úgy gondolod elaludhattál, így inkább sietsz utána, hátha ott az edzőteremnél lesz alkalmad mosdóba menni.
Egy emelettel alattatok van az elsőn az edzőterem. Csak az ajtajáig kísér. Előre int és te belépsz. Nem követ. Mögötted csukódik az ajtó.

Odabent már hárman ácsorognak értetlenül. A szemben lévő ajtón besorjázik öt fiatal férfi. Fehér póló és fehér nadrág van rajtuk. Lábukon fehér vászoncipő. Négyen hozzátok lépnek és a nyakörvre fogva egy-egy meghatározott pontra állítanak benneteket. Csuklószíjatokat elől kapcsolják össze. Az ötödik a falnál marad. Megnyitja a fal egy paneljét, megnyom pár gombot. Felettetek a plafon négy kis eleme félrecsúszik és egy-egy lánc ereszkedik le. Ehhez köti karabinerrel az összekötött csuklóidat, a melletted álló segéd. Majd a lánc visszahúzódik felemelve a két kezed. Az ötödik férfi kezeli a négy láncot külön-külön. Annyira húzva fel téged és a többieket is, hogy épp csak lábujjhegyen éred el a talajt. A többiek is felnyögnek a megpróbáltatástól. Mind a négy bólint, mire az ötödik egy falba süllyesztett szekrénykéhez lép és a nyakában lógó kulccsal kinyitva, kihúz egy kis fiókot. Alaposan megszemlélve négy kulcsot vesz ki és oszt szét, a négy férfi közt. Azok hozzátok lépnek és leszedik az erényöveket. Te is felsóhajtasz, bár már erősen kell vizelned. Szád is összeszorítva tartod vissza.

Majd négy rúd kerül ki a szekrényből és bokáid közé csatolódik a tied. Ahogy sorstársaid sem kerülhetik el. Négy vékony kötél következik. Végükön hurok. Mögéd lépve heréid fölé szorul a hurok, szabad vége a padlóba épített karikához rögzül mögötted. A vékony kötél feszes. Nemigen van kedved ficánkolni, sőt mozdulni se.
Harry..mert ő is itt van megismered tegnapról, méltatlankodva követeli, hogy engedjék el. Ficánkol de csak magának okozva fájdalmat, üvölt fel. A segédek némán teszik a dolgukat.

Mögétek lépve a négyesetek alkotta négyzet közepe felé fordítanak benneteket.
Az ötödik férfi két kötelet fog. Az egyik végét Harry farkára hurkolja a makk alatt szorosan, hogy le ne csússzon, a másik végét a vele szemben lévőére, a tiedre köti. Pont annyira feszíti meg hogy bármilyen kis mozdulat, vagy a farkatok, vagy a zacskótok húzza meg. Ugyanígy jár a másik átló végén álló két társatok, ám ennek a kötélnek a közepe ráhurkolódik a tietek közepére. Innentől kezdve bárki moccan a „négyes fogat” közül, a másik három is bánja. Harry folyamatosan szitkozódik és meg megmoccan, amivel kivívja a haragotok. Szólnál, de úgy érzed, nem tenne jót a helyzetnek.
Az öt férfi kisorjáz a teremből.
Percekig lógtok így kínban, egymás tekintetét is kerülve, mire nyílik az ajtó amin bejöttél és a Mylady lép be.

folyt. köv.